RETRO PC: Time Commando [TESZT]

Ez után a sötét középkori környezetbe csöppenve nem csupán a várak között rejtőzködő kereszteslovagokra, hanem mondjuk az “ördögi, boszorkánysággal illethető” kinézetünk láttán felbőszült szerzetesekre is számíthatunk. Ellenük közelharcban a pajzs és kard kombó, no meg a buzogány a hatásos recept, később az erősebb ellenfelek ellen használjuk inkább a távolságtartást, meg az íjpuskát.

14.kép

A Conquistadorok idejében inkább csak valami őskor-középkor egyvelegben lehet részünk. Ismét előkerülnek a páncélos lovagok, az őslakosok és az ellenük leghatásosabb fegyver, a “fa testápoló”. Azért megjelennek a helyszínen új állatok: a csipkedő pókok és társaik. A pálya itt is gyönyörű, de a játék ezen részén már valamennyire érezhető az ismétlődés és a monotonitás, amit szerencsére csak úgy körülbelül a harmadik végigjátszás alkalmával tapasztalhatunk.

15.kép

Aztán jön is a fellendülés, mert a még későbbi pályákon előkerül néhány olyan okos fordulat, amik manapság még engem is jócskán megleptek. Ilyen előfordul például a vadnyugati pályán, ahol hátterek néha maguk is résztvevői a programnak. Példának okáért megemlítek egy pajtát minek az ajtaját nem tudjuk kinyitni, viszont a tetejéről ugyanakkor ellenfeleink aktívan szórni fogják ránk a dinamitokat. Hiába lövünk feléjük, annak nem lesz semmi hatása (talán western ruhába bújtatott Terminatorokkal van dolgunk), a sikeres visszavágás eredményeképpen meg kell ragadnunk az egyik TNT -t és visszadobnunk az istállóra. Olimpiai bajnok tehetségünkkel persze mindenképpen sikerül pontosan a “rossz-fiúk” dinamitjai közé hajítanunk a rudat, ami az egész kócerájt levegőbe repítéséhez vezet. A robbanás látványa az akkori játékok animációihoz képest leírhatatlanul szép. A lövések szintén igényesen vannak kivitelezve. Még a minket el nem találó töltények ütötte lyukakat is láthatjuk a falakon.

16.kép

Egyébként többek közt belefuthatunk földön ücsörgő részeg mexikóiakba, lovakon nyargaló cowboyokba, vagy a sziklák mögül nyilazó indiánokba. Ettől a korszaktól kezdve tapasztalni fogjuk, hogy az ügyességünkön kívül szükségünk lesz minden célba lövéssel kapcsolatos jártasságunkra is.

17.kép

A puffogtatás számomra a modern háborús résznél és a jövőbeni pályánál teljesedett ki, ahol felvehetünk AK47 -est -t és rakétakilövőt, esetleg plazmapuskát az ellenség sikeresebb aprítása érdekében. Arra viszont figyeljünk, hogy ne szórjuk a golyókat fölöslegesen, mert ebben a játékban bizony ügyeltek arra a készítők, hogy a lövések következtében kifogyjanak a tárak, de szerencsére ez nem csak ránk, hanem ellenségeinkre is vonatkozik. Ez a realisztikus dolgot elég pozitívan könyveltem el, bár azért néha jól jött volna pár tonna C4 -es.

18.kép

A csúzlikhoz gyönyörű hangeffekteket és robbanásokat párosítottak. Számomra ezek használata igazi élményként szolgált, főleg mikor a rám támadó, égen tekergő repülőt, vagy az utamba guruló tankot kellett megsoroznom.

19.kép

A modern háborús pályán és a barátságtalan jövőben a diadalmas helytállásunk végezetével, eljutunk magába a vírus központjába, amit akárcsak a korokat, természetesen úgy programoztak, hogy ne adja meg magát egykönnyen. A vírus gyökerének eljutásához legelőször egy TRON film díszletéhez leginkább hasonlító részen szükséges továbbjutnunk úgy, hogy sprintelünk mint állat. Azért használom a “sprintelünk” szót, mert itt tényleg futnunk kell egy átlátszó lapokból álló pályán, mert ha nem, akkor lelök minket a folyamatosan scrollozó képernyő és úgy örökre elveszünk a programban. Napi kocogásunk végeztével különböző “arénákba” kerülünk. Azokban a továbbjutás érdekében egy-egy fura lénnyel kell megmérkőznünk, amik amolyan kisebb főellenség szerepet foglalnak el a játékban. Némelyik medvére hasonlít, másik pedig kiköpött xenomorph az Alien filmekből, de van majom, vagy rájaszerű csúfság is. Szóval van benne minden, ami szem-szájnak ingere.

