RETRO PC: The Hammer of the Gods [ÚTMUTATÓ ÉS TESZT]

 

Mondhatnám azt, hogy jól gondoljuk át mikor melyikkel tuningolunk, hiszen fogyóeszközök és egyszerre legfeljebb egy varázslat aktiválható, de nem fogom, mivel egy seregbe több hős helyezhető egyidejűleg, avagy a mixelt csapat összehozása kész időpocsékolás. Sajnos ez a felállás inkább hátrány, mint előny, mivel megfoszt minket a gondolkodás és a felfedezés lehetőségétől. Az adrenalin elszállt, s a gondolatok elkalandoztak, amint ráébredtem, hogy az effektíve sereg nélküli haderőből álló hadseregem csupán a varázslatokra támaszkodva nagyobb hatékonysággal képes lecsapni az ellenre, mint egy vegyített összeállítás.
Innen üzenném a kedves fejlesztőknek, hogy nem ajánlatos ehhez hasonló illúzióromboló adukat adni a kezünkbe, mert kihívás nélkül az sem csigázza fel a kedélyeket, ha a tengerek átszelése közben belerohanunk a Loch Ness-i szörny unokatesójának a harmad-unokatestvérének a szobatársába.
the hammer of the gods pc dos teszt futu retro 37

Minden stratégiai játék szerves részét képezi az építkezés, bár a The Hammer of the Gods -ban ez sokkal kevésbé van jelen, mint a nyakunkba sózott feladatok. Elegendő pénzmaggal a zsebben az ACTIONS -ben található BUILD -el építkezhetünk, de mindig csak egyel nagyobb építményt húzhatunk fel annál, mint ami már az adott mezőn van: Először utat, aztán kis várat, majd közepeset, végül a legnagyobbat, melynek fő előnye, hogy a benne lévő őrség folyamatosan regenerálódik.
A munka megkezdéséhez mozgassuk a kívánt helyre seregünket, majd klikk az építés menüpontra. Jobb szélen megjelenik az építésre vonatkozó költség és döntésünket az építési területre való kattintással véglegesíthetjük.
Ha random építhetnékünk támad, úgy egy körben egynél többször nem vethetjük be munkásainkat. Kiemelten ügyeljünk rá, hogy ne a velünk harcban álló faj vára közvetlen szomszédságába helyezzük hétvégi nyaralónkat különben teketóriázás nélkül támadást intéznek felénk. Ez fordítva is igaz. 2,4,6 mező távolságra kitámadhatunk a várból.
Hogy a saját birtokunk határán kívül bármiféle építkezés szóba jöhessen először az idegen birtok tulajdonosát kell likvidálnunk az otthonában. Ekkor a győzelem édes ízét szimbolizáló grafikai illusztráció alatt felajánlanak 4 opciót, melyek közül legkézenfekvőbb döntésnek a leigázást (SUBJUGATE) tartom. Ez az elfoglalt vár lerombolását és a helyére saját épület felhúzását jeleni. Csak harcosokkal, vagy íjásszal alapíthatunk új várat, jobban mondva a benne állomásozó csapatunkból ezen egységeket használhatjuk újdonsült várunk védőseregeként. A leigázással ugyan elvesztjük mozgáspontjainkat, mégis búsás jövedelemre tehetünk szert.
the hammer of the gods pc dos teszt futu retro 38

Ugyanezen két egység közül kell választanunk, ha a várszerzésnek egy mocskosabb módja, a kolonizálás mellett döntünk. Ezt ugyancsak a kiszemelt épület helyén állomásozva vihetjük végbe a felső menüsor COLONIZE pontjával. Ilyenkor a levert ellenfél birtokában lévő várat tesszük magunkévá.
Razziázás (RAID), fosztogatás (PLUNDER), illetve pusztítás (RAZE) esetén hiába maradnak meg a mozgáspontok, mivel kevesebb időt töltünk a városban, kevesebbet is rabolunk.
the hammer of the gods pc dos teszt futu retro 39

Tesztünk kezdetén már volt róla szó, de ismétlés a tudás anyja: A küldetésfa kérelmeinek teljesítésével befejezettnek tekinthetjük a játékot… és itt jön a bökkenő! Az embereknél képbe kerül egy, a végső cél elérését tovább bonyolító tényező. A dolog pikantériáját az adja, hogy Odin a kontinensen elrejtett összes varázstárgy felkutatását kéri, szóval ne sajnáljunk kettő vagy akár több sereget útnak indítani, attól függően mennyi irányba tudunk felfedezni, különben kegyetlenül unalmas órákat élhetünk át (amikor a csapatunk valami tárgyon áll, a megjelenő “Pick up” ponttal rakhatjuk el azt).
Végezetül talán nem újdonság, de fontos részlet még, hogy a játékban vannak a varázstárgyakhoz hasonlóan eldugott kincsek, melyeket az egyik választható fajhoz sem tartozó kreatúrák őriznek.
the hammer of the gods pc dos teszt futu retro 40

