The Great Giana Sisters [C64 TESZT]

the great giana sisters c64 futuretro640

 

Hogy őszinte legyek, az 1990 és 1993 között futó Elektor Kalandor borzasztóan nagy hatással volt a fiatalságomra. Például e műsorral való véletlen találkozásomig nem ismertem a Mario -s játékokat. Gondolom e soraimat olvasván a retro-gamerek többsége értetlenül néz maga elé, de ez van! Totálisan a C64 -esem, meg az Amiga -m rabja voltam és ez a két fantasztikus gépezet oly mértékben elvakította a tudatomat, hogy akaratlanul elzárkóztam minden mástól. Aztán egy verőfényes délutánon, mikor szörfözgettem a TV csatornákon (ami az MTV1 -et és MTV2 -őt jelentette), éppen belecsöppentem Dévényi Tibor 5 perces vetélkedőjébe, melyben a betelefonálók egy kis piros szerkós, bajuszos emberkével (Nem, nem a Spar reklám hentesével!) ugráltak rá a fel-alá mászkáló gombákra, teknősökre, érméket gyűjtögettek és a pályák végén egy kastélyhoz kellett eljutniuk, bár előtte mindig pofával nekvetődtek valami hosszú zászlórúdnak. Ettől a pillanattól a műsor minden részét úgy vártam mint a messiást. Napokkal később megtudtam a diavetítő dizájnba öltöztetett csodagép nevét, amin ezt a Super Mario Bros nevezetű szennyvíztisztítóbácsis maratont nyomatták és azonnal eldöntöttem: El kell adni a C64 –et és az árából venni egy ilyen szürke micsodát! Szerencsére a hirtelen jött projekt befuccsolt, de a TV vetélkedő valódi sztárjának, a NES-nek a megvételéről is lemondtam, mert időközben váratlan eseményeknek hála szimpatizálni kezdtem a zsengébb színfelhozatallal, ugyanakkor részletgazdagabb stuffokkal kecsegtető (Pl.: Super Mario Land 2, kibővített Donkey Kong) GameBoy -al. Mi volt addig, míg a kis szürke téglát meg nem szereztem? Hát vágyakozásba burkolódzó brutális kínszenvedés, amit az összes C64 -re hegesztett Super Mario-jellegű 2D platformjáték felkutatásával igyekeztem csillapítani. Ez nem könnyű egy olyan világban, ahol nem tudtunk percek alatt torrentezni, digitálisan vásárolni. Egy-egy játékért “hegyeket” másztam meg, akár megvettem, akár kölcsönkértem. Ebben a világban a legkézenfekvőbb lépésnek azt tartottam, ha suli után rendszeresen ellátogatok a 10. kerületi művelődési ház kölcsönzőjébe mert ad 1, a könyvtáros néni a család barátja volt és ingyen rendelkezésemre bocsájtotta a kiszeparált kazikat, ad 2, a kölcsönzés árát 3 napra mindössze 10 Ft –ban szabták meg és általában 1db ilyen csudálatos adathordozó két oldalára legalább 4-8 programot vettek fel.

2.kép

Elsőként a Mario Bros –nál csillant fel a szemem, aztán a hirtelen jött csillogást hasonló gyorsasággal oltotta ki a fix pályás játékmenet. A drága jó fejlesztők csupán annyi kihívást gördítettek elém, hogy a csatorna szutykos, zöld csöveiből érkező rákokat, teknősöket és vérszomjas társaikat a középen elhelyezett “POW” gomb felütögetésével ártalmatlanítsam, majd végső csapásként alulról beléjükbokszoljak. Oldalirányokban hiába rongyolhattam ki a képből, a másik oldalon rendszerint visszajöttem, mint Neo a metróalagútban.

