Vendetta gigabemutató I. rész [C64 Végigjátszás, Interjú, Satöbbi…]

vendetta c64 futuretro640Átlagos vasárnapnak indult a legutóbbi: Mint általában, hajnali négy tájt a kakasunk b@szta a rezet a hálószobaablak alatt, miután valószínűleg kikommandózta magát a kifutóból. Kimentem féltéglával ártalmatlanítani… sikertelenül. 3 órával később a IQ bajnok szomszéd láncfűrészének jellegzetesen mély orgánuma töltötte be a szobám csendre utasított légkörét (Sajna nem a kakas feldarabolásán ügyködött a polgár.) s ezzel végérvényesen felrázott talán legkellemesebb álmomból. De imádom ezeket a hétvégéket!
Csík szemekkel a konyhába kivánszorogva konstatálom, hogy a kávésüveg kong az ürességtől, ezért rászánom magam a tegnapról megmaradt fél bögrényi legyűrésére, majd citrom pofával a hűtőből előkapart (még életre nem kelt tápanyagokban gazdag) hozzávalókból összeütöm  a reggeliként elfogyasztható izét.
Ledobom magam a fotelbe és jó szokásomhoz híven, tápolás közben megkezdem e hétvégi 5 perces (baromi beteges), nosztalgiázós kockulásomat a Commodore 64 -es kazik útmutatójának olvasgatásával. Bevallom, ezek tanulmányozására a maga idejében soha a büdös életben nem vitt volna rá a lélek, pedig ha tudtam volna, hogy mennyi hasznos (és röhejes) tudnivalót nyomtattak beléjük…
Ezúttal miről fogom lerántani a leplet…izé lefújni azt a több év alatt rátelepedett porhegyet, amit még az anyós se mert a flancos porcicájával szétbarmolni? A világ gamer magazinjainak megannyi elismerését begyűjtő, továbbá kis hazánkban az 576Kbyte magazinja által 1990 augusztusában a HÓNAP SIKERPROGRAMJÁNAK megválasztott (Khmmm… az Ő véleményükre akkor még adtunk, ma már melyikünk nem sz@rja le mit mondanak?), nagybecsű Vendettát repítem a jelenünkbe!

Vendetta 2A játéktermek szerelmesei ne járjanak korai örömtáncot! Nem a Konami 1991-es beat-’em-up -jának C64 -es konverziója kerül górcső alá (Bár létezne olyan!)… és nem is a szintén ’89 -es születésű és szintén Vendetta néven futó, a fénypisztolyos lövöldékből táplálkozó C64-es program, amit a Bratpack dobott piacra…

 Vendetta 3a…hanem EZ a gyönyörűség! A System 3 remek címeket produkáló boszorkánykonyhájában kikotyvasztott, az 1989 -es év téli szezonjának egyik biztos befutójaként számon tartott, meglehetősen izgalmas akciójáték, mely a fejlesztők eddigi munkáit figyelembe véve egyszerre volt ismerős és újszerű:

Vendetta 4A csapat kicsit sem titkoltan a ’80 -as évek akciófilmjeiből merített ihletet: Végy egy sebezhetetlen veterán katonát, egy tudóst, meg a világbékét fenyegető terroristákat és máris lehet Terminator-módba pöccintett aggyal, két pislogás között halomra lőni az ellent.
A RAMBO, Kommando, Delta Force…(és még sorolhatnám) ereje zakatol benne, szóval minden bizonnyal egy briliánsan összerakott kliséhalom az egész. Persze mint azt megszokhattuk, a kazi tokjában rejlő sztori nem egyszerű, mint ahogy annak a megértése sem, hogy a Ku-Klux-Klan lepedőbe burkolódzott klubtagjai milyen indíttatásból pózolnak a borítóképen??? Egyetlen szó erejéig sem tesznek említést róluk, úgyhogy nem tudom hová tenni a kép elkészítéséért felelős művészember ecsetvonásainak eme érdekes végtermékét, bár igaz, ami igaz látott már napvilágot Steven Segal morcos harcos (meg merem kockáztatni, hogy gondolkodóba eső) tekintetével fémjelzett International Karate+ borító és Samantha Fox -os Strip Poker:

Vendetta 5Na de abban mind egyetértünk, hogy a csomagolás csak akkortájt volt mérvadó, mikor jobbára a borítók alapján döntöttük el, milyen “drágaszágra” szórjuk el a nehezen összekuporgatott pénzünket. Dobjuk is sutba az imént született előítéleteinket és kényelmesen hátradőlve olvassuk végig a bosszúhadjáratot prezentáló stuff főszereplőjének pazarul papírra vetett háttértörténetét, mely szó szerint (majdnem) így szól:

