Spider: The video game [PlayStation TESZT]

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Elképzeltétek már valaha, vajon milyen megpróbáltatások várnának rátok, ha a tudatotok egy madárpók agyába költözne? Nem? Sebaj. Én igen, mivel sikeresen beleválasztottam az első, és egyetlen olyan PlayStation stuffba, mely központi témájának az 1994 -ben alakult, pók-fetisiszta Boss Game Studios ezt adta meg, ám ne rohanjunk a dolgok elébe, inkább foglalkozzunk azzal, miként hozott össze a véletlen e “gyönyörűséggel” és egyáltalán mi vitt rá a kipróbálására.
Kezdjük ott, hogy mostanában totál szétvet az ideg. Nem részletezném, mi ennek a forrása, mert mindenkinek megvan a maga gondja, viszont annyit elmondhatok, nem holmi apró-cseprő gondok súlya nyomja a vállam. Örülök, ha négy órát alszom és nem az élet értelmén morfondírozom. E felettébb felemelő állapotomban az egyik este az átlagosnál később tértem nyugovóra, majd hajnali fél kettőkor váratlanul felriadtam. Ez az arány még nekem sem esik jól, legyek bármennyire hozzáedződve a kevés alváshoz. Miután álom nem jött újra a szememre, bő félórányit forgolódtam. Kikászálódtam az ágyból, de a káromkodást leszámítva nem bírtam mit kezdeni a helyzettel; tüsszögtem, köhécseltem, talán egy kis hőemelkedésem is lehetett. A továbbiakban az éjszakám, ha kifejezhetem így magam, az ellentétekről szólt. Nevezetesen: éhes is voltam, meg nem is. Fáradt is, meg nem is. Bármit tettem, bármihez fogtam, igazán nem volt kedvem semmihez. Meglehet, csak a fronthatás űzte velem gonosz játékát. Ha az embernek az év ezen időszakában ilyen napja van, nem sokat tehet ellene, legfeljebb nagy lendülettel nekiszalad fejjel a falnak, és bízik rátörő bódulat hatásában, ami másnap délelőttig megszünteti körülötte a világot, és elmúlik a lehangoltsága, de én nem estem pánikba. Egy rosszul sikerült alvás nem szúrhatja el az egész napom! Próbáltam a magam javára fordítani a dolgot: így egészen biztosan jut idő az eltervezett tennivalóimra, nem kell sietnem, kapkodnom semmivel. Bekapcsoltam a tévét, melyben a szokásos, ismeretterjesztőnek beállított bulvárműsorok és a pornócsatornán kívül csak statikus sípolást konstatáltam mindenfelé. Beröffentettem hát az éjjeliszekrényen árválkodó PSP -t. Na, ennél a pontnál gyanakodva ráncoltam a homlokomat – ugyanis ennyire béna talán még az életben nem voltam! Bármibe fogtam bele, valamennyi próbálkozásom kudarcba fulladt. Olyan helyeken lőtték szét a hátsómat a SOCOM: U.S. Navy SEALs Tactical Strike -ban, ahol eddig még karcolást sem ejtettek rajtam a rosszfiúk; a Dungeon Siege: Throne of Agony első (hót könnyű) mini-boss -át talán jó, ha tizedszerre sikerült lekaszabolnom, és mindennek tetejébe az észrevétlen lopakodás sem ment hibátlanul a Manhunt 2 kertvárosi pályáján. Nekem, akinek anno az volt az igazi túlélő horror, amikor PS1 -en memóriakártya nélkül játszhattam a Resident Evil -lel?!?!
Reggel hét körül beláttam, elpártolt mellőlem a szerencse és arra a következtetésre jutottam, hogy próbálkozhatnék olyan játékkal, melynek végigjátszásához sosincs kedvem, türelmem, hangulatom. Egy számomra tök idegen őskövület talán nem juttatná lépten-nyomon az eszembe, mennyire vagyok béna magamhoz mérten…
Jobb ötletem vagy témám sajna nem volt arra napra, így odaslattyogtam az ágyneműtartóhoz, azaz a szanálásnak áldozatul esett zenei CD -k, játékok, alkatrésznek felhasználható bizgentyűk lelőhelyéhez és könyékig beletúrtam, ami nem volt ésszerű húzás, mert egy kósza fémlemez tenyéren talált, aztán véres kezemmel csakhamar rátapintottam egy PS címeket rejtő GANZ-os reklámszatyorra és azonnal úrrá lett rajtam a kíváncsiság. Volt benne A Bug’s Life, C-12 Final Resistance, Blasto, 007 Racing, BoomBots, Skeleton Warriors, Eggs of Steel és egy, a felsorolásban nem véletlenül utolsónak hagyott Spider: The video game nevezetű furcsaság. Én barom, annakidején messziről elkerültem, mert meg voltam győződve róla, hogy egy SpiderMan játékot tisztelhetek személyében, azok színvonalával meg máig nem békültem ki. Tudom-tudom, tapasztalt játékos nem ítél elsőre a cím alapján és elolvassa a tok hátoldalára biggyesztett leírást! Majdnem 20 év elteltével erre sort kerítettem és nem mondom, az egyedi koncepció meg a betegre sikeredett útmutató füzet vitt rá a lemez PS1 -ben való landoltatására (azonkívül egy jó kis akcióra is fájt a fogam). És tudjátok mit? Oly mértékben kedvemre való akcióplatformerre leltem személyében, hogy egy percig nem kellett tovább gondolkoznom azon, vajon mi legyen a következő tesztalanyom.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Van egy olyan gyanúm, hogy e PlayStation exkluzív csodabogár sokaknak ismeretlen lehet, ezért vele való randinkat kezdjük a póklét nyújtotta örömök totális kiélvezéséhez elengedhetetlen alaptörténetével: A felvezető videóban betekintést nyerhetünk a távoli jövőbe, egészen pontosan a 2018 -ban alapított Nemzeti Egyetem legeslegtitkosabb Nanotechnológiai Kutatólaboratóriumába, ahol hősünk, az emberfeletti intelligenciával megáldott Dr. Michael Kelly a külvilág elől elvonultan, éjtnappallátéve munkálkodik legújabb tudományos kísérletén, melynek lényege nagy vonalakban annyi, hogy az emberiség védelmében egy gondolatainkkal kontrollálható, felfegyverzett robotlábakon járó madárpókot hozzon létre. Végül is a világbéke megőrzése érdekében nélkülözhetetlen az újabbnál-újabb fegyverek kikísérletezése titkos laborokban… hmm.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Magyarán a ’80 -as évek “emberekből gyártott Cyborg mániája” már a múlté, a Cyborg-Pók új divatot teremt! Peter Parker végleg szögre akaszthatja munkaruháját, ha a háztartások szerves részévé válnak ezek a 8 lábon tipegő háborús gépezetek!
Dr. Kelly sikergyanús teremtménye pozitívan reagált a robotlábak átültetésére és a testébe “operált” jelfogó készülék is aránylag megfelelően kezelte a “teremtőjétől” bejövő utasításokat. Elérkezett a legbonyolultabb művelet, a teljes emberi tudat probléma mentes feltöltése a pók parányi elméjébe. Komolyan mondom, ennek hallatán szegény megboldogult Kafka és pár trash film forgatókönyvírója tuti megnyalná mind a tíz ujját!