3.kép

Minő borzalom! Számomra a Mario Bros a TV -ben látott, tradicionálisan balról jobbra haladó mestermű volt. Ennél meg még azt az apró örömöt is megtagadták, hogy az ellenfeleket ráugrással lapíthassam szét. Ha ezt megkíséreltem, akkor annak a bajuszos hapi látta kárát. Legidegesítőbb vonásának mégis a folyton-folyvást ismétlődő háttérzenét tudtam be. Emlékszem, a papámat ki lehetett vele kergetni a világból! Na jó, a világból nem, de a nappaliból simán. A családban meg is lepődtek, mikor a banánt megunva mérgemben lekapcsoltam a C64 –est. Egészen addig ezt csak hosszas veszekedés árán érték el nálam.
Telt-múlt az idő, kismillió játékot kölcsönöztem ki a könyvtárból (Pl.: McDonaldland, Fred’s Back), mire oly hévvel keresett célom sorra került… A dolog pikantériája, hogy az a bizonyos program egész idő alatt a polcon árválkodott, én hígagyú meg az elülső borítója alapján negatív következtetéseket vontam le róla. Ma is mosolyt csal az arcomra, ha arra gondolok, hogy csak vetnem kellett volna egy pillantást a hátoldalán látható két nyamvadt ingame képre.

3.kép

Erre a cselekedetre bő egy év keresgélés vitt rá, majd hirtelen “lőn világosság”… Rohantam haza a kazit szorongatva. Út közben szüntelen imádkoztam a 8-bites játékok mindenható istenéhez, hogy rendben legyen a szalag, mert ugye sanszos volt, hogy már rongyosra kölcsönözték, vagy még rosszabb!!! Sokszor a legtutibb játékokat a mások tudatlanságából fakadó barbár bánásmód tette bejátszhatatlanná. Például a vadi új Ghostbusters 2 –ből valaki ollóval kivágta a magnó által begyűrt 2-3 centis részt és celluxszal összeragasztotta. Ez jól bevált módszer segített a hasonló balesetet szenvedett VHS kazettáknál, de ez nem VHS kazetta! Ettől meghal a program!
Mikor végre hazaérvén a fejbeállításos pöcsölésen túlestem, sokként ért a játék első perceiből áradó pozitívumzuhatag. Micsoda zene? Ez azonnali klasszikus! Micsoda gyönyörű grafika…Húúúúú Első blikkre annyiban különbözött a NES –es darabtól, hogy a vízvezeték-szerelőt két kiscsajra (akiket sünöknek néztem) cserélték le és ez senkit nem zavart! A németek profi klónt készítettek! Hát igen, várható volt, hogy a kiotóiak arany tojást tojó tyúkjának sikerén felbuzdulva egy fejlesztőcsapat pofátlan másolásba kezd. Nos, egy szó, mint száz, ezzel a The Great Giana Sisters nevezetű platformerrel tengettem a handheldre gyűjtögetős napjaimat.

4.kép

Tesztalanyunkat az 1986 -ban indult, rövid életű Time Warp Productions 3 fős fejlesztőcsapata dobta össze, melynek alapító tagjai a későbbiek folyamán külön-külön is a játékfejlesztés meghatározó alakjaivá váltak.
A munka programozás részéért felelős, akkor még csak 21 éves Armin Gessert miután a ’80 –as évek végén és a ’90 –es évek elején letudta a Street Gang, In 80 Days Around the World, Tom and the Ghost, Great Courts 2 játékokat, 1994 tájékán megalapította Spellbound Entertainment –et (Airline Tycoon, Desperados 1-2, Helldorado…stb). Sajnos Őt 2009. November 8.-án váratlan szívroham vitte el. Béke poraira!

4.kép

A grafikát készítő, ugyancsak 21 éves Manfred Trenz olyan időtlen műremekek megalkotásában vett részt, mint az R-Type, a Turrican 1-2, a Super Turrican, a Katakis (mely cikkünk alanyához hasonló utat járt be, de ez egy másik történet…) és még sorolhatnám a finomabbnál finomabb címekben bővelkedő listát. Jelenleg saját, 2004–ben alapított cégében, a Denaris Entertainment Software berkein belül fejleszt.