20.kép

Természetesen magában a vírusban is fellelhetők a mentési pontok, így ezeknek köszönhetően nem szükséges mindig újabb rohamban legyűrni szerencsétlen mutáns, gonoszkodó programszörnyeket, hogy eljussunk a rendszer legveszedelmesebb ellenfeléig. Tulajdonképpen egy delfin és egy cápa egyvelegének tűnő, a térben úszkáló valami a főellenségünk. A végső csatában feltűnik egy nő is, aki még az intro -ban programozóként volt jelen. Ő ugyancsak lebeg a térben és nekünk a mutáns delfinre lövöldözésünk mellett  a nőre is vigyáznunk kell, mert a szörny előszeretettel inzultálja. Ezt aképpen tudjuk kivitelezni, hogy a súlytalanságban mellé ugrunk és e művelettel egyből magunkhoz kapcsoljuk (de ezt most nem valami megszexualizálós értelemben értem). Innentől kezdve vele együtt mozgunk a súlytalanságban, mintha csak összekötözött űrhajósok lennénk, viszont ha ezt az “édes-kettest” sikeresen megzavarja mutáns cápa-delfinünk, akkor lekapcsolódunk párunkról és kezdhetjük előröl az ugrálós, összekapcsolódós témát.
Szóval miután jól irányzott maflásokkal vagy ötvenszer megsoroztuk a lény buksiát, az maradandó agykárosodást, mi pedig szabadságot kapunk cserébe, de előtte még végignézhetjük ahogy delfin-cápánk, vagy cápa-delfinünk (mindenki használja azt, amelyik a legszimpatikusabb) beadja a kulcsot.

 


Oldalak: 1 2 3 4


2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  • Scal adatlap-képe
    Scal [ 0 ] [] 2014-02-03
    1
    0

    életemben nem gondoltam volna, hogy találok egy ilyen kimerítő és mindenre kiterjedő írást erről az egyedi de meglehetősen elfeledett játékról

    legalább 15 éve vadásztam már rá mióta a demóval játszottam, de régen meglehetősen nehéz volt beszerezni legális gammákat, internet kiforratlansága miatt illegálisan még nehezebb, utána mikor megkaparintottam a gépem volt már túlfejlett hogy élvezhető minőségben játsszak vele, majd amikor végre megjelent a dosbox akkor meg a CD drive felismerése akasztott ki, szóval ISTEN ÁLDJA A GOG-ot, meg hogy betette ezt a játékot, és tökéletesen problémamentesen kitolhattam tegnap este

    dacára hogy csak egy verekedős, lövöldözős cucc, szerintem ritka hangulatos, a zenéje csodálatos, az időutazás pedig közel tökéletes (a legtöbb ilyen játékkal/filmmel az a bajom, csak 1 maximum 2 korba enged bepillantást, itt azonban meglehetősen sokban kalandozhatunk – én örültem volna neki, ha lehet ugrálni ide oda, és ezek kihatással vannak az adott korszakra, de ne legyünk telhetetlenek)

    a fegyverek széles választéka és az ellenfelek skálája, (bossok, albossok, stb) bőven kárpótol ezért, – a mai játékban nincs ennyi ellenfél, Max Payne 2 tele volt 3 archetípussal pedig a játék egy etalon – Stanley ruhája, meg headgearje pedig szerintem megihlette a srácokat az Infogramesnél amikor az Outcastot hegesztették mert látok némi koppintást

    nagyon érdekes időszak volt ez a 90-es évek eleje, közepe, amikor az igazi kódolást még ilyen pioneerek végezték, amikor tényleg nagy szó volt, ennyi változatosságot csempészni egy játékba – pl két lovag küzdelme, vagy a kutya aki segít a háborús pályán, stb.

    még egyszer köszönöm az élményt, az írást, jó volt olvasni ilyen mélységben és szakszerűen a játékról, sőt valaki fel is karolhatná, és készíthetnének belőle egy HD remaket, mert erre speciel ráférne

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504607 ] [fiú] [Alapító] 2014-02-03
      0
      0

      Igen, nálam is ugyanezek a problémák léptek fel. Emlékszem, hogy a lemez ára az első időkben egy közepes konzol árával vetekedett. Mikor kiadták PS -re, még akkor is nagyon sokba került, de legalább azon a platformon nem jöttek elő olyan problémák, mint a PC -nél (csak a látvány sikeredett rosszabbra).
      Mi köszönjük hogy olvasol minket és a pozitív véleményedet. Sajnos sok ilyen minőségi, ám elfeledett játék van és az a legszomorúbb, hogy többségükről csak a régi magazinok hasábjain olvashatunk, a neten nem (Például az 1995 -ös INFERNO). Ezen igyekszünk mi itt változtatni.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.