HELP: Dizzy: Prince of the Yolkfolk Végigjátszás [C64]

dizzyprince1
A ’80 -as évek második felére és a ’90 -es évek első negyedére mindig úgy tekintek vissza, mint valami kegyetlenül hosszú, 2D -s platformerre, valószínűleg mert az időtájt a szabadidőm túlnyomó részében az Atari, ZX Spectrum és a Commodore 64 borongós színvilágú stuffjait nyúztam nyughatatlan. Amint kivégeztem az egyiket, jött a másik, meg hát a haveroknál is folyamatosan azok voltak műsoron.
Akkoriban történt, hogy váratlanul “beleszerettem” a többi közül fura küllemével totálisan kilógó Dizzy szériába. A platform és kalandjátékok elemeiből felépített, idegesítően szórakoztató sorozat egy brit ikerpár, Andrew Oliver -nek és Philip Oliver -nek az agyából pattant ki 1986 -ban. Főszereplőnek egy fehér, szellemszerű “lufifejet” akartak megtenni, aztán jobbnak látták, ha kezeket, lábakat aggatnak rá (az animálása, forgatása ennélfogva könnyebben ment), így lett belőle, Dizzy a (világmegmentő) tojás karaktere.

dizzyprince2b

1987 júniusában adta ki az első nevével fémjelzett játékot a Codemasters (The Ultimate Cartoon Adventure), mely a gamerek körében kellemes fogadtatásban részesült. Innentől Dizzy hatalmas rajongótábort és további 7 különálló játékot (Treasure Island Dizzy, Fantasy World Dizzy, Dizzy 3 and a half: Into Magicland, Magicland Dizzy, Spellbound Dizzy, Prince of the Yolkfolk, Fantastic Dizzy, Crystal Kingdom Dizzy) tudhatott magáénak. Csak idő kérdése volt, hogy a fő részek mellett párhuzamosan feltűnjön személye 6, szintén izzasztóan nehéz, ám élvezetes spin-off -ban (Fast Food, Kwik Snax, Dizzy Panic!, Bubble Dizzy, Dizzy Down the Rapids, Go! Dizzy Go!).
Mai fejjel fel nem foghatom, hogy tudtak belőlük több millió példányt értékesíteni világszerte és másