RETRO PC: Time Commando [TESZT]

A bibi abban rejlik, hogy jövőben éppenséggel nem léteznek antivírus szoftverek, mert az emberi naivságnak köszönhetően az “okosok” úgy gondolták,  ha évekig nem jelent meg vírus a rendszerben, akkor az antivírusok használata és fejlesztése értelmét veszti. Nos, ezt követően jön a szokásos történet: a rendszer túlpörög, egy időkapu nyílik meg a létesítmény közepén, minek megjelenése természetesen áldozatokkal jár.

7.kép

Ekkor kerül a képbe főhősünk, Stanley Opar, a S.A.V.E. ügynöke (Special Action for Virus Elimination). Szegény srác mit sem sejt végzetéről. Kedvenc videojátékával elbíbelődve, gyanútlanul éli mindennapjait egészen addig, míg egy este, mikor épp ő van szolgálatban, fel nem hívják ettől a bizonyos cégtől, a rendszer problémáinak elhárítása okán. Azt pedig minél hamarabb helyre kellene pofozni, különben az univerzumnak csúfos vége lesz.

8.kép

Hősünk azonnal felkapja felszerelését, megindul a problémák gyökeréhez, ahol az időtörés vizsgálata közben gyanútlanul belezuhan az anomáliába. Időutazása első állomására való megérkeztével szomorúan konstatálja a tényt, miszerint a rendszerbe szivárgott vírus 9 időzónát hozott létre saját védelmében, melyekből Stan csak akkor juthat haza, ha átverekedi magát mind a 9 történelmi koron, majd ezt követően a komputer magjához érve, kiiktatja azt. A verekedést amúgy szó szerint értem, mert a vírus ezeket a zónákat megtöltötte a korokhoz hű emberekkel, valamint állatokkal. Ők arra hivatottak, hogy akár az “életük” árán is védelmezzék a maghoz vezető utat.

9.kép

Az ötletes sztori intro -ját követően ne habozzunk mint a frissen csapolt sör, azonnal lépjünk főhősünk helyébe, mert epekedve csak ránk vár az első idősík, ami nem más, mint az őskor. Ezen a történelem előtti terepen kövekkel, husángokkal, bunkókkal védelmezhetjük szegény fejünket az asszonyaikat a barlangokba cibáló szőröstalpú ősemberek elől, akik hozzák ám cuki állatgyűjteményeiket is a medvék, és kardfogú tigrisek személyében. Mi csak menjünk és szemrebbenés nélkül csapjunk le mindenkit, aki az utunkba kerül, valamint folyamatosan vegyük fel a fegyverként használható cuccokat. Apropó fegyverek! Ezeket nem csupán ellenfeleinktől, hanem kisebb beugrókból, bokrokból is szerezhetünk. A gép egy bizonyos rövid hangot ad ki, ha eme eldugott helyeken van valami elrejtve. Ezzel valamennyi segítséget nyújt a keresgélésben, de megemlítendő, hogy a “titkos” helyekről az összeszedhető fegyverarzenálon kívül sok más dolog is előfordulhat még, ami hasznunkra válhat, például: életek, az energiák, vírus elleni szerek. Ez utóbbit a szintén néha eldugott villogó kúpoknál aktiválhatjuk, amik másodállásban checkpointok is egyben.

10.kép

11.kép

Az eldugott pályarészekről és a rejtőzködésünket elősegítő pontokról még azt a szívfacsaró negatívumot sajnos közölnöm kell, hogy azok bizony teljesen fölöslegesek a játékmenet szempontjából, mivel nem lehet sokat tétovázni egy helyen, az időlimit miatt, amit persze meg lehet hosszabbítani a vírus elleni szerek használatával, de akkor sem marad még annyi időnk se, hogy egy Snickerst lenyomjunk játék közben. Eme drágalátos csíkot, ami a számláló helyett működik, a képernyő tetejére tették a készítők. Megjelenítése koronként változik. Nem érdemes szem elől téveszteni, mert a tétovázás az életünkbe kerülhet.
Másik “jó hír”, hogy visszafelé egyáltalán nem haladhatunk a pályákon, csakis egyenesen előre, a következő képernyőképbe. Ennek az egyirányú egyszerűsítésnek köszönhetően egyáltalán nem szükséges végigjátszás után néznünk a neten, mert valószínűleg nem fogunk eltévedni. Ez bizonyos fokig olyan idegesítő érzést kelt bennem, mintha egy béna Last Ninja utánzattal játszanék, amiben egyetlen lehetséges irány lelhető: a felfelé. E negatívum rögtön a játékidő rovására is írható, pedig jó lenne nyugisan elkalandozgatni, ha már igényes, ötletes programmal játszik az ember. Miután a szerencsétlen barlanglakókat sikeresen kiirtottuk saját világukban, előrébb ugorhatunk az időben, mégpedig az ókori Rómába, ahol a kardforgató tudományunkat is kénytelenek vagyunk elővenni és ennek következtében azonnal tapasztalhatjuk a készítőknek azt a hatalmas pozitív dobását, mely szerint programjuk nem csak a korok jellegzetes öltözékébe bújt embereit és az oda tartozó állatokat jelenítik meg klasszul, hanem az előre haladással egy időben a karakterek képességeit is növelik és újabb, modernebb fegyvereket is kezünkbe vehetünk.
A kivitelezés nagyon tetszett, bár ennek szintén akad hátulütője, mégpedig az, hogy egy idősík sikeres befejeztével elvesztjük az ott összegyűjtött fegyvereinket és a következőben ismét rá leszünk kényszerülve az ütésre, rúgásra, tehát kezdhetjük előröl az újabb csúzlik beszerzését. Pedig milyen jó is lenne rakétavetővel támadni mondjuk egy gorillára…

