Spider: The video game [PlayStation TESZT]

Őkegyelmét 10-20 nekifutással ledaráltam, viszont a múzeum különösen alattomos múmiájáról ugyanezt nem állítanám. Nem elég a sírhelyén lezuhanó kőtömbök elől elsasszézni, az oldalnézetben zajló összecsapás nála lehetetlenné teszi a körbefutós-lesbőltámadós manővert. Eltátani sincs időnk a szánkat e fásliba csavart rondaság epikus belépőjén, mikoris a magasból leereszkedik hozzánk fejjel lefelé (!), mert minden teketóriázás nélkül tűzgolyókat okádó tombolásba kezd! Sacperkábé 8 ütéssel juttatható a múmia-mennyországba, de csak a puszta szerencsén múlik, mikor lesz esélyünk azokat felugrásból bevinni a rusnya képébe.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

A kismilliónyi újrakezdést megkövetelő harcok le tudtával a MicroTech főhadiszállásán tanyázó Brain Boss -al való leszámolástól többet vártam. Reményeimmel ellentétben ő közel sem lett olyan világból kikergetős főgenya, pedig nem egy lehetősége akadhatott volna ránk törni, velőtrázó félelmet keltve bennünk. Ehelyett ismét kör alakú arénában parádézhatunk és a “Mikrobinál” alkalmazott ügyeskedéssel kaphatjuk el a grabancát (a méretes kart nála a gerincoszlop helyettesíti). Amúgy lehet, hogy csak azért éreztem könnyűnek, mert addigra már bekúszott a bőröm alá a korábbi ellenségek keltette rettegés, és szépen ki is fejtette hatását. Nagyobb kaliberű veszélyre, sportszerűtlen támadásokra éheztem, de mindhiába. A retro játékok főgonoszainak nehézségi osztályozásában a Brain Boss maximum egy közepes helyet érhet el.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Megdádázásáért se pont, se extra power-up, se vállveregetésként szolgáló feszültségtelenítő dicséret nem jár. A lezáró videóban Dr. Michael Kelly visszakapja a töltények okozta akut ólommérgezésből időközben felgyógyult testét, a pók folytatja a kiszabadult kísérleti alanyok elpusztítását, mi meg a homlokunkat remegő kézzel törölgetve örüljünk, hogy szívinfarktus nélkül megúsztuk ezt a pár órányi ámokfutást. Na ez az igazi retro játékok jutalma!

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Mindig kellemesen meglep, mikor egy fejlesztőcsapat egy merész húzással teljesen más vizekre evezve bizonyítja be valódi tehetségét, viszont az nem fér a fejembe, hogy a későbbi éveiben kifejezetten “racing” és sport programokra specializálódott (Top Gear Rally, Twisted Edge Snowboarding, Boss Rally, World Driver Championship, Stunt Racer 64, RacerX) csapat fejéből miként pattanhatott ki ilyen mű ötlete… bááááááár a Captain Blood -ot elkövető Exxos 1988 -as robotpókos agymenése (Spidertronic) után már badarság volna a Spider témájától húzogatni a szemöldökömet.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Ha nem is minden oldalról nézve, de a Boss Game Studios alkotása roppant impozáns lett. Például Vizuális tekintetben szó sem érheti a ház elejét; a felszínen valamint a felszín alatt elnyúló területek minden porcikájáról egyértelműen lerí a profi fejlesztőcsapat hozzáértése. Teljesen elkülönülve egymástól, kivétel nélkül egyedi atmoszférát hordoznak az újabbnál újabb ötletekkel, kihívásokkal telezsúfolt fejezetek. A színek összhatása kellemes, a tereptárgyak meglepően részletesek és a tartalmas menü is jól átlátható. A díszlet természetesen nem tükrözi 100% -ig hűen a valóságot, de hozzátesz a hangulathoz, abszolút korrekten összerakták a srácok. Nem említhető egy lapon azokkal a címekkel, melyek nem tudnak mit kezdeni az “átváltozás helyzetével” és a megvalósítást illetően egy fapados élményt szállító szürreális, túlcsicsázva ábrázolt meseverzumba küldenek bohóckodni. Sosem vágtam miért jár egy ilyen incidens bekövetkeztével a valódi világ totális sutba dobása?
A végletekig kidolgozott és a nem molylepke intelligenciájával rendelkező változatos ellenfelek előtt tényleg megemelem a kalapomat. Külön díjaztam, hogy típusainak megalkotásakor az átszínezésüknél többre támaszkodtak az alkotók, gyakorlatilag minden fejezetben 3-4 újabb, egyedi fegyverzettel, stílussal felruházott bestiára számíthatunk. Azt pláne kijelenthetjük, hogy a pók mozgása ennél élethűbb nem lehetne a Sony első asztali konzolján (A Resident Evil 1 tankként forgolódó Spider Boss -a eltörpül mellette!). Persze ma már nehéz a játékost lenyűgözni, mert semmi sem túl egyedi. 1996 decemberében e nyolclábút meglátva biztos nem gondolkozott el rajta az ember, hogy mintha ezt már látta volna valahol. Én csupán azt nem értettem, miért tölcsérhálós pók képeivel pingálták ki a kihajtogatható útmutatót, ha egyértelműen tarantulát irányítunk?

