The Last Ninja gigabemutató 1. fejezet [C64 Végigjátszás, Interjú, Satöbbi…]

last ninja c64 teszt futu-retro640Nosztalgiánk következő állomásaként egy újabb retro darabot szeretnék bemutatni Nektek gamer pályafutásom aranykorszakából. Ezt a ’80 -as évek alkonyára tehető, forradalmian új felépítésű játékprogramot konkrétan 1 dologra tervezték, hogy helyretegye a feudális Japán “rosszfiúit”! A címe (nagy levegő): The Last Ninja.
Bánatomra az én retinámat 1990 előtt nem cirógathatta e gyöngyszem, mivel anno a bejátszásához nélkülözhetetlen gépállat megvétele luxusnak számított. Csupán a Commodore 64 alapcsomag a “munkás ember” fél évi fizetését vitte el! Ennek tudatában (kis pisis, általános iskolás lévén) új kiszerelésről álmodozni sem mertem, de ettől még adtam fel a reményt! Célul kitűztem magam elé egy használt példány beszerzését, már csak az volt a nagy kérdés, hol a búsban lelhetek rá a szívemmel 4 csatornás SID dallamokon keresztül kommunikáló csodamasinára?

Last Ninja 1fejezet2Az időtájt az egyszerű földi halandó számára internet sem létezett (max az M1 -en futó TV-Újság), tehát kőkorszaki módszerekhez folyamodva hetente egyszer lesiettem a buszmegálló mellé telepített újságos-trafik-bódé párost üzemeltető Kati nénihez, beszerezni a híres-neves “Hirdetés” újság legfrissebb számát, hogy annak “Számítógép” rovatába könyékig beleásva magam nyomon követhessem az “eseményeket”, hátha belibben áron alul egy alig használt példány ennek a naiv hülye gyereknek.

Last Ninja 1fejezet3A remény sugara bő 11 hónapnyi újságböngészősdi után elhalványult bennem, aztán a kitartó keresgélés mégis meghozta gyümölcsét: Erzsébeten komplett kiszereléstől akartak megszabadulni “potom” 12000 Ft -ért! Kész főnyereménynek számított a rovatban terpeszkedő 20 ezres, magnó/floppy meghajtó nélküli gépek árához viszonyítva.
Telefonszámmal kezemben, apróval tömött zsebbel loholtam a legközelebbi fülkéhez felhívni a tulajt, tudniillik mi még otthon nem rendelkeztünk olyan távbeszélésre szolgáló, kézzel tárcsázós ketyerével (a haveromat is úgy hívtam ki játszani, hogy elbicajoztam hozzá). Emlékszem, a C64 -es lapokban a legtöbb kazimásolós, vagy Proszolg hirdetés mellett is csupán a levelezési cím virított. Erre ha küldtél egy levelet, a f@szi 1 hétre rá megküldte a játéklistát, aztán a kiválasztott címekkel ismét rohanhattál a postára és újabb hétre rá, remegő kézzel átvehetted az utánvéttel érkezett, felbecsülhetetlen értékű csomagot. Ohhh, azok a régi kib@szottul tötymörgős idők…

Last Ninja 1fejezet4Hasonló kaliberű kalandba pottyant az is aki 1990 -ben, hozzám hasonlóan megkísérelte összehozni egy komplett gép átvételét. Nekem rekord idő alatt sikerült (4 hosszú napig tartott!). A következő 48 órában szerencsére 2-3 telefonhívás megejtése elég volt a találkozó megszervezéséhez és miután meggyőztem a nagyszüleimet a C64 -es nélkülözhetetlenségéről (meg a takarékbélyegeim betétlapját is elvittem a legközelebbi OTP -be), a következő este a jó öreg piros Ladánkba bepattanva már fénysebességgel robogtunk Erzsébet irányába.
A panel-metropolis egyik tízemeletes, szürke tornyában éldegélő család a beüzemelt C64 -es társaságában fogadott minket szörppel és sütivel. Mondjuk mindennemű kipróbálási rituálé nélkül megbíztam volna az eladóban, ugyanis akkoriban az emberek nem vágták át egyre-másra üzletfeleiket, sőt a családfő még a C64 egyik címeres hibájára is figyelmeztetett, mely abból állt, hogy a táp fordítva is bedugható. Ha erről nem tájékoztat, akkor talán első alkalommal átfüstölöm szegény jószágot a konzolmennyországba. Ez az apró kialakítási hiba mekkora üzleti fogása lehetett a gyártónak?!?!
A turbo és két játék hosszadalmas bejátszásának a menetén keresztül prezentálták nekem a működését, közben az attrakciót értetlen fejjel sasolva vadul körmöltem kockás négyzetrácsos füzetembe annak legapróbb mozzanatait. Próbajátéknak a szokásosnál szélesebb tokba feszítő kazit választottam, tudniillik a borítójáról csábosan kibámuló ninja-szemek a kellőképp misztikusnak tűnő “The Last Ninja I.” felirat megtette a hatását. Ott és akkor futottam vele össze életemben először és azóta is a mindenkori kedvenc játékaim halmazának előkelő részébe tartozik.
1 perc alatt akkora C64-dózist juttatott az agyamba, hogy onnantól semmi más nem érdekelt, csak a gép mihamarabbi birtokba vétele, majd otthon, a lejegyzetelt kazettabejátszási rituálék megismétlésével a gyűjteményem leendő ékességének fekete pixelbe öltöztetett titokzatos árnyékharcosával belevetni magam a csodálatosan kidolgozott, ugyanakkor hajmeresztően veszedelmesnek tűnő világba.

