Mivel eddig még más nem próbálkozott vele, így büszkén kijelenthetjük, hogy az országban elsőként mi vethettük rá magunkat egy kamerával az 1994 -ben piacra dobott Sword of Honour (A Becsület Kardja) című akció/stratégia játék Commodore 64 -es változatának dobozának tartalmára.
Akármennyire is hangzik hülyén, ez a stuff simán megérdemli, hogy fotókon, illetve videofelvételen megörökítsük minden porcikáját az utókor számára. Nos, mivel magát a programot már korábban volt alkalmunk TESZTELNI és a programozójával, Harsányi Gáborral is sikeresen ELDISKURÁLTUNK, a történetmesélős körítést félretéve nyugodtan koncentrálhatunk a lényegre.
A doboz méreteit tekintve a korabeli AMIGA és PC játékok dobozához hasonlóan brutális paraméterekkel rendelkezik (25.7 x 19.2 x 4cm), mely a Novotrade által minősíthetetlenül gagyi tokokban forgalmazott programokon felnőtt C64 fanok körében elég különleges lehetett. Hát igen, az 576 Kbyte -nál a súlyos árcédula mellett mindig is kiemelten ügyeltek arra, hogy az általuk felkarolt hazai (vagy külföldön élő, magyar) fejlesztőcsapatok kétkezi munkájának gyümölcsét a “nyugaton” megjelent stuffokhoz hasonló színvonalú, grandiózus csomagolásban tálalják a nagyérdeműnek. Na, de ezúttal kivételesen nem fogom szapulni Őket, hiszen nélkülük ebben a formában ez a kis “finomság” nem jutott volna el hozzánk.

 

A koromfekete színben pompázó nagy papírdobozt egyfajta tokként körbeölelő “borító” elülső felén a játék hőse (akit egyszerűen csak Ninja névre kereszteltek a készítők) feszít hegyestül-völgyestül, amint összeráncolt homlokkal szorongatja a Becsület Kardját (Elég vicces egy lesből támadó karakternél a becsületről beszélni…). A kép kivitelezése közel sem olyan aprólékos, mint Kodreán Zoltán felejthetetlen műve az Utolsó (görbelábú) Ninjáról, de ettől még a lemenő nap sugarainak fényében egész jól mutathat a polcon.

 

Következzen a borító hátoldala a rajta feltüntetett információk tömkelegével. Átnyálazhatjuk magát a hurkapálca egyszerűségűre faragott sztorit, valamint azt a négy darab ingame képet, melyek mellől természetesen nem maradhattak el a szokásos vevőcsalogató sorok, miszerint ígérnek nekünk kitartást próbára tevő összecsapásokkal megspékelt játékmenetet, 80 színben pompázó (?) művészien megrajzolt háttereket, 50-nél is több használható tárgyat… ésatöbbiésatöbbiésatöbbi…
Oké-oké, én hiszek Nekik, csak lépjünk már túl a külsőségeken és lássuk, mit rejt a belső!

 

Csúsztassuk le a borítót, melytől amúgy totál kiráz a hideg, mert nagyon körültekintően kell vele bánni, mint a hímes tojással. Valahányszor nosztalgiázhatnékom támad, a lecsúsztatásával még csak-csak boldogulok verejtékezés nélkül, ám a visszahelyezésnél mindig felsérti egy kicsit a doboz éle (Kész csoda, hogy ez a videó felvétele alatt nem történt meg!).

 

Most, hogy feltárult előttünk a ninja misztikumok Kánaánja, vegyük végig sorjában a kezem ügyébe kerülő csecsebecséket:
Először is van itt kéremszépen egy masszív, fehér kartonpapírra nyomtatott útmutató. Bezony! A borítóra firkantott történettől kezdve a betöltési instrukciókon át, a kacifántos gombkiosztásig mindent ennek az egy darab, 21.1 x 14.6cm-es lapnak a két oldalára dokumentáltak! Azt képzeljétek el, hogy a sztorival együtt dióhéjban néhány infó nem csupán magyar nyelven van rajta, hanem a német, angol, olasz, francia változatokat is rázsúfolták! Mi a fittyfenének a képekkel tarkított lapozható füzet, ha a dinnyeszeletelésre is alkalmas, betonkemény kartonlapon a játékmenet mellett minden lényeges infó elfér?

 

A több, mint 300 kbyte méretű játék két hófehér floppy lemezre került fel. Ezek minőségére egyáltalán nem lehet panasz, hiszen a mai napig felismeri őket a meghajtó. Mondjuk korukhoz képest nincsenek is nagyon leharcolva, mert az EasyFlash verziót jobban szerettem tolni, aminek a legfőbb oka az, hogy sokkal kevesebb ideig várakoztatnak meg a helyszínek közé ékelt töltőképernyők.

 

Végül, de nem utolsósorban a doboz alján ott lapul még egy, az Úr 1995. évéből származó 576 Kbyte -os szórólap (20.7 x 14.5cm). Ez mindig szép emlékeket ébreszt bennem, ugyanis anno minden 576 -ban tett látogatásom alkalmával elhoztam magammal egyet a pultról.

 

Ugyan nem a csomagolás részét képezi, de úgy gondolom a vásárlást igazoló blokkot szintén érdemes megemlíteni, melyet 1995 -ben, a Pozsonyi úton állítottak ki.

 

Nos, kedves Lányok és Srácok köszönöm, hogy ma velünk tartottatok.

Hamarosan ismét jelentkezünk egy újabb őskövület dobozában megbúvó kincsek bemutatásával. Most pedig ahogy ígértem, következzen a kicsomagolásról készült minimalista videofelvétel.