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Nem csak a mozgás, a kezelés is egész barátira sikeredett, pedig akkoriban még nem létezett Dualshock Contoller. Hősünk mozgása gyors, kimért, ugrásai kiszámíthatóak, szóval a végigjátszás alatt én egyáltalán nem éreztem, hogy az analóg kar hiánya bármennyire gátolná az előrehaladásomat, mint a SNES -es Mystery Quest –ben, ahol kínként éltem meg az ugrálós szekciókat.
A pályák nehézsége tökéletesen be lett lőve az “addig ismételd, amíg nem memorizálsz mindent” szintre. Kötelező leporolni hozzá a 2D -s ugrabugrák óta bepókhálósodott agytekervényeinket, különben kegyetlen módon arcon töröl a játék. Persze bőséges és csábító fegyverpaletta elég változatosságot tud csempészni az előttünk álló, elsőre igazságtalannak tűnő csatározásokba, csak a csekélyen mért lőszer birtokában nem sok esélyünk van keménykedni. Minden esetben megszenvedünk a győzelemért, ám ha bírjuk kötélidegekkel a kismilliónyi elhalálozást, a végén kellemes érzéssel tölt majd el minket a több ponton sántító sztorit építgető, szép átvezetők eljövetele, melyek elhelyezése egy pillanatra se zökkenthet ki az akció ritmusából (ez igaz a rövid töltési időre is). A botegyszerű kerettörténetről csak annyit mondanék, igazi mélységeket ne várjunk tőle. Láthatóan nem vették a szükségesnél komolyabban a témát a készítők, így ha az idiotizmus felett szemet húnyunk, akkor végeredmény megmosolyogtatóvá, ugyanakkor baromi élvezetessé változik.
Talán zavaró tényezőként megemlíthető, az ugrálós részeknél az egy-egy platform felületét teljes egészében elfoglaló pókok jelenléte. A fegyverek rövid hatótávolságából adódóan kilőni nem bírtam azokat (a rakétákból épp kifogytam), ennél fogva rákényszerültem, hogy a sebződést bevállalva rájuk ugorjak. Igazságtalannak tartottam még a szabad rálátást néha gátló bugyuta kameraállást, amiről már kifejtettem a véleményem, miszerint nem a Spider erőssége, de tűrhető. A gyors és biztonságos előrehaladást könnyedén megoldhatták volna a kezünkbe adott zoomolás lehetőségével. Tisztában vagyok a két mű közti ég és föld különbséggel, de hasonlítsuk össze tesztünk alanyát a NES -es Mega Man -el, ahol a főhős a képernyő 8%-át foglalja el és ennek következtében könnyebben felmérhető környezetben tervezhető meg az ellenségeken és a halálcsapdákon átvezető út.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Hiába alig nagyobb pókunk termete a hupikék fickónál, a pályák térbeli mélysége durván korlátozza a látótávolságot. Nem habos torta a túlélés egy olyan játékban, melyben az ellenség azelőtt belerepül az arcunkba, hogy egyáltalán tudatosulna bennünk a helyzet. Ryan Geithman szerint a zoomolás ezen módjához azért ragaszkodtak, mert nem egy póknak nevezett pixellel, hanem egy kifogásolhatatlan pók modellel akarták megörvendeztetni a gamereket. Köszi szépen, de megfelelő játékélménynél kit érdekel a csomagolás? Annak idején a The Empire Strikes Back -et sem a tűéles látnivalókért nyúztam éjt nappallá téve GameBoy -on! Örömmel fedeztem fel a fagyott Hoth bolygó jégpáncélja alatt húzódó barlangrendszert (aminek semmi köze nem volt a filmhez) és a bukfencezve közlekedő Wampák sem vették el a kedvem, mert a pálya végén romhalmazt csinálhattam az AT-AT lépegetőkből.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