Borongós éjszaka köszöntött a városra. A szemerkélő eső monoton koppanásai muzsikálnak egy, a szomszéd épület transzparenséről áradó, neonfénybe burkolódzott motelszoba repedezett ablakán. Odabent a félhomályban az ágyon ülő alak, kezeibe temetve borostás arcát mélázik múltjának s jelenének meg nem szűnő rémképein, melyektől átmenetileg a mellette heverő whisky -s üveg segítségével próbál megszabadulni. Az ablakon kívülről nézve már-már nem tudni, hogy az árvízként érkező rossz emlékek és az alkohol, vagy az esőcseppek homályosítják el tekintetét…….
Egykoron a pusztításhoz való különös érzékének köszönhetően a leghatásosabb katona hírében állt. Nem sokkal az első száz missziója után azon kapta magát, hogy a zöldfülű társai közt irigyelt példaképpé vált. Több alkalommal lehidaltak átlagon felüli képességeitől, dicsőítették alaposan kifundált terveit, taktikáját, sőt még a megkérdőjelezhető módszereiben sem láttak kivetnivalót. A sokszor nem egyszerű feladatokkal tűzdelt harcokból karcolás nélkül tért vissza. Talán mert senki sem tudta nevét, így a halál sosem találhatott rá!
Az ő rafináltsága nélkül nem válhatott volna az egysége fegyvereinek martalékává az a vérszomjas terrorista csoport, mely majdnem Saigon legbefolyásosabb szindikátusa lett. Bár a csoportot felszámolták és a névtelen “HŐS” még nagyobb hírnévben lubickolt, a bosszúszomjas ellenségei nem feledkeztek meg róla, de ez neki mit sem számított. Nem félt se embertől se ördögtől. Az oldalán harcoló katonák senkit sem éltettek annyira, mint őt, és ez aggodalommal töltötte el hazájának vezetőit. Ki gondolta volna, hogy ellenségekre a harcmezőn kívül is szert tehet? És ki gondolta volna, hogy ez az ellenség szeretett hazájának vezetői közül kerül ki?
Ha nem mozgathatják bábként az emberüket, akkor elsöprik az útból? Úgy látszik, a magányos “hősökre” ez az elkerülhetetlen sors vár. Jobbnak látták az előtt akarata ellenére leszerelni szerencsétlent, hogy neve bevésődhetne a hazaszerető amerikai állampolgárok tudatába és ennek eredményeképpen megválasztanák az országot vezető hataloméhes bürokraták közé, egy magasabb pozícióba. A “HŐS” bizonyára leleplezné a korrupt tevékenykedéseiket. Ezt a világért sem hagyhatták!
Hazatérvén a frontról maga mögött kellett hagynia a sereget. Nem volt semmije. Megfosztották minden addig felhalmozott dicsőségétől! Egy ütött kopott táskában elfért minden tulajdona. A látszólag meddő, üres lét gondolatából fakadó igazságtalanság, félelem és fájdalom szét akarta szakítani belülről. Rettentően veszélyes, tévedhetetlen, rendcsináló énje alól csakhamar kibukott az érzelmes ember. Lassan kezdett derengeni számára, hogy ez a szívét facsaró, jogtalan bánásmód aláásta hűségét az egykor hűn tisztelt “vezetők” felé. A látszat hátba veregetés vajmi kevés volt cserébe a cselekedeteiért, ám bosszankodásra nem jutott ideje. Újabb küldetés várt rá: az átlagemberré válás. Ez sajnálatos mód nehezebben ment neki, mint bárki másnak…
Még annak idején, a saigoni vérzivataros időszakban összekülönbözött egy, az ő hősiességét és a katonaság körében halhatatlannak tűnő hírnevét veszettül irigylő, hataloméhes tábornokkal, ki Saigon után folyamatosan haladt felfelé a ranglétrán a rendőrség kötelékében, mígnem ő lett az, aki a lapokat osztja. Úgy gondolta, ideje visszaszerezni a saját jó hírnevét és a lehető legtöbb mocsokkal befeketíteni az egykor irigyelt katonáét. Ki adta aljas parancsát:  „Tegyétek pokollá az életét!!!” Mire a rendőrség mindent megtett ez ügyben.
