Kung-Fu Master [GameBoy TESZT]

kungfu1

 

Ha azt mondom: “1984”, akkor általában mindenkinek George Orwell ezen címmel fémjelzett, ’49 -es novellája ugrik be. Az olyan kulturálatlan mutánsoknak, mint mondjuk nekem, simán Schwarzenegger villan be, ahogy Sarah Connor -t kutatva felejthetetlen lazasággal osztotta a halált. Nem csupán az irodalom, vagy a filmipar jeleskedett abban az évben feledhetetlen gyöngyszemeivel, a játéktermek gépei között is felbukkant egy, a maga nemében különleges stuff, mely vadiúj műfajával hozta lázba a népet. A szintén 1984 -ben, a játéktermekbe kerülő Kung-Fu Master (eredeti nevén Spartan X) nevezetű, az Irem által piacra dobott, fura harcművészeti arcade játék bizony elsőként hivatott beavatni a gamereket az oldalsó irányba haladós, “százezernyi ellenfelet zúzok le, mint állat stuff” vagyis a “beat’em up” fogalmába.
Sztorijának az ugyancsak ’84 -es Jackie Chan film, a “Gördülő kungfu” szolgált alapjául, s mellé néhány jellegzetes részletet átemeltek Bruce Lee, 1978 -as ikonikus thrilleréből, az 5 évvel a “Sárkány” halála után befejezett Halálos játszmából. Tehát a tévedések elkerülése végett mondom, nem a megboldogult (Level 2 -es arcmimikával rendelkező) David Carradine, Kung-Fu címmel vetített TV sorozatának egyszerű játékadaptációját vesszük most górcső alá.
A pozitív infok hallatán, villámgyorsan dobjunk egy hátast, viszont nem ezek a dolgok számítottak legnagyobb erényének, hanem mondjuk az ötféle ütési/rúgási technika, amiket az “Ördög palotájának” 5 szintjén alkalmazhattunk a megjelenésében Bruce Lee -re hajazó Thomas Lee bőrébe bújva, hogy megmenthessük elrabolt kedvesünket, Sylvia -t a galád Mr. X és az ő kismillió csatlósának karmai közül.

kungfu2

A Kung-Fu Master kiemelkedő fogadtatásától felbuzdulva más játékgyártók is ontani kezdték magukból az ezen műfajra épülő, minőségi püföldéket. E tömeggyártás alkalmával születtek meg olyan örök klasszikusok, mint a Taito ’86 -os Renegade -je, illetve ’87 -es Double Dragon -ja.

kungfu3után

Tesztalanyunk a későbbi riválisainál semmiképpen nem mutatott többet  (kevesebb szín, mozgás, ellenfél). A ’90 -es évekbe érvén már felejtős lett mindenki számára. Korszakalkotó mivolta ellenére nem emlékeznek rá úgy, mint a CAPCOM -nak a látványában párját ritkító Final Fight -jára, pedig ő fektette le az alapokat és ha kívánhatnék egy beat’em up arcade gépet otthonra, akkor ez lenne az! Viszont még mielőtt átkonvertálnám drámázásba a tesztet, térjünk vissza a PC -s, konzolos átiratokhoz, mert hát anno szinte mindenre ellátogatott. NES -re az eredetitől eltérő, “Jackie Chan’s Action Kung-Fu” néven.
Később ráálltak a gyengébb elismertségben részesülő folytatások, mellékszálak készítésére és ezzel eljutottunk az ugyancsak Irem hegesztette, 1990 -es, GameBoy Classic-ra megjelent példányhoz, melyet barátomnak, Rolandnak köszönhetően sikerült kismilliószor végigjátszanom. Irományom az ő segítsége nélkül nem készülhetett volna ám el.

kungfu3

Ennek a VHS Bruce Lee kazik borítóit méltón idéző GameBoy játéknak a doboza egy, az elődjének a nevét viselő művet rejt magában, de története immár nem a dojokra, a harcművészet mestereire, az egyre nehezedő problémák megoldására, a küldetések minél tökéletesebb végigvitelére koncentrálódik, hanem hagyományosabb, városi környezetbe invitálja el az arcade gépek szerelmeseit. Abban a világban a hátteret szépen kidolgozott, változó tájképek tarkítják, az előteret meg aprításra váró, különlegesen kiképzett katonák kinézetével felruházott ellenfelek.
Első ránézésre azok egyébként annyiban különböznek a spec.ops -osoktól, hogy némelyikük hokimaszkot viselő nagy darab állat, másikuk meg lángszóróval, olykor láncfűrésszel kíván mindenáron kommunikálni velünk. Külön érdekességképp felhívnám a figyelmet a Japánban kiadott stuff borítójának karakterei közül a lángszórót szorongató, égetően vörös szemekkel pózoló egyénre (ő egyben a 3. pálya főellensége), ugyanis kísértetiesen hasonlít a Killzone “Pyro Trooper” -jére. Biztos visszaugrott az időben egy Kung-Fu Master -es cameo erejéig…

