RETRO PC: Strike Commander [Teszt]

főcímúj590
Néhány nappal ezelőtt, a szokásos havi nagytakarításnak köszönhetően nem csak azt sikerült megakadályoznom, hogy az otthonomban elszabaduljon totálisan a pokol, hanem mikor a szerteszét heverő cuccokat igyekeztem elsuvasztani az ágyneműtartó szabad részeibe, váratlanul előkerült egy PC játék pofás kis méretes doboza, amivel nem volt dolgom körülbelül az utóbbi 16 évben.
Természetesen a dobozt forgatva és elolvasva a rajta írott kedvcsináló magyarázatot, megrohamoztak a vele kapcsolatos emlékek, majd lassan elragadott az érzés, hogy miért ne eleveníthetném fel azokat a kellemes pillanatokat ezen “elbujdosott” gamma újdonsült elővételével egy cikk erejéig?

főcím590

Nos mai retro tesztalanyunk az az 1991-re, majd 1992 nyarára ígért, az Origin Systems által hegesztett, híres-neves Strike Commander nevet viselő repülőgép szimulátor, ami végül csak ’93 áprilisában látott napvilágot Európában (hozzánk a szokásos megkésett módon, csak decemberben ért el). Bizony, annak idején a megjelenésére éveket kellett várniuk a rajongóknak, így nem is csoda, hogy 1996-ban a Computer Gaming World megválasztotta a 13. olyan játéknak a videojátékok történetében, melynek piacra dobását a leghosszabb ideig halasztgatták…
A láthatóan nem túlságosan fényesen kezdődő műhöz kapcsolódó sztori ellenére úgy érzem, még gyorsan itt az elején ki kell hangsúlyoznom, hogy az Origin személyében nem akármilyen fejlesztőcégről beszélünk. Persze most nem kívánom felvázolni a cikkírás szokásos módján a cég előtörténetét, egészen a játékig, de az, ahová a kilencvenes évekre az alapító két testvér, Robert és Richard Garriott eljuttatta, igazán fenomenális teljesítmény. Ki gondolta volna, hogy ez a két srác mikor Texasban, a szüleik garázsában, 1983 -ban létrehozták az említett céget, azzal egy hatalmas dolgot adtak hozzá a játékok világához?
Bár nagy csapat, valamint anyagiak híján úgy tűnt, nem tudják felvenni a versenyt a konkurenciával, viszont őket nem is ez motiválta. Amint Ultima sorozatukkal sikerült magukat beharcolniuk a köztudatba, onnantól kezdve nem a szokásos “bőrlehúzós” módszerrel készítettek hozzá folytatást, hanem teljesen új részt alkottak, melyhez rengeteg olyan újítást pakoltak, ami az előző résznél is izgalmasabbá tette azt. Persze a játékok hajnalán könnyebben lehetett eredetit alkotni, mint mondjuk évtizedekkel később, de ettől még elmondhatjuk, miszerint ezek az emberek nem semmi dolgokat vittek véghez. Tehát ne ítéljük el előre a játékot a felmerülő, még a szokásosnál is több kezdeti negatívum miatt, hanem várjuk ki a végét.