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Mindeközben a konkurens, MicroTech nevű vállalat fejese, aki nem más, mint egy, morcos tekintetű (?)Agy(?), felfigyel a szupertitkos projektről kiszivárgott információkra és kémeivel bekameráztatja a labort, hogy méretes dunsztosüvegéből nyomon követhesse a Cyborg-Pók-terv megvalósításának valamennyi fázisát. Dr. Kelly a kamerák jelenlétéről mit sem sejtvén munkálkodik tovább, néha legurít pár üveg sört, felinvitál magához táncos hölgyeket, akikkel a szomszéd labor hűtőjéből elcsent kétes kinézetű löttyöket feles poharakból iszogatják…stb. A “műsort” kukkoló főgenyának persze esze ágában sincs megkörnyékezni a megfigyeltet egy zsíros ajánlattal. Sokkalta aljasabb terveket szövöget romlott tekervényeiben.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Kudarcokkal teli hosszú hetek tellnek el mire tudósunk ismét pozitív előrelépéseket mutathat fel. Már csak a teszt végső fázisa váratna magára, de a hatalommániás Agy a tudományos tökölődést megelégelve ráküldi kommandósait szerencsétlenre, hogy ha kell, erőszakkal kaparintsák meg tőle a technológiát. Na ebből az utasításból a fegyverb*zi zsoldosok egyike túlságosan ráizgulhatott az “erőszakkal” szócskára, mert a labor ajtaját berúgva ementálivá lyuggatja a Dokit számítógépestül mindenestül, ám mielőtt emberünk beadná a kulcsot rátenyerel a tudatátvivő készülékre.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

