Sword of Honour [C64 TESZT]

Visszatérve a “mulandóságra”, emlékszem 1992 -ben az alámondásos Bruce Lee kazik iránti érdeklődést felváltották a Stallone, Schwarzenegger -féle akciófilmek, ’95 -ben pedig a Van Damme -os Street Fighter és a Christopher Lambert -es Mortal Kombat VHS foglalta be a videókat (A Double Dragon mozit nem sorolom ide, mert az irtó ciki lett). Az akkortájt kialakult divatos szlenget viszont nem értem, mármint azt hogy miért erőltették oda minden szó elé a “digi” előtagot? Persze vágom én, hogy a számítógépek rohamos fejlődése és a Power Kapitány sorozat óta tök menő lett a digitalizálás, na de amikor Martin megalkotta a “digitászok” kifejezést, akkor totál eldobtam az agyam! Na mindegy, túl messzire kanyarodtam mai témánktól… Hol is tartottam?
A suliban az “ál-3D-s” Wolf 3D -t nyugdíjazta a Mortal, később a Quake. Dupla számtek óráink bajnokságokba mentek át. A tanárunk, Zoli bá ránk se hederített. Egész nap az asztalánál terpeszkedett, fehér, fém poharából házipáleszt kortyolgatott és a gépén valami vetkőzős póker játék rejtelmeit tanulmányozta ezerrel. Minden klasszul ment, mint a mesében, aztán a tanítás végeztével, hazatérvén sem panaszkodtunk, mert mindegyikőnket várta a maga kis “konzol-világa”. Nálam az alap SNES mellett az oltári nagy újdonságnak számító, CD -t “pörgető” Sega Saturn, meg a Amiga CD32 dübörgött felváltva, de bevallom, titkon nagyon vártam az N64 debütálását. Mindennek ellenére a nyári szünetben valamennyiünknek hiányoztak a meccsek, a gépeknél összeverődött társaság. Manapság bezzeg meg sem fordul az ember fejében ilyesmi, mikor egyedül a szobában, headset -tel a fejen, vadul multikat pörget, vagy blogol…
Szóval a sulis társaságnak volt egy magja, akikkel nyáron minden héten összejöttünk és ha épp nem a gyáli piacon lődörögtünk, akkor a 17. -keri Bakancsos piac közelében, a Pesti út és a Cinkotai út találkozásánál felhúzott “színes panelházakhoz” jártunk, ugyanis ott működött az egyiknek a földszintjén egy kis “Nintendo” bolt, ahol a kazi vásárlásokon, cserélgetéseken kívül SNES -en is játszhattunk. Mellesleg a boltra azt hiszem úgy leltünk rá, hogy e háznak a negyedik emeleti erkélyén egy bazi nagy “Nintendo” feliratos fehér zászló éktelenkedett. A buszról azt észrevéve azonnal leszálltunk és elindultunk az irányába, mint a zombik, akik váratlanul élő embert látnak. Hosszú napokon keresztül Mortal 3 -maztunk, mert az akkoriban élte fénykorát. Persze mindenki a kedvenc karakterével szállt szembe a másikkal, mi így gondoltuk logikusnak a bajnokságot.