4.kép

Végére hagytam a játék lelkét képező zenei anyag szerzőjét, a 18 éves Chris Hülsbeck –et, aki 1985 -ben megnyerte a 64’er magazin zene produceri versenyét és kinek ma már több mint 70 világhírű program zenéjét (Turrican 1-3, R-Type, Jim Power in Mutant Planet, Star Wars: Rogue Squadron, Star Wars: Episode I – Battle for Naboo, vagy a Star Wars: Rebel Strike…stb) köszönhetjük. Továbbá tőle ered az Amigás TFMX formátum is.
Hülsbeck olyan témát komponált a The Great Giana Sisters –höz, mely a játékmenettel ellentétben véletlenül sem hasonlított a Nintendo remekére, sőt annyira fülbemászóra sikeredett minden egyes zeneszám, hogy azok tucatnyi át- és feldolgozást éltek meg az évek folyamán. Még a nagyzenekarok is műsorukra tűzték e dallamokat. Jelenleg Ő szintén aktív, konzolokra illetve mobil telefonokra ír zenéket.

4.kép

Szóval, míg Super Mario láz tombolása alatt konzolfronton Mario-val tisztogattuk meg rendesen a szemétláda teknősöktől és egyéb gusztusos miegymástól a csatornarendszert, addig 1987-től gyakorlatilag majdnem ugyanezt vihettük végbe a Time Warp Productions produktumában két csaj bőrébe bújva. Manapság joggal tehetnénk fel a nagy kérdést, miszerint a Nintendo –nak miért piszkálta a csőrét Armin Gessert –ék alkotása? Bizony joggal, mert bármilyen hülyén hangzik, a POWER UP –okat leszámítva a két cím annyiban hasonlít egymásra, hogy mindkettő a platformjátékok táborát erősíti (A Your Sinclair magazin 34. számának 81. oldalán publikált tesztben kivételesen nem is a Super Mario Bros –hoz, hanem a Wonderboy –hoz hasonlítgatták). Egyszerű a magyarázat: A ’80 -as évek kevésbé telített piacán a Japán vezető konzolgyártó receptje újdonságnak hatott és ez elég okot adott neki a pereskedésre.


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (7 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

10 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  • Battlelord adatlap-képe
    Battlelord [ 112 ] [] 2015-10-10
    0
    0

    Még néhány pontosítás a cikkhez:

    Az eper a leghasznosabb powerup, hiszen attól fog célzatosan lőni Giana. Ez volt az egész játék legfontosabb újítása Marioval szemben. A dupla villám annyiban tér el csak az egy villámtól, hogy visszapattanós labdákat küld. Ennek és a bombának nem sok gyakorlati haszna van, bár a 40 pályás Giana verzióban megoldották, hogy a bomba mindent robbant.

    A másik pedig, hogy a sárkány az utolsó pályán nagyon gagyi, mert egyszer csak eltűnik, ha megjelenik hátul a gyémánt. Amúgy nem okád az tüzet sem, igazából a 2 miniboss egyáltalán nem fejlődik, ez a játék talán legnagyobb hátránya.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504600 ] [fiú] [Alapító] 2015-10-10
      0
      0

      Nos, akkor én nem tudom milyen verzióval játszhattam, mert nálam a minibossok gyorsak voltak és a sárkányok mind tüzet okádtak. Ez nagyon érdekes. A többi információt köszönöm.

  • Battlelord adatlap-képe
    Battlelord [ 112 ] [] 2015-10-10
    0
    0

    Gianat pont ugyanúgy kezdtem játszani és imádtam meg, amiért te, úgyhogy nekem ez a cikk nagyon szívet melengető! Azóta emulátorokon sokat játszottam persze Mario játékokkal is, de Giana nekem az alap. Ma már a vanilla verzió annyira nem bejövős, mert túl könnyű, főleg billentyűzettel (a joystick borzalmas volt!), de a különböző hackek nagyon tetszenek, különösen a Frankies Horror Trip és a Knibble Girls. A Giana Sisters 2 40 pályás verziójával nekem az a bajom, hogy túl nehéz, legalábbis ha nem örökélettel akarod tolni.