Hónapok teltek el. E nyugodt és barátságos alak bűnlajstroma nőttön-nőtt. A törvény őrei a sarkában voltak, apró-cseprő ügyekkel zaklatták, próbálva megtörni, újabb bűntényeket a nyakába varrva közellenséggé tenni őt. A társadalom már nem fogadhatta vissza, nem vehette ismét szárnyai alá.  A “HŐS” megkérdőjelezte saját magát, próbált válaszokat, vagy legalább a nyugodt élethez vezető ösvényre találni. Napokon át bámult szobájának ugyanazon repedezett ablaküvegére, amely áthatolhatatlan falként választotta el őt attól a világtól, ahová tartozna. Egykoron azt hitte, túl van a háborúval járó hullahegyeken és a többi sz@rságon. Erre ríttig a nyakába zúdul egy újabb vékányi trágya. Mintha soha nem akarna véget érni ez az egész! Mintha lenne egy külön pokol számára, ahonnan árgus szemekkel figyelik és csak arra várnak, mikor sújthatják még több szenvedéssel. A harcmezőn is könnyebb volt az élete! Ott átgázolhatott ellenfelein és a nyílt törés annyit jelentett számára, hogy végre kiszellőztetheti a testét. Kész vicc, hogy a hazájában száműzöttként kénytelen bujkálni!
Utolsó biztos pont számára a még élő családtagjainak szeretete. Az öccse nagyra becsült professzor, kinek személye rendkívül fontos a Védelmi Minisztériumnak, mióta kifejlesztett egy hihetetlenül értékes formulát. Ennek segítségével megalkotható a kijátszhatatlan védelmi mechanizmus, ugyanakkor rossz kezekben példátlan pusztítóeszközzé válhat. A “különösen veszélyes” kategóriába sorolható feladatokat ellátó professzor sosem tartotta szem előtt milyen következményekkel járhatnak kutatásai. Nem hitte, hogy az országának ellenségei egy szép napon “bekopogtatnak” az otthonába, hogy lányával együtt elrabolják.
Legközelebbi “családlátogatásának” alkalmával a “HŐS” csak az elkeseredett dulakodás nyomait találta utánuk: tépett ruhadarabok szerteszét, egy-egy töltényhüvellyel és vércseppel vegyítve. Ezek a baljós jelek ismerősek voltak számára. Egyértelműen terrorista tevékenység ismertetőjegyeit vélte felfedezni bennük.
A szomorú múltú és jó szándékú férfiben komoly érzelmi viharok dúltak, mégis a vágyon, hogy hazája elfogadja végre, felülkerekedett az őrjítő aggodalom: a testvére és unokahúga, akiken kívül más nem szerette őt, életveszélyben vannak!
Akcióhős-ösztönei (meg a terroristák hátrahagyott levele) azt sugallták, hogy a Saigonban megbuktatott csoport megmaradt tagjai csaptak le rájuk, és ördögi terveket szőve újfent próbálnak hatalomra törni, ehhez pedig nélkülözhetetlen a professzor formulájára.
A “HŐS” hiába tűnt nyugodtnak, lerítt róla, hogy bármikor robbanhat, mint az időzített bomba. Keze dühében ökölbe szorult, mikor az üzenet azon részéhez ért, hogy a túszokat megölik, ha 1 órán belül nem kapják meg a titkos formulát…
Ő csak élvezni szerette volna a nyugodt életet, erre a senkiházi terroristák felébresztették benne az “alvó oroszlánt”! A régóta hallgató, de olajozottan működő fogaskerekek hajtotta gyilkoló gépezet újra működésbe lépett! A rendőrségre nem mehet, nem hinnének neki! Rá vár az ügyes-bajos probléma megoldása. Képes lesz a saját kezébe venni a dolgok feletti irányítást és nem csak úszni az (probléma)árral? Ha anno a bekapott találat sem hátráltatta, akkor most miért adná fel? – gondolta magában. A visszahátrálás az Ő elveinek gyökeresen ellentmondana!Esze ágában sincs egyezkedni!
A rendelkezésére álló 60 percet arra használja, hogy ismét különféle fegyverekkel ontva a halált, végérvényesen véget vessen a banda aktív működésének és visszaszerezze a nép bizalmát. Ez az Ő személyes vendettája!

WOWWWWWW!!! Akad pár jó velős előtörténet ezeken az ósdi borítókon, melyek jól mutattak volna a játékprogramokba ültetve! (Hosszú sóhaj….) A System 3 már-már kezdte megcáfolni azt az elméletet, hogy az élet írja a legjobb történeteket, sőt ez a sztori még nekem is megadja a kellő lökést egy teljes körű bemutatóhoz! Olyan rég volt szerencsém játszani vele, hogy megkopott emlékeim a felelevenítésükért kiáltanak.


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (6 szavazat, átlag: 4,50 / 5)
Loading...

Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.