Alkalmunk lesz óriásoktól kezdve csontvázakon át szellemcsapatokkal is csatározni, ha megfelelő anyagi hátteret akarunk teremteni a gyorsabb csapatépítés és a terjeszkedés finanszírozásához.
the hammer of the gods pc dos teszt futu retro 41

Kezdjük a képi világgal. A stratégiai térkép szekciónál nem vall szégyent, grafikailag a zsánertől elvárható szintet nyújtja (még ha az a nem túl széles skálán mozgó számú opcióval állítható is a kívánalmainknak megfelelően). A játék stílusához illő guszta világtérképet klasszul megrajzolt, átlátható kezelőfelülettel spékelték meg, ellenben a harcmező és a biztos alapokon nem nyugvó küzdelmek láttán Vegyes érzések tomboltak bennem, körülbelül mint mikor az egész elfogadható köntösbe bújtatott Enter the Matrix -ban megláttam a járművekre aggatott négyzet alakú kerekeket: Mintha a projektre két külön fejlesztőgárdát állítottak volna rá, ami nem lenne baj, de ez a két komponens rohadtul nem alkot nagyszerű elegyet!
Egyrészt örültem, hogy a tengeri és szárazföldi csaták lebonyolítására egyszerű, ugyanakkor kitűnő megoldást választott a Holistic, másrészt a összecsapások bámulása közben olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy szimplán a hanyagság látszik meg rajta, vagy netán direkt ilyen lelombozóra sikerült? Az összecsapásoknak helyt adó terek között szinte lehetetlen különbséget tenni. Ennél fogva a nem valami hű de nagyon was ist das látványt kénytelen vagyok alul értékelni valamennyivel, hiszen akkoriban már szebb játékok tolongtak a szoftverábécék polcain.
Hogy ne csak szapuljam a játékot, meg kell említenem a fülnek kellemes, nem tolakodó zenei aláfestést. Segített belerázódni a hangulatba és lazán megugrotta a rögtön a főmenüben felcsendülő melódiával magasra tett lécet, akárcsak az átvezető videók narratívája. A harcmezőkön nem számottevő zene-bonát, első osztályú csatazaj kompenzálja. A digitalizált hangok szinte felérnek az audio CD-minőséggel. Mindenütt abszolút odaillő effektek szólnak, bármi történjék. Szinte éreztem a húsba hatoló penge, a pajzs felületét érő acél éles csattanását. Irányítás fronton is képes hozni a kötelezőt a produktum, de gondolom azért éreztem így, mert a rendszer az első perctől kezdve ismerős volt számomra (Ma már kinek ne lenne ismerős?). A rövid töltési idő sem ússza meg hatalmas taps nélkül (486 -oson vittem végig a játékot). Előre felkészültem lélekben az 5 – 10 perces loading képernyők bámulására, mint egykoron a suli gépein darabos benzinnel süvítő Nascar, The Chaos Engine esetében, de nem lettem megvárakoztatva. Mindössze a körök végén büntettek 10 másodpercnyi töltögetéssel, ami az információkat hivatott szinkronizálni a térképeken.
the hammer of the gods pc dos teszt futu retro 42

A játékmenet legfőbb baja az, hogy túl kisstílű, mivel csak azt mutatja be, ahogy egy faj maradéktalanul eleget tesz istenei kéréseinek és a felfedezés, hódítás kvázi tök lényegtelen. Számtalan alkalommal igyekszik majd elsunnyogni e söröskupak egyszerűségű menetét a program és megpróbálja a hódításra/felfedezésre terelni figyelmünket, persze sikertelenül. Az istenek ugyanazokat a kéréseket hajtogatják orrvérzésig, ami hosszú távon kissé irritálóan hathat:

-Ajánljuk fel egyik gyermekünket a jó ügy érdekében.
-Foglaljunk el egy várost a folyó/tenger mellett.
-Ajánljunk fel egy meghatározott mennyiségű aranyat.
-Tegyünk a földel egyenlővé egy tetszőlegesen választható várost.
-Felderítés és betolakodók leverése.
-Monostor elfoglalása.