    A Giana’s Return nekem valamiért veszettül nem tetszett, nagyon steril, lélektelen az egész játék. A DS verzió viszont annál jobb, OK, hogy könnyű, és sokáig (nagyon sokáig) nem történik benne semmi, de maga a zene, amit ott Fabian del Priore jegyez, és a grafika, amely egy Pikomi nevű tagé eszméletlen hangulatot adnak. Kétség kívül sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

    A Twisted Dreamsről az a véleményem, hogy konkrétan szörnyű. Persze lehet benne sok mindent méltatni, de ez nem Giana Sisters. Ha Armin bácsi nem halt volna meg, ez ebben a formában nem jöhetett volna így ki. Egy sündisznóval vagy egy mosómedvével vagy egy napszemüveges gördeszkás suhanccal talán, de Giana IP-jét nem kellett volna meggyalázni.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504600 ] [fiú] [Alapító] 2015-10-10
      0
      0

      A Giana Sisters 2 jeges pályái több joystickomat is kikészítették. Máig nem tudtam befejezni, de szerintem nem is fogom. A DS verzióban a zene valóban lenyűgöző (sokat hallgattam Youtube-on), főleg a felszín alatti pályáknál (https://www.youtube.com/watch?v=KL_CDeVe7BY). Azonban a DS verzióval az volt a legnagyobb bajom, hogy elsőre végigvittem. Szerintem Giana’s Return minőségéből a nem odaillő muzsika sokat levesz, de ettől függetlenül elég tisztességes munka (elég nehéz). A Twisted Dreams meg konkrétan azért tetszik, mert mertek valami újba belevágni, ami egyáltalán nem hasonlít a Mariora és fantáziadús, persze a The Great Giana Sisters közelébe sem ér.

  •  adatlap-képe
    1tom [] 2015-09-15
    1
    0

    Igen, nem volt túl nehéz végig vinni, a C64-es változat sokkal nehezebb, egy kicsit gagyi érzetem volt amikor játszottam vele DS-en, számomra kissé összedobottnak is tűnt. Amiga-n viszont kimaradt, helyette Jim Power volt a sláger és a Turrican 2-3.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504600 ] [fiú] [Alapító] 2015-09-15
      1
      0

      Úgy tudom Amiga-ra a C64-est vitték át. Elvileg hivatalos port, de én úgy tudtam, hogy nem. Nekem nem volt meg. A Turrican-t én is toltam Amiga-n, meg a Prince of Persia-t, amíg meg nem jelent SNES-re. Két nagy Amiga-s kedvencem még a horrorisztikus Darkseed és a The Chaos Engine volt. Ez utóbbit ha nem otthon, akkor a suliban toltam PC-n.

      •  adatlap-képe
        1tom [] 2015-10-05
        1
        0

        A Darkseed kivétel ezek a játékok Nekem is megvoltak. A The Chaos Engine nem volt egyszerű játék, sok szenvedés árán sikerült végigvinni.

        • CyberBob adatlap-képe Admin
          CyberBob [ 1504600 ] [fiú] [Alapító] 2015-10-05
          1
          0

          Igen, a The Chaos Engine-t az első pár alkalommal még ketten is nehezen vittük végig. Amiga-ra még a Rick Dangerous sem piskóta. Sokszor rákényszerültem a térképrajzolásra, amire természetesen tökéletes volt a matekfüzet.

  •  adatlap-képe
    1tom [] 2015-09-01
    0
    0

    Régi nagy kedvenc. C64-en sokat játszottam vele, de Amiga-n kimaradt. Nem olyan régen NDS-en játszottam vele. Furcsa azért, hogy kiadták DS-re főleg azért, mert Mario konkurencia 🙂 .

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504600 ] [fiú] [Alapító] 2015-09-01
      1
      0

      Na igen, ez számomra is egy érthetetlen paradoxon, ha arra gondolok, hogy a Nintendo mit meg nem tett, hogy betiltsák a ’80-as években. Nekem a DS változat csak azért nem tetszett, mert sokkalta könnyebb az eredetinél, viszont a háttérzenét csodálatosan felújították.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.