Sword of Honour [C64 TESZT]

A rosszfiúk életerő mutatója a képernyő jobb alsó sarkában figyelő ninjafej bal oldalán elhelyezett függőleges csík, a miénk az a mellett lévő ugyanolyan csík. Mivel korlátozott az életeink száma, tényleg fejből kell vágnunk az élelemszerző helyeket. Problémánk akkor ölt nagyobb méreteket, mikor konstatáljuk, hogy a kaják képernyőnkénti újratermelődésével együtt az ellenség  is feltámad. Na ez hozzácsap némi játékidőt az amúgy sem percek alatt végigtolható stuffhoz. Nem elég, hogy sunyi csapdák nyílvesszői, lezuhanó kövek, tűzköpő sárkány és más akadályok is lassítják az előre haladást, még itt van ez is? Komolyan mondom, néha már azt éreztem, sosem lesz vége. Az életben maradásért való rohangálás több ideig tartott, mint a küldetéssel foglalkozás. Legszívesebben visszamentem volna  Yuichiro Shogun -hoz, hogy egy ízléses repülőrúgással megköszönjem neki ezt a kalandtúrát.

sword9

A béna viccelődést félretéve, körülbelül a játékidő felénél fogunk belebotlani a titkos kastélyba, amire kizárólag azért hívom fel a figyelmet, mert én ekkor naiv módon azt hittem, már nincs sok a befejezésig és kevésbé elővigyázatosan törtettem előre.
Ennek meg lett a csúfos eredménye, úgyhogy ajánlatos a kapuőr ártalmatlanítása után ugyanúgy résen lenni, életerőnket megóvni. Yuichiro kardját végül a kastély alagsorában találjuk meg, na de előtte le kell vernünk 3 főellenségszerű emberkét. Az első kettő még amolyan szamuráj kinézetű, aztán az utolsó (aki gondolom maga Toranaga főgóré) egy mérföldekre bűzlő, nyálkás, mocsári lényhez előbb hasonlítható, mint az Észak-Japán tartományait kormányzó urasághoz. Szóval se szó, se beszéd, belecsapunk a véres harcba, melyben kellő elővigyázatosság nélkül Toranaga szépen ki is rugdoshatja belőlünk a lelket. Egy szó, mint száz, miután nyertünk, sétáljunk oda a kardhoz és…. VÉGE! A családi ereklyét visszaszereztük, a Yuichiro shogun becsületén esett csorbát kiköszörültük! Hát kell ennél több??? Jön a záró kép egy brutálul pózoló vakmerő harcossal, és mellette a hátba veregetős dicsérettel merész tetteinkért.

Sword9után
Első alkalommal ennél a pillanatnál megkönnyebbültem, ugyanis kezdtem attól félni, hogy a kardot nem elég megszerezni, vissza is kell szolgáltatni a tulajnak (manapság már több, mint valószínű hozzácsapnának egy ilyen szadista DLC -t az alapjátékhoz).

swordPozitívum

Vizuális szempontból nézve irtó klassznak mondanám. A 90 színben bővelkedő hátterek a sejtelmes papírfalaktól (amikre rávetülnek az árnyékok) kezdve, a teljes tájképes, festményszerű panorámaképeken át eszméletlenül hangulatosak. Úgy, ahogy kell, tetőtől talpig kicsicsázták azokat cseresznyefákkal, függőkertekkel, vízesésekkel, és kis össze-vissza repdeső pixel-madarakkal.

sword10

 Aztán ha ennyi nem lenne elég a látnivalókból, akkor megtekinthetjük a házakat belülről, esetleg eldiskurálhatunk a lakókkal.  Az adott helyszín ajtaját a “RETURN” -re bökve akár be is zárhatjuk!
Az aláfestő zene hiánya fura mód nem feszélyezett. Azok az egyszerű hangeffektek fél óra mászkálás után fel sem tűntek. Őszintén szólva én nem tudnám elképzelni folyamatos zenei alappal az egészet. Zavarna a rejtvények megoldása, meg a dumálós részek alatt.

 

swordNegatívum

Ezzel szemben a helyszínek betöltési ideje már-már a kib@szottul bosszantó határt kerülgetik. Az animációk sem különösebben sugározzák magukból a kidolgozottságot, egyediséget. Tök jó, hogy brutális kunsztokat hajthatunk végre meg lehetőségünk van felfelé és lefelé haladni az útelágazásoknál, és az ellenfelek is Prince of Persia -t megszégyenítően forgatják a kardot, viszont képtelenség a figyelmünket elvonni az elnagyolt, lassú, darabos mozgásról.

Az irányítás a hasonló stuffokhoz képest mesés, pedig egyszer-kétszer a fejem fogtam, mikor ninjám a megadottal ellentétes irányba csapkodott. Az izgi hack-and-slash beütést meg az emlegetett, sok megoldásra váró, néha egész váratlan, poénos helyzeteket szülő fejtörők árnyékolják be. Egyes helyek akár napokra feltartóztathatnak.
Két negatívumot hánytorgatnék még fel: Egyik a lopakodás nulla lehetősége (Hát nem attól ninja a vérbeli ninja?!?!). Sehol egy nyavalyás árnyék, amiben meghúzódva, váratlanul besz@rathatjuk az ellent. Másik a program szavatossága. A hosszával nincs gondom, a kínált tartalom is korrekt. Akkor mi itt a probléma? Az, hogy a rendszer kitanulható, a pálya könnyen megjegyezhető. A végigjátszásának nincs miért nekiesnünk ismét, hiszen másodjára cirka 30 perc alatt le zavarható.

 

swordÖsszegzés

Egyesek azt mondják, az öregedés legbiztosabb jele, ha elkezdünk nosztalgiázni. Bár nem érzem magam vénnek, de szívesen gondolok vissza a C64 -es “hőskorra”, s annak “utórezgéseire” melyből a Sword of Honour is származik. A ’80 -as évek sikerprogramjainak sziklaszilárd alapjaira sikerült ráépíteni ezt a változatos, mindig szórakoztató játékot, amelynek legnagyobb, és egyetlen igazi hibája a darabos mozgás. Rengeteget anyáztam miatta, az idegeimet jól szétcincálta, mégis kaptam tőle egy különleges élményt. A retro-ninja-oltáron mindenképpen ott van a helye, na de nem azért, mert határtalanul mazochista gamer lennék és az ilyen játékokban lelem örömömet, hanem mert a Sword of Honour valamelyest segített még egyszer visszarepíteni abba a pixelesített feudális japánba, ahová évekkel ezelőtt, a soha el nem készülő Last Ninja 4 -el szerettem volna egy utolsó ninja-kalandra indulni. Oda, ahol a magával ragadó látképben csak úgy illatoznak a cseresznyefák, ahol a hűség megkérdőjelezhetetlen. E világban nap, mint nap lángol a harci szellem és a “becsület mindennél többet ér!”

infobox értékelés sword of honour commodore 64

 

 


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (9 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.