sword4után
Nos, történt egyszer, hogy a szokásos “bandázásunk” kimaradt a napirendből, mert ketten lebetegedtek. Nem volt mit tenni, elbandukoltam csak úgy lézengeni a városba boltok vagy olyan klubok után kutatni, ahol adott a lehetőség konzolokon játszani. Ezekre abban a net nélküli világban elég nehezen bukkant rá az ember. Max újsághirdetések, szórólapok tájékoztathattak minket létükről. Ha a lakóhelyünk körzetén kívül esett a hely, arról legtöbbször nem is tudtunk. A császkálás miatt otthon nem aggódtak értem. A “régi szép” időkben még nem azok az utcák vártak odakint, mint most…
A Keleti pályaudvar felé vetődtem, mikor a Kerepesi út és a Fiumei út sarkánál belebotlottam egy PC szaküzletbe (talán még mindig ott van), minek kirakata úgy nézett ki, mint amit szó szerint erőből telehajigáltak mindenféle PC, Amiga, C64 cuccal. Az üveg mögött sütkérező, napfény szívta dobozok között először egy rakat, sima kartondobozba belehányt, tok nélküli GameBoy kazin akadt meg a tekintetem. Tépett papírfecni jelzett az érdeklődőknek róluk némi infót,ilyesmi szöveggel: “1000/darab, ha hármat viszel, 1500ért a tiéd”. Egyből kikerekedett a szemem! Nekem sem kellett több, a zsebemben megbúvó, körülbelül 2100 Ft -tal beslattyogtam az üzletbe.
A látvány letaglózott. Körös-körül a polcokon kategorizálatlanul hevertek a ritkábbnál ritkább kincsek: Atarik, Amigák, Famiconok, 286 -os és 386 -os PC -k, Sega és Nintendo kazik, kiegészítők. Inkább rájuk sem néztem. A bejárattal szemben elhelyezett, hosszú pulton szintén hegyekben álltak a még ki nem pakolt kincsek. Csak a pénztárgép jobb oldalán hagytak szabadon fél méternyi részt, hogy kommunikálni lehessen az eladóval. Hátul egy testes, úriember ücsörgött, kezében Game Gear -rel. Mellette a földön, további dobozokban NES fénypisztolyok sorakoztak. Tisztára úgy festett a fazon, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban című film Dr. Gonzo -ja (szerencsére csak külsőleg hasonlított rá). Azonnal segítségemre sietve kivette a kirakatból a dobozt a szabad mazsolázgatáshoz. Elmondása szerint a gyér forgalom miatt, unalmában mindegyik kazit végigtolta, ezért ha igénylem, teljes körű információt tud nyújtani valamennyiről. Hosszas tárgyalással egybekötött huzavona után ki is választottam hármat: a The Legend of Prince Valiant -ot, az R-Type 2 -t, és a Street Fighter -t. Mikor az ürge visszatette a dobozt, sikeresen leborított néhány másikat, mire elővillant mai tesztalanyom, a Sword of Honour.

sword of h tartalomElőször azt hittem, a legújabb Last Ninja -t tisztelhetem benne (ami nagy bánatomra máig nem készült el), aztán közelebb lépvén már láttam, ez egy egészen más gyöngyszem. Gyakorlatilag vadi új game, a dobozát leszámítva, mert azt totál leamortizálták a rápakolt lomok, a színét meg itt-ott csúnyán kiszívta a nap. No problemo, csak a lemezek ne legyenek félbehajtva. A boltos 600 -at akart kérni érte, de a végén az állapotát figyelembe véve kiegyeztünk 500 pízben. Nem is perkálhattam volna le többet, mivel a 3 GameBoy kazetta bezsebelésével összesen pont ennyi húzta a zsebem.

Csak mellékesen megjegyezném, hogy akkortájt a “pénznyelő” 576 -ban 999 Ft -ért hírdették akciósan a Sword of Honour -t!

sword4

Filóztam is sokat rajta az évek során, hogy vajon hány száz százalékos haszonnal akarják rásózni szegény emberre a termékeiket???  Sajna e kérdés részemről azóta is fenn áll…