A játék zenei oldala ellen egyrészt nincs kifogásom, kimondottan élveztem a fejezetekhez passzoló betétdalokat. Minél többet hallottam belőlük, annál inkább megkedveltem azokat és a pumpáló ritmustól általában fel se tűnt, hogy a harmincadik sikertelen próbálkozáson vagyok túl. Másrészt fontos leszögeznem valamit, ami a legnagyobb problémát jelenti számomra ezen korszak játékainak zenei termését illetően. 1993 -tól egyre kevésbé születtek fejben megmaradó háttérzenék. Nem tudom miért. Talán mert a 3D térhódításával a külsőn kívül minden más másodlagossá vált, vagy a munka ezen részével nem kívántak többet pepecselni? Az ötlettár nem merülhetett ki, hiszen akkor a FuturLab díjnyertes Velocity Ulta -jának szörnyen hangulatos talpalávalóit sem hallgathatnám unásig. Közel sem arról van szó, hogy vállalhatatlan a Spider audiorészlege! Szuper lett, csak nem nevezném különösebben emlékezetesnek, eredetinek. Ugyanolyan ’90 –es években elterjedt electro-rock beütésű muzsikát kapott, mint teszem azt a bombasztikus látványvilággal, mozgásanimációkkal rendelkező Hunter Hunted, illetve a Terminator Sega CD -s változata. Mindkettő zenei összeállítása baromira élvezetes, környezethez illő, de felejthető. Kitolásuk után egyetlen dallamot nem tudtam belőlük felidézni. Pont mint a korabeli vadászgép szimulátoroknál.

Mintha a fejlesztők nem törődvén az egyediséggel, odatosztak volna ebből a muzsikából, mondván: a vásárlók úgysem foglalkoznak majd vele. És mi van azokkal, akik részben az igényes szerzemények miatt vonzottak a Nintendo és a Konami játékai? Nem pátoszos, epikus harci dallamokra éhezem, csupán próbálom megérteni, mire föl vetemedett a kiadó a Spider zenei hanganyagának a boltokba küldésére?

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

A fegyverhangok és egyéb effektek elég élesek, kellőképpen kidolgozottak, csak éppenséggel a bestiák közelsége behatárolhatatlan. Például idő előtt kiszúrtam a darázs-pajtás erős zümmögését. Egyik pillanatban nem láttam sehol, aztán pár képernyő múlva mögöttem felbukkanva halálra fullánkozot. Az átvezetők középszerűség határán egyensúlyozó szinkronját és a kimúló ellenfelek röhejes halálsikolyait hallván meg értetlenül vakartam a fejem. Mi indokolja a fülbántó sikolyokat??? Ez nem a Jeff Daniels főszereplésével forgatott Arachnophobia című film játékadaptációja!
Tulajdonképpen ezek megszokható apróságok. Ha kukacoskodásommal és ellentmondásos véleményemmel netán rossz benyomást keltettem volna bennetek, hangsúlyozom, ugyan nem azt kaptam tőle, amit vártam, mégis felsorolt problémák és a szadista húzások ellenére annyira behúzott a stuff, hogy nem tudom nem szeretni. A harcon és a gyűjtögetésen kívül nem sok történik benne, de ezeket az elemeket igen jól kidolgozták. Néhány játéknál baromi idegesítő lehet a többszöri végigjátszás során, mikor fel-le kolbászolunk minden elsúvasztott bisz-basz összeszedéséért a 100% -os teljesítéshez, ám a Spider: the video game –ben mindez szórakoztatóan hatott. Ez a játék nem árul zsákbamacskát, nem akar 2 órát érő contentet 20-ra nyújtani. Abszolút játszható és élvezhető akció-platformer a látványosabb fajtából, melyen több helyen érződik az odafigyelés, a belefektetett munka. Sajnos Boss Game Studios nem volt hosszú életű. 6 befejezett és 2 félbehagyott produktummal maguk mögött 2002 -ben húzták le a rolót, pedig szívesen látnék még tőlük új, kiforrottabb platformereket.
E játék többnyire elkötelezett retro fanoknak lehet élvezetes kikapcsolódás, de bátran ajánlom mindenkinek, aki kipróbálná, milyen lehet pókként küzdeni a túlélésért és nem rettentik el a brutál nehéz harcok, meg a sorozatos kudarcokkal teli, káromkodós platform részek. Úgy érzem, a Spider kihagyásával annak idején semmit nem vesztettem, mégis borzasztóan hálás vagyok neki, hogy a TV elé szegezve, többször, több órára merülhettem el általa a folyamatos kihívást jelentő Cyborg-Pók-lét “rejtelmeiben”. Az a pár új ősz hajszál nem számít!

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-infobox1


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  •  adatlap-képe
    1tom [] 2017-01-06
    0
    0

    Volt Playstation 1 gépem, de erről játékról még nem hallottam. Bogarakkal való lövöldözésről nekem az Apidya jut eszembe.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504606 ] [fiú] [Alapító] 2017-01-06
      0
      0

      Sajnos sok olyan játék jelent meg PlayStation-re, ami több figyelmet érdemelt volna, csak rosszkor volt rossz helyen. AMIGA-ra meg egy hangyainváziós kalandjáték megjelent anno, az It Came from the Desert, amit szintén kevesen ismernek, pedig hihetetlenül hangulatos. Apidya-t max kétszer próbáltam, elég durva. Ilyen típusú lövöldözős játékokból nálam R-type széria a nyerő.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.