Last Ninja 1fejezet5Mit ne mondjak, hatalmas energiákat mozgósított bennem! Hónapokon keresztül toltam ész nélkül, ami ahhoz vezetett, hogy rohamléptekkel váltam a nyugati féltekén rég beindult “nyinnya-biznisz” gyanútlan áldozatává. Rácuppantama a “csendes halálosztókkal” kapcsolatba hozható szedett-vedett, piaci sz@rokra! Faragtam kardot partvisnyélből, vágattam dobócsillagokat lemezből… Mire észbe kaptam, már a ninjafilm-gyártás ZS-sablonokból összeütött, alámondásos mérföldköveire oktatófilmként tekintettem a haverokkal (Nem csoda, hogy a suliban napról-napra megnőtt az egy négyzetméterre jutó árnyékharcosok száma!).
Kezdetben a rozmárbajszú Franco Nero -nak, A nindzsa színre lép (Enter the Ninja) című műfajteremtő művéből tanultam meg kvázi fejből fújni a nindzsa-eszköztár összes legendás darabjának a nevét, majd 2x 90 perc igazi bűnös élvezet várt rám a ninja-filmek mindenható atyjának, a Golan-Globus cég produktumai, az Amerikai Ninja 1-2. jóvoltából. Bánatomra az ezúttal követhetetlenre sikeredett alámondás tök homállyá varázsolta előttem aok mondanivalóját, ám ez nem vont le az agybénító idiotizmusok kimeríthetetlen tárházából építkező élvezeti értékükből. Egy magamfajta elborult elmének elég volt látni az összevissza vagdalkozó Michael Dudikoff és az ügyeletes rosszfiúk drámai erejű, katartikus küzdelemét.
Nem sokkal később az überelhetetlen szinkronnal kecsegtető, citromsárga VICO kazetták rávilágítottak a (rossz filmek fogalmának új mélységeit feltáró) sztori lényegére, ami kiábrándulás helyett újabb vödör olaj volt a tűzre. A “kazimásoldánk” beindulásáig a mátyásföldi tékából kölcsönöztem felváltva őket 4 órára 50 Ft-ért. Ez tudjátok mit jelent??? Akár kétszer is megnézhettem egy részt, ha időben elértem a haza induló 45 -ös buszt! Magyar ninjatanonc társaimmal tuti nyerő kombinációra leltünk bennük és a Last Ninja -ban! Forest Gump szavaival élve: Úgy voltak, mint a borsó meg a héja. A szívszélütés akkor ért, mikor kiderült, hogy a 3. felvonást a szótlan színészóriás nélkül forgatták.

Last Ninja 1fejezet6Felfoghatatlan, hogy ezeknek a (részenként nagyjából) $1.000.000 -os büdzsét felemésztő filmtörténeti csodáknak az atmoszférája megmagyarázhatatlan misztikus oknál fogva tökéletes elegyet alkotott a System 3 műhelyének remekével, pedig volt ám egy, a játék nevével azonos címen futó, 1983 -mas The Last Ninja tv-film, ami fölött ha hiszitek, ha nem, elsiklott a fanok figyelme. Talán ha időben sodorja össze a névrokonokat a véletlen, nem pedig az Amerikai Ninjával egyszerre kezdik el a programot legendásítani pozitív anekdoták képében, akkor most nekem se Dudikoff lézerszemű tekintete ugrana be e sorok bepötyögése közben… hát nem így történt…

Last Ninja 1fejezet7
A Golan-Globus -hoz hasonlóan a System3 sem a Last Ninja leprogramozásával kezdte a keleti harcművészetben jártas stuffok gyártását. 1986 -ban például a realisztikus ütésmozdulatokkal megspékelt International Karate -val vívott ki hatalmas elismerést a C64 géptulajok körében.

Last Ninja 1fejezet8


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (9 szavazat, átlag: 4,89 / 5)
Loading...

2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.