kungfu4

Ebben a handheldes verzióban elvileg ismét a kivételes harcművész, Thomas Lee kapta a főszerepet, de nem az ”elrabolták a nőmet, hát megyek visszaszerzem és kinyírok mindenkit” klisét követi a sztori. Hősünknek most egy illegális cuccokat (konkrét info nincs róla, mi a fityfenét) fabrikáló, alvilági gyárhálózat felszámolása leghűbb álma. Érdekes módon a dobozon olvasható lélegzetelállító információk nem konkrétan így regélik el az eget rengető történetet. Lássuk csak:
Valami veszedelmes dolog van készülőben az égető sivatagi nap alatt. A főgenya Daddy Long Legs és a ninja zsoldosokból álló hadserege, meg más banditák valami gonosz dolgot főznek ki a piramis alakú gyáraikban, de senkinek sem árulják el, mi folyik ott. Bruce Leap-nek, a Kung-Fu Mesternek és részmunkaidős tevegelő versenyzőnek most ismét harcba kell szállnia és rendet tennie. Leap-nek nincs szüksége ellenük lőfegyverekre – a puszta ökle és lába már önmagukban halálos fegyverek.”
Na ez a felvezetés mindjárt jobban hangzik (igazi Bruce Lee VHS hátoldalára írt tartalom feeling), az meg, hogy “Thomas Lee” vagy “Bruce Leap”, szerintem tökmindegy. A lényeg: Egy tökéletesen képzett harcművésszel készíthetünk megannyi rosszfiúból szusit és mindezt a jó ügy érdekében. Az a gamer, aki ’84 -es változatnak a kismilliónyi támadóját le tudta győzni, annak ez a GameBoy kazi sétagalopp lesz. Helyezzük hát a gépbe eme akcióbombát.

kungfu5

A felvillanó főcím után azonnal a nehézségi fokozatok beállítását eszközölhetjük. Ebből kettő van, az “EASY” (könnyű) és a “HARD” (nehéz). Úgy válasszunk, hogy merőben eltérnek egymástól. Az “EASY” a könnyűnél is könnyebb, inkább a kisebbeknek való. A “HARD” aránylag elfogadható nehézségű, tehát a nekünk való ínyenc falat. Egyébként bármelyiket válasszuk, egy fontos dolgot érdemes mindenkinek tudni: A ránk váró pályák NEM nehezülnek! A többi arcade játékból szerzett tapasztalatok alapján az ember azt gondolná, az első szint könnyű az irányítás megszokása miatt, aztán miközben szépen haladunk előre, bedurvul a helyzet. Na ez az íratlan szabály itt nem létezik. Az első után egyáltalán nem nehezedik semmi, sehová, hanem megmarad ugyanazon a szinten. Ezt mérlegelve válasszuk ki a nehézséget a “START” gomb megnyomásával.

kungfu6

Ekkor jön a pályaválasztás, meg a hozzá társuló (várva-várt) 8bites zenebona és konstatálhatjuk, hogy a célunk eléréséhez 6 izzasztó terepen kell keresztülharcművészkednünk magunkat. Mondjuk a “pályaválasztást” inkább titulálnám simán pályáknak, választás nélkül, mentési lehetőségünk sincs. A program egy pálya le tudtával automatikusan ugrik a következőre. Kis négyzetek mutatják azokat, bennük az arra a területre kijelölt mini-boss, illetve az utolsóban a főgenya ízléses igazolványképével. Alattuk a rettenthetetlen főszereplő ott feszít, ahol pillanatnyilag tartunk a játékban. Na akkor ne teketóriázzunk, jöjjön, aminek jönnie kell! Rúgjunk szét néhány alvilági segget!

 

kungfu7

Az első pályán, mindössze 2 élettel rögtön belehajítanak minket a sűrűjébe, ezért nincs idő túlzottan elmerülni a varázslatos Kung’Fu gyakorolásában, de a következő 1 percben garantáltan megállapíthatjuk melyik a leghatásosabb ütés/rúgás. Nálam az 5 közül a sima rúgás jött be legjobban, igaz néha hajtépősen meredek gondjaim voltak vele, ugyanis hiába püföltem a gombot ezerrel, a fergeteges ellenfélcsokor személyemmel ellentétben nem óhajtott megsérülni. Ez persze orvosolható az általános stratégia kitanulásával. Fő a távolságtartás és hogy mikor, melyik ütésünk bevitele lehet végzetes. Van szemkápráztatóan látványos hátra-szaltóval megfűszerezett, régi Kung-Fu Master -es rúgás is, ami nálam tűnt sokkal hasznosabbnak a többi mozdulatnál. Minek a variálás, ha a legtöbb kisebb ellenfelet ugyanúgy kicsinálhatjuk egy mezei pofonnal? A halálos harc többi része annyira magától érthetődik, amennyire lehet ebben a műfajban: menj balról jobbra, nyomj le minden feléd közelítő ürgét, közben ugrálj föl pár ládára, kung-fuzd le az ott “járőrözőket”, aztán a pályák végén küzdj meg a durvább zenekísérettel és egyedi támadási módszerrel érkező mini-boss -al. Az ő életerejét a képernyő tetején húzódó “E” betű melletti csík mutatja (a “P” mellett a miénk van). Javaslom, egyből ne essünk neki, mint bolond tehén az anyjának, pár pillanatig tanulmányozzuk harcmodorát, mert meglepő könnyedséggel kifektethet, na meg a pálya átrágására kapott 1000 másodpercet úgy osszuk be, hogy rá is maradjon időnk.
Első nagyobb ellenfelünknek beállított láncfűrészes izompacsirta egyeseknek túl grandiózus kihívásnak tűnhet, pedig amilyen gyorsan vagdalkozik fegyverével, olyan lomhán mozog. Lefáradásával egy időben sorozzuk meg testét egyszerű ütésekkel és nem marad el a hatás. Győzelmünket a zenebejátszáson kívül a leterített gazfickók, meg a megmaradt játékidő után járó bónusz pontok kiosztása kíséri. Jöhet a következő menet!

kungfu8


Oldalak: 1 2

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!