Mikor hazaérvén konstatáltam, hogy az Úr 1995. évéből származó 576 -os szórólap, meg egy, a Pozsonyi úton (999Ft-ról) kiállított, összegyűrt blokk rejtőzik a doboz alján, nem kicsit szakadtam a röhögéstől. Ezek szerint használt ninját vettem? Hát ez legyen a legnagyobb baj! Lássuk a medvét!
Széles vigyorral a képemen rohantam a szobámba gyönyörködni a nap szerzeményeiben, aztán elérkezett a kipróbálásuk ideje… A GameBoy kazikkal kezdtem, mert valahogy kocka agyamban már sejtettem, a C64 -es “ínyencfalat” végigjátszása nem pár órás sétagalopp lesz.
Az időtájt épp a lenyűgözően megkomponált muzsikáiról elhíresült NES -es Shadow Warriors -t nyomattam (vagy huszadszorra), ennél fogva a hangulat adott volt, csak a C64 -et kellett beizzítanom…
Az első floppy irdatlan kattogás kíséretében elindult, majd miután betöltődött az introval a többi nyalánkság, felcsendült az a misztikus dallam mely a Last Ninja -éhoz hasonlóan fülbemászó mesteri munka sőt, az utána érkező pattogós ütemű számmal együtt simán karcolják a giga-mega zeneszerző-istenség, Chris Hülsbeck (The great Giana sisters, Turrican, R-Type) szintjét.
Ezek hallatán, én mondom egyből kitisztultak a homályos foltokban derengő emlékeim e címről, illetve meglepő dologra lettem figyelmes mialatt max sebességre kapcsolt malmozással vártam, hogy a jobb és bal oldalon sárkányokkal kicicomázott képernyőn a fejlesztők név szerinti felsorolása vonuljon le végre és tolják már bele a képembe a várva-várt sztorit.
Szóval a játék programozója Magyar! Harsányi Gábornak hívják és még egy szösszenetnyi interjút is sikerült vele készítenünk, amit itt olvashattok. Tök poén maga a tudat, hogy kis hazánk tehetséges programozóinak az évek során több ninjás címhez volt közük (az Amiga változatot Imre László programozta). Egyedül az SoftView -t sajnálom, kiktől a ’80 -as években a System 3 szemét módon lenyúlta azt a pályaszerkesztőt, aminek segítségével a The Last Ninja -t hívták életre, de ez egy másik történet…

sword5

Miután kellőképp megtapsoltuk a titokzatos Harsányi Gábort, ugorjunk a következő képernyőre és kukkantsunk bele a német fejlesztők szerinti, Japán egyes területein folyó dinasztiák közötti háborúskodásokba.
A legtöbb ninjás harcművészettel kapcsolatos produktumnak a ’80 -as, ’90 -es években egyetlen lényege volt: “Ölj, vagy téged ölnek meg!”. E tekintetben a Sword of Honour sem kivétel. Még a hazai szemkápráztató borító is alátámasztja ezt, a “Becsület mindennél többet ér!” fenomenális jelmondatával.
Történetünk a címben szereplő szamurájkardra és annak tulajdonosára, Yuichiro Shogun -ra koncentrál. Személyében a Japán dinasztiák közül az egyik legnagyobbnak az uralkodóját tisztelhetjük. Ez a híres fickó baromira odavan a kardjáért, mindenkitől félti azt, mert annak bizony különleges varázsereje vala! Pontosan fogalmam sincs róla mi az, de biztos bazi nagy erővel rendelkezik. Nem is merek kételkedni benne, mert még valami keleti átkot szór a fejemre a floppy meghajtó. Namármost van ez a Shogun, meg az ő “piszkafája”, ami olyan fontos az egész pereputtyának, hogy még a WC -re se mennek ki nélküle. Véletlenül sem kerülhet rossz kezekbe! Idegenek még a tekintetüket sem vethetik rá!
Na és akkor most lép be a sztoriba a sötét oldal…izé…Észak-Japán szuper-gonosz, teljhatalmú uralkodója, Damion Toranaga. Az ő egyetlen aljas terve, kiterjeszteni hatalmát az egész szigetre bármi áron. Céljának eléréséhez nincs más dolga, mint megszerezni Yuichiro legfontosabb csecsebecséjét, a Becsület Kardját. Így történt, hogy Yuichiro egy giccses, Disney rajzfilmbe illő reggelen arra ébredt, valaki meglovasította a féltve őrzött családi ereklyéjét. Szerencsétlen fickó erre nagyon berezelt, mert ha zárós időn belül nem szerzi azt vissza, akkor tekintélye elvész a népe előtt és a szégyentől már csak a szeppuku (harakiri) tisztíthatja meg. Egy japán hagyomány szerint a Shogun kardja, a Shogun lelke, éppen ezért gáz, ha azt eltulajdonítja valaki. Én a helyében leugranék a 100 -as boltba és vennék egy másikat…


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (9 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.