Uncharted: Drake’s Fortune [PS3 TESZT]

  • Az alábbi iromány Junchidono tollából származik.

uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 1

 

Kincsvadászat, egzotikus helyszínek, RATATATA, robbanás, mászás, kalandok, üldözés, kúlos dumák és egy leírhatatlan élmény…

Az Uncharted azon játékok halmazának az eleme, amiről már akkor tudtam, hogy minimum nyálelválasztás-beindító funkcióval bír, mikor még nem is játszottam vele. Csak rá kellett nézni a gameplay-re és már tudtam, hogy ez bizony az én szoftverem lesz, illetőleg az sem egy utolsó szempont, hogy a munkálatok mögött az egyik kedvenc fejlesztőcsapatom, a Naughty Dog állt. Blökiékkel való kapcsolatom még zsenge ifjonckoromban kezdődött a Crash Bandicoot nevű csodával, ami szerény véleményem szerint az egyik legjobb játéksorozat, ami valaha készült. A maga idejében letehetetlen volt (de talán még ma is az lenne), több100 órát öltünk bele a három epizódjába és korának legjobb platformjátékaként tartották számon. (Aztán persze folytatódott a móka a következő generációs konzolokon is, de azokat már nem Naughty-ék hegesztették, ami csúnyán meg is látszott az utódok minőségén…) A PS2-érában természetesen folytatták azt, amit elkezdtek (értsd: tovább nyomultak a videojátékok folyamán), ergo jött a következő projektjük, a Jak & Daxter néven futó „utód”, mely a Crash-hez képest lényegesen „merészebb” próbálkozásnak bizonyult, de nekem valamiért ez már annyira nem jött be + a szimpátiámat mindig is a rivális Ratchet & Clank sorozat élvezte. Aztán megszületett az újabb grandiózus dobás, mely a kalandorok és kincsvadászok halhatatlan receptjét és lehetőségekkel teli világát hívta segítségül: Elkészült az Uncharted.
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 2

 

A történet végtelenül egyszerű; konkrétan a már ismert Indián Jónás-féle toposzokból építkezik, de nem gond, legalábbis engem különösebben nem taglózott le. (Amúgy sem szokásom nagyon a történettel foglalkozni, kivéve persze, ha az alap valami SotC-Heavy Rain szintű god-tierness.) Adott tehát egy amolyan tipikus laza-kúl-jenkibálvány (és überszerencsés) főhős, Nathan „Nate” Drake, egy sok százéves kincs és egy csupafurfang kincsvadász, aki a „drágaszágai” elrejtésén fáradozik. Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, főhősünk közvetlen leszármazottja a most már nevén is nevezett Francis Drake-nek, aki mellesleg egy, a valóságban is létező figura volt, az ilyesféle kikacsintgatásokat valós dolgokra és személyekre nézve pedig mindig is karmoltam. Drake szentül megvan győződve róla, hogy a rokonsági kapcsolatnak köszönhetően őt illeti meg a kincs minden joga, ezért is van az, hogy pusztán „egyetlen” (idézőjel szükségeltetik) társa akad a kaland során, nevezetesen Victor „Sully” Sullivan, Drake mentora. Ugyanakkor alighanem életképtelen formulával lenne dolgunk, ha nem lenne ott a handsome kincsvadász mögött a megfelelő hölgytámogatás, ami itt egy Elena Fisher nevű riportercsaj bevonásával valósul meg és végső soron ő lesz az, aki végigkíséri Drake-et a kaland során. Utóbbiból pedig garantáltan nem lesz hiány, hisz jó Indiana Jones-os hagyományokhoz hűen nem csak mi keressük a kincset, hanem konkrétan egy egész „hadsereg” is, akik bizony nem lesznek restek lépten-nyomon borsot törni az orrunk alá.
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 3

 

Tomb Raider + Resident Evil + Assassin’s Creed = Uncharted?

Meglehetősen sarkított címet választottam a bejegyzés következő logikai egységének, ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, nem áll olyan messze ez a képlet a valóságtól. A játékmenet sokszor valóban olyannak hatott, mintha a fenti három cím fúziójával lenne dolgom, de ennél azért lényegesen szerteágazóbb a helyzet. A Tomb Raider része nem szorul különösebb magyarázatra: egzotikus tájak, megoldandó rejtvények, zárak, ajtók, kincsek, fegyverek, csapdák, egyszóval minden, ami kell. A játékmenet végtelenül változatos, nincs olyan szakasz, ami unalomba fulladna. Az egyik pillanatban felvesszük a harcot az életünkre törő fegyveres gazfickókkal, míg a másikban egy rejtvényt próbálunk megoldani Francis naplója segítségével. A harcok rendkívüli dinamizmussal operálnak – nem csak arról szól az egész, hogy bemegyünk a tömegbe és lövünk, mint a birkák, ellenkező esetben igen hamar azon kapjuk majd magunkat, hogy a menüben kotorászva keressük a „start to last checkpoint” opciót. Komoly taktikázást igényel, ha tovább szeretnék jutni, különösen igaz ez a felsőbb nehézségi szinteken. Mondok is egy konkrét, mindenki számára elképzelhető példát: Fent vagyok egy magasabb peremen. Látom, ahogy a tucatot számláló ellenségeim lent mászkálnak, de még nem vettek észre. Előkapom valamelyik fegyverem, majd golyót repítek az egyikük fejébe. Kifekszik, mire én lelepleződök. Fedezéket keresek, várom a megfelelő pillanatot, majd lekapom a hozzám legközelebb esőket. A távolabb lévőkkel már nehezebb dolgom lenne, ezért közelebb kell mennem, így el kell jutnom a következő fedezékhez. Közben persze szüntelenül lőnek rám, épp csak egy másodpercre állnak le, míg újra nem töltenek. Az egyikük takarásban van, a fal miatt nem tudom lelőni, de meglátom mellette a gamer körökben csak „robbanós hordónak” nevezett hasznosságot és inkább abba lövök bele. Blast. Közben ismét keresek egy újabb menedéket, mert az előzőt – mit ad Isten – szétlőtték. Újabb tűzharc, majd az egyikük gránátot hajít a nyakamba. Nincs mit tenni, kénytelen vagyok menekülni, ha nem akarok cafatokra szakadni. Majd jön az újabb kör. Ezen sorok nyilván nem képesek úgy visszaadni azt az élményt, ami a játék sajátja, de azért megpróbálkoztam vele, hogy legalább érezzétek, miről is van szó. A mókázások listája aztán tovább bővül: vezetünk majd terepjárót, miközben lőnek ránk, lesz jet ski-s szakasz is (ezt a részét a játéknak mondjuk nagyon rühelltem) és ha elég ügyesek vagyunk, az ellenfél által használt gépágyút is igénybe vehetjük.
Az „Assassin’s Creed része” a cuccnak szintén nagyon jópofa. Ezióhoz hasonlóan Drake számára sem ismert a ’megmászhatatlan’ fogalma. Elég egy kiálló perem, cső vagy akármi és már élvezhetjük is a függőleges közlekedés eme hasznos változatát. (Csak aztán óvatosan, nehogy egy olyan kiszögelésbe kapaszkodjunk bele, ami gonosz módon leszakad.)
A ResiEvil része a dolognak meg…
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 4

 

Ez most lehet spoileres lesz, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne hozzam fel. A bázis és az előtte/utána lévő scenariók akarva-akaratlanul a Capcom híres zombisorozatának hangulatát idézték. Talán az egész game legjobb részei. Mikor már unnád a fedezékeket, a sok fegyveres majmot és a standard lövöldét, jön ez a szakasz és kvázi megreformálja önmagát és az addigi játékmenetet. Itt aztán elfelejthetjük a fedezékeket, a közelharcot, meg úgy kábé minden mást. Bent vagyunk egy kihalt bázison egymagunk, a zseblámpa épp csak annyi fényt ad, hogy az orrunkig lássunk és haladunk egyre beljebb. Nem történik semmi, de halljuk a természetfeletti hörgéseket. Félve közelítem meg a folyosó sarkát, majd sikerül fellöknöm egy széket. Megijedek. Kettőt továbblépek és már elő is ugrott két rusnyaság, akik a másodperc töredéke alatt mélyesztik karmaikat a főhősöm gyomrába. Leírhatatlan! Sokakat hideg zuhanyként ért ez a szakasz, ami nem is csoda, hisz tipikusan megosztó hatalommal bír ez a fajta játékmenetbeli változás, de nekem piszkosul bejött.
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 5

 

És ami még hátra van…

Kezdeném is mindjárt a grafikával, amit legjobban a „GWAH~” és „WHOAH!” indulatszavak segítségével tudnék jellemezni. A stuff maximálisan kihasználja a PS3 grafikai erőforrását, a helyszínek pedig végtelenül változatosak. Legnagyobb kedvencem a dzsungeles szakasz az elejéről, ami nem csak úgy oda van hajítva, hanem kvázi él. És baromi jól néz ki! A többi helyszínnek sincs oka szégyenkezni, már ami a változatosságot és a további eye-candy-ket illeti.
Az irányítás is nagyon kellemes, a korrekt gombleosztásnak köszönhetően pedig hamar az ember kezére áll. A kamera már csak a hab a tortán, ami gyakorlatilag mindig a nekünk legkényelmesebb pozícióba pakolja le magát; ritka volt az az eset, mikor manuálisan kellett belepiszkáljak.
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 6

 

A cucc hangulatáról meg már nyilatkoztam, amit egy Caps Lock-cal megírt bekezdés sem tudna kellő hatásossággal visszaadni.
Egyedül a negatívumokról nem esett még szó, ami többnyire apróságokból fakad, viszont van egy, ami nekem nagyon nem jött be, nevezetesen az öngyógyító képesség. Én tudom, hogy ez a játék is a kurrensgen szellemében készült és törekedtek arra, hogy lehetőleg ne izzadjon senki emberfia vért játék közben, de ez nekem akkor is fájt. Félreértés ne essék: megfogunk a játékban jó párszor halni. Még normal módon is, hát még a legdurvább, crushing fokozaton (amit én mondjuk sűrű anyázások közepette vittem végig, de megérte :D). Ennek ellenére jobban díjaztam volna a klasszikus életcsíkos megoldást, ergo „vigyázz az életedre, szedd az elrejtett herbeket/first aid kiteket és nem utolsó sorban takarékoskodj velük”. Az életvisszatöltés viszont bűnös élvezet és erősen csábító. Sokszor úgy voltam vele, hogy jól van, maradt két ellenfél, kiugrok a rejtekemből és szétlövöm őket az M4-emmel, ők minden bizonnyal előbb megfognak halni mint én, még ha be is kapok pár találatot. Utána persze mindig lelkiismeret furdalásom volt… Az ammo viszont fogy (hála a jó égnek) és az is egy ügyes megoldás, hogy pár gránáton, illetve egy kisebb és egy nagyobb fegyveren kívül egyszerre nem lehet nálunk más. Ha kifogy az egyik, ott a másik, ha meg azt is lenullázzuk, akkor marad a halott ellenfelek kirablásának alternatívája vagy lőszer keresése. Ez mondjuk jópofa dolog, és nem is találunk minden bokorban AK-47-est, így jól be kell osztani, ami van, vérpistikék és terminátor-wannabe-k tehát kizárva a játékból.
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 7

 

All in all, az Uncharted: Drake’s Fortune az egyik legjobb konzoljáték, amivel az utóbbi pár évben játszottam. Változatos, hangulatos, nem elég egyszer kijátszani, a karakterek a klisés szövegeik és jellemeik ellenére is szerethetőek (Drake és a kúlos stílusa/beszólásai nagyon súlyosak xDDD) szép, könnyen kezelhető és annak külön örültem, hogy a társunkra nem kell pluszba vigyázni. A babysitterkedést mindig is utáltam játékokban, de itt szó sincs ilyesmiről. Elena szépen teszi a dolgát: lövi az ellent, fedezéket keres és nem mellesleg nagy segítség.

uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt 8
uncharted drakes fortune futu-retro ps3 teszt infobox2


Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat, átlag: 4,50 / 5)
Loading...

2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  • 1tom adatlap-képe
    1tom [ 953 ] [fiú] [] 2016-07-05
    0
    0

    Én pár hete játszottam végig a Ps Vita-s változatot, összességében nem volt rossz, de nekem nagyon egyhangúnak tűnt a játék. Ps3-ra is megvan az összes rész ami erre a gépre megjelent, de még nem kezdtem hozzá a játékoz. Bízok benne, hogy azért az valamivel többet nyújt mint a Vita-s verzió.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504549 ] [fiú] [Alapító] 2016-07-11
      1
      0

      Nem értem, miért van oda mindenki a Vita-s változatért. Nekem nem tetszett (ezért is nem szándékozom írni róla). Szépnek szép, de PSP-n a TR köröket ver rá. A tágas, nyílt tér csak egy látszat, mert a játék jelentős részében szinte csak egy folyosóban megyünk. Aztán ott van a botrányos célzórendszer. Ettől függetlenül én három dolgot rühelltem benne: A sipákoló csajt, a vége felé a tutajos részt (szívesen elevezgettem volna ide-oda, de nem lehetett), meg a QTE-t. A végén olyan sok volt benne, hogy a mai napig ez veszi el a kedvem az újrajátszástól.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.