Ebből kifolyólag a terep hatalmas újrajátszhatóságot nem biztosíthat. És ha már szóba hoztam a térképet, nem szabad vakon elmennünk a hozzá társuló nehézség mellett sem. Míg Európában bőven beértem az Average -el, addig a részletes beállításokkal generálható véletlenszerű terepen csak az Impossible hozta meg a pillanatnyi sikerélmény édes zamatát.
Magyarázza már el valaki, miért fele annyi ellenséges erőddel/várral, tűzokádóval tűzdelik meg az általunk készített térképet? Mondjuk embere válogatja, kinek mi az ideális nehézség, de a reggelire üvegszilánkos müzlit fogyasztó, harciasabb lelkű hódítóknak garantáltan szálka lesz a szemében a relatíve rövid idő alatt letudható saját térképes sztori, melyen egy-egy küldetés abszolválása általában 10-15 perc, aminek jó, ha a harmada tölthető harccal.
Az ellenfél mesterséges intelligenciáját szerencsére egész jól kidolgozták, néha napján meg esik az is, hogy okosabb a kelleténél és sunyi mód igyekszik bekeríteni, mialatt az egységek egymást segítik különféle pajzsokkal, képességekkel. Könnyű fokozaton persze hullanak, mint a legyek, de ha komolyabban játszunk (Európa térképen), akkor nem egyszer meg fognak izzasztani bennünket.

Hogy is mondjam… kicsit átverve éreztem magam. Mindez bizonyára nem zavarna, ha a stuff a Kings’s Bounty -ban jól bevált receptet követné apróbb finomításokkal, újításokkal, de erről szó sincs, sőt egyértelműen csak a felszínt kapargatja.
Mondok egy összehasonlító példát a sok közül: A Kings’s Bounty hősét 4 tulajdonsággal ruházták fel:
1. A felvehető sereg nagyságát befolyásoló Leadership.
2. A bevételi forrást szabályozó Commission.
3. A varázslatok erejéért felelős Spell Power.
4. A megtanulható varázslatok számát korlátozó Maximum Spells.

A The Hammer of the Gods -ban ennek nyoma sincs! Újdonság a terep nagyságán és a tetszetős audio részlegen kívül nem nagyon mutatkozik meg benne. A jéghegy csúcsa számomra az volt, mikor konstatálnom kellett, hogy a komolyabb beállítási lehetőségektől mentes OPTIONS -ban sem a billentyűk elrendezése, sem a felbontás nem változtatható meg, kizárólag az animációt, hangokat kapcsolgathatjuk ki/be. Mit hittek a Holistic Design -nál, hogy majd nagy nehezen úgyis megbarátkozunk a kötött lehetőségekkel, mert a hangulat mindenért kárpótol? Az a hangulat, amit a egyhangú, kopár világ, a manipulálhatatlan kereskedelem, a nulla fejleszthetőség, és a repetitív játékmenet sugároz magából? olyan alkotóelemek hiányoznak belőle, ami azért 1994-95 tájékán elvárható lett volna.

Mindent összevetve nem vagyok túl szigorú, ha azt mondom, borzasztóan érdekes alapötletű, ugyanakkor hamar felejthető, szegényes tartalommal bíró művel volt dolgom. Mondhatjuk úgy is, hogy aki még nem találkozott vele és a King’s Bounty -t sem nyúzta unásig az nem hiszem, hogy rossznak fogja megítélni, aki igen, annál elképzelhető, hogy nem működik majd az alkotás. Nálam a minap nem működött. Ha nem a New World Computing dobta volna piacra, akkor zsigerből egy gagyi King’s Bounty-klónnak titulálom, de így a tény az tény marad, miszerint 1995 -ben a Holistic Design ezzel a játékkal egy olyan örököst tett le az asztalra, melyből nem csak a fent említett örök klasszikus, de a gyakorlatilag elődnek mondható Machiavelli the Prince legfőbb erénye is kiveszett.
Belátom, néha jobb nem bolygatni a múltat és meghagyni bizonyos dolgokat olyannak, mint ahogy emlékszünk rájuk. Bár azt senki nem tudhatja előre, hogy egy-egy szeretett régi kedvenc újrajátszása hasonló csalódottságot fog-e kiváltani, mint belőlem jelen tesztünk alanya, vagy olyan kellemes nosztalgia hangulattal ajándékoz-e meg, mint mondjuk a számomra évek múltán is megunhatatlan Heroes. A The Hammer of the Gods rendesen kidolgozva, masszív tartalommal üthetett volna és akkor talán az én mesém is tovább tartott volna…

the hammer of the gods futu-retro pc teszt infobox


Oldalak: 1 2 3 4 5

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat, átlag: 4,67 / 5)
Loading...

2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.