A szerkentyű illedelmesen teszi a dolgát és a fejére rögzített elmeleolvasó szerkezeten keresztül pillanatok alatt áttölti a Doki okosságait a munkaasztalon nyugvó pókba. Ezzel a húzással megszületik, jobban mondva életre kel tesztalanyunk, a harci-pók szimulátor, mely az USA -ban a redmondi székhelyű fejlesztőcsapat hatalmasságos fantáziájáról árulkodó Spider: The Video Game néven hálózta be a boltok polcait, Európában meg csak a rövid Spider névre futotta.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Már az aprólékos kidolgozottságú felvezető is arról árulkodik, nem az egyszerű akcióplatformerek kategóriájába sorolható PlayStation címmel lesz dolgunk. Itt a röpke 6 órás játékidő alatt nem a világegyetem megmentésére, nukleáris robbanófejekkel fenyegetődző terroristák semlegesítésére, netán idegesítő rajzfilmfigurák lekaszabolására helyezték a hangsúlyt. Hősünk tudósból lett “átlag-cyborg-pók”, nem volt sem felkészülve, sem kiképezve arra, mi vár rá, ám ha már így adódott, megbirkózik a sorsával. Egyetlen cél vezérli: egymaga, a teremtményének különleges adottságaival felvértezve árkon-bokron keresztül, biztos távolságból követni a tolvajokat a Nemzeti Egyetem Nanotechnológiai Kutatólaboratóriumától, egészen a MicroTech központi épületének falai közé, mivel azok az eszementek nem csak az értékes dokumentumokat vitték magukkal, hanem a fickó holttestét is, melybe ha rövid időn belül nem tölti vissza az elméjét, akkor életének hátralévő részét a saját teremtményének bőrében lesz kénytelen leélni. Aha… a magyarázatokkal kissé hadilábon áll a sztori.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Itt indul be a valós játék, mármint a főmenü szokásos START GAME, illetve OPTIONS lehetőségeinek le tudtával. Ez utóbbiban tölthetjük be régebbi állásunkat, megtekinthetjük a készítők combos listáját (CREDITS), 1-től 5-ig beállíthatjuk életeink számát (LIVES), testre szabhatjuk az irányítást (CONTROLS) és állítgathatunk a képi megjelenésen, hangokon (AUDIO-VISUAL).

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b

Mint ahogy az a pályaválasztó képernyőn is tetten érhető, a Spider egy több, meglehetősen hatalmas zónákra/fejezetekre, azokon belül kisebb szintekre szabdalt világként tárul elénk, melyek közül kezdetben a laboratórium első helyszíne választható és a ’90 -es évek játékainál megszokott módon, nem fogadnak hosszú, a kézikönyvet is felböfögő kézen-fogós tutorial szekcióval, nem javasolnak optimális megoldást és előre beépített csalásokkal (nyilakkal, csillogó tárgyakkal…stb) sem könnyítik meg a dolgunkat. Az sem újdonság, hogy a fejezetek végén pár másodperces átvezetők prezentálják a tettesek menekülési útvonalának következő színhelyét. Meglepett viszont a rövid pályatöltési idő: 3-5 másodperces töltőképernyőt PS játékoknál még soha nem tapasztaltam.

spider-the-video-game-playstation-1-teszt-1b


Oldalak: 1 2 3 4

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat, átlag: 5.00 / 5)
Loading...

2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  • 1tom adatlap-képe
    1tom [ 953 ] [fiú] [] 2017-01-06
    0
    0

    Volt Playstation 1 gépem, de erről játékról még nem hallottam. Bogarakkal való lövöldözésről nekem az Apidya jut eszembe.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504524 ] [fiú] [Alapító] 2017-01-06
      0
      0

      Sajnos sok olyan játék jelent meg PlayStation-re, ami több figyelmet érdemelt volna, csak rosszkor volt rossz helyen. AMIGA-ra meg egy hangyainváziós kalandjáték megjelent anno, az It Came from the Desert, amit szintén kevesen ismernek, pedig hihetetlenül hangulatos. Apidya-t max kétszer próbáltam, elég durva. Ilyen típusú lövöldözős játékokból nálam R-type széria a nyerő.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.