12.kép

Miután végeztünk egy-egy korral, lehengerlő átvezető animációkban lehet részünk, ami mutatja Stan előreugrását a következő idősíkba, viszont e “cukormáz” mögött, a folyamatos kültéri és beltéri előrehaladás sajnálatosan a változatos környezet ellenére egészen a vadnyugati részig kissé monotonná válik. Ezt a néhány fejezetet csak a különféle fegyverek és a meglepő, kiszámíthatatlan, néha vicces ellenfelek húzzák ki az unalom szintjéről, úgyhogy semmi gond, mert végül is a figyelmünket a készítőknek folyamatosan sikerül “meglepetésekkel” felkelteni. Ilyen például a következő, “Japán pályán” a kiismerhetetlenül mozgó, shurikeneket hajigáló ninják és a még kiismerhetetlenebbül tipegő szumó birkózók. Utóbbiak elől inkább próbáljunk kitérni, ha nem akarjuk, hogy “lehengerlően lehengereljenek”

13.kép


Oldalak: 1 2 3 4


2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  • Scal adatlap-képe
    Scal [ 0 ] [] 2014-02-03
    1
    0

    életemben nem gondoltam volna, hogy találok egy ilyen kimerítő és mindenre kiterjedő írást erről az egyedi de meglehetősen elfeledett játékról

    legalább 15 éve vadásztam már rá mióta a demóval játszottam, de régen meglehetősen nehéz volt beszerezni legális gammákat, internet kiforratlansága miatt illegálisan még nehezebb, utána mikor megkaparintottam a gépem volt már túlfejlett hogy élvezhető minőségben játsszak vele, majd amikor végre megjelent a dosbox akkor meg a CD drive felismerése akasztott ki, szóval ISTEN ÁLDJA A GOG-ot, meg hogy betette ezt a játékot, és tökéletesen problémamentesen kitolhattam tegnap este

    dacára hogy csak egy verekedős, lövöldözős cucc, szerintem ritka hangulatos, a zenéje csodálatos, az időutazás pedig közel tökéletes (a legtöbb ilyen játékkal/filmmel az a bajom, csak 1 maximum 2 korba enged bepillantást, itt azonban meglehetősen sokban kalandozhatunk – én örültem volna neki, ha lehet ugrálni ide oda, és ezek kihatással vannak az adott korszakra, de ne legyünk telhetetlenek)

    a fegyverek széles választéka és az ellenfelek skálája, (bossok, albossok, stb) bőven kárpótol ezért, – a mai játékban nincs ennyi ellenfél, Max Payne 2 tele volt 3 archetípussal pedig a játék egy etalon – Stanley ruhája, meg headgearje pedig szerintem megihlette a srácokat az Infogramesnél amikor az Outcastot hegesztették mert látok némi koppintást

    nagyon érdekes időszak volt ez a 90-es évek eleje, közepe, amikor az igazi kódolást még ilyen pioneerek végezték, amikor tényleg nagy szó volt, ennyi változatosságot csempészni egy játékba – pl két lovag küzdelme, vagy a kutya aki segít a háborús pályán, stb.

    még egyszer köszönöm az élményt, az írást, jó volt olvasni ilyen mélységben és szakszerűen a játékról, sőt valaki fel is karolhatná, és készíthetnének belőle egy HD remaket, mert erre speciel ráférne

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504607 ] [fiú] [Alapító] 2014-02-03
      0
      0

      Igen, nálam is ugyanezek a problémák léptek fel. Emlékszem, hogy a lemez ára az első időkben egy közepes konzol árával vetekedett. Mikor kiadták PS -re, még akkor is nagyon sokba került, de legalább azon a platformon nem jöttek elő olyan problémák, mint a PC -nél (csak a látvány sikeredett rosszabbra).
      Mi köszönjük hogy olvasol minket és a pozitív véleményedet. Sajnos sok ilyen minőségi, ám elfeledett játék van és az a legszomorúbb, hogy többségükről csak a régi magazinok hasábjain olvashatunk, a neten nem (Például az 1995 -ös INFERNO). Ezen igyekszünk mi itt változtatni.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.