origin logo590

Szóval visszatérve Strike Commander -hez, az első képeket róla a beharangozott ’91-es megjelenés hírével együtt 1990-ben hozták nyilvánosságra, majd azt a teljes program helyett csupán egy rövid, viszont lélegzetelállító demó videó követte a Chicago -ban megrendezett ’91 -es CES (Consumer Electronics Show) kiállítás alkalmával. A projekt innentől kezdve az egyre inkább eltolódó megjelenési dátumokon kívül nem hallatott magáról, egészen az 1993-mas ECTS -ig (European Computer Trade Show), ahol az Origin Systems a magazinoknak osztogatott összefoglaló videokazettáin ismét újabb felvételeket tett közzé róla. Azok már a gameplayről is lerántották valamennyire a leplet. A rajongók úgy érezték, hogy annyi év várakozás után már többet érdemelnének holmi videofelvételnél, magát a demót akarták kipróbálni. Az elégedetlenkedés egyre inkább meglátszódott rajtuk, minek következtében a fejlesztők kiadtak egy közleményt, miszerint azért húzódtak el oly sokáig az előkészületek, mert folyamatosan tökéletesíteni akarták a Strike Commander -t, ugyanis ezzel a művükkel egy új fejezetet kívántak nyitni a szimulátorok történetében, nem pedig “beparkolni” vele a többi, egy kaptafára készült gamma közé. Az ilyen kijelentéseiket inkább megtarthatták volna maguknak, mivel egyáltalán nem jött össze velük a helyzet orvoslása. Tovább borzolódtak a kedélyek. Végül a huzavonával elérték azt, hogy a rajongók a sajtóval egyetemben, idővel már ne higgyenek annyira e mű tökéletességében. A megjelenés előtti hónapokban el is kezdtek negatív pletykák szárnyra kapni a játék minősége kapcsán. Néhány magazin azt állította, hogy azért késik ennyit a Strike Commander, mert a videón ábrázolt gyönyörű grafikai megvalósításokon kívül biztos nem fog másra támaszkodni, ezáltal rövid és érdektelen játékmenetet kaphatunk, mely látványos unalomba torkolhat.
Hogy őszinte legyek nálam az időtájt szintén borzasztóan várós cuccként szerepelt e gamma, viszont a folyamatos boltokba való rohangálásoknak és a pontos megjelenéssel kapcsolatos kérdezősködéseknek sikerült elbizonytalanítaniuk. Elhatároztam, hogy biztosra megyek és a piacra dobása után, majd csak akkor adok ki rá olyan horribilis összeget, ha valóban pozitív visszajelzések érkeznek róla. Tudom-tudom, az ilyen infóknak nem ajánlatos mindig hinni, viszont abban az időben, kis hazánkban a drágalátos boltosok akkora nyereséget tettek rá az újonnan megjelent címekre, hogy a vevőnek igencsak meg kellett gondolnia mire ruház be, főleg szimulátor téren, melyekkel telítve volt a piac. Számomra a mércét akkoriban például az 1989 -es Fighter Bomber néven elhíresült Commodore 64-en és Amigán tündöklő, minden más hasonló típusú konkurenst elsöprő vadászgép szimulátor adta. Abban a gammában fantasztikus ál-3D -s környezetben hajthattunk végre kunsztokat gépeinkkel hihetetlenül darabos, szaggató környezetben. Választhattunk a kötetlen szárnyalások, valamint a meghatározott küldetések között, és még mazsolázhattunk is a felkínált maroknyi gépből, majd a tetszésünket leginkább elnyerő madarat ízlés szerint pakolhattuk meg csúzlikkal.

fighter bomber590

Bár a Fighter Bombert pechemre sosem sikerült végigvinnem, mert a nehézkes irányítás miatt a gépem hajlamos volt többször “összeölelkezni” az alatta elterülő egy, maximum három színben pompázó tájjal, de azért úgy teljes egészében el lehetett róla mondani, hogy valami korszakalkotóval van dolgunk.
Ennyi évvel később már nem is kérdéses, miszerint a Strike Commander -ről azért készült eme cikk, mert a C64 -es társához hasonlóan ő szintén tartogatott számunkra lélegzetelállítóan új dolgokat, amiknek köszönhetően csak úgy sugárzott belőle az egyediség. Annyira megállta a helyét a vadászgépes szimulátorok közt, hogy a várva várt megjelenése után, a benne rejlő különlegességek egyből a földbe tiporták a róla alkotott megannyi negatív előítéletet. Őszintén szólva ez nem is csoda, hiszen a program “Atyja” az a Chris Roberts volt, aki az Origin -nél a harci szimulátorokért felelt.

Chris Roberts590

Persze a karrierje kezdetén nem szimulátorokkal alapozta meg sikereit, hanem két, nem akármilyen RPG -vel. Ezek a 13.000 képernyőnyi, hihetetlenül változatos játéktérrel rendelkező 1988-as Times of Lore, és a poszt-apokaliptikus környezetbe ültetett, 1990 -es Bad Blood. Igaz, a C64 -esem félórákon keresztül töltögette eme “pixelharcokat”, viszont a mai napig ámulatba ejt a kidolgozottságuk, élvezhetőségük. Szerintem velem együtt sok retro játékos elmondhatja, hogy nem mindennap botlott bele az ember akkoriban hasonló programokba.

times of lore bad blood590

A Strike Commander -ig még olyan remekművek fémjelezték a Chris nevét, mint annak a Wing Commander nevű, egyik legsikeresebb űr-szimulátor sorozatnak az első két része, melyekben a látványelemek szintén jóval megelőzték a korukat. Még az évekkel később piacra dobott Star Wars: Tie Fighter vagy X-Wing gammákkal is egy szinten lehetett említeni őket, pedig azok aztán nagyon klasszra sikeredtek. Mellesleg mai szemmel nézve kissé vicces ezen Star Wars alkotásokhoz való hasonlítgatása, mert az 1994-es Wing Commander III: Heart of the Tiger -ben és az azt követő két részben Mark Hamill (aki anno Luke Skywalker -t játszotta George Lucas régi Star Wars trilógiájában) testesítette meg Christopher Blair -t, a főszereplőt.

Wing Commander3590


Oldalak: 1 2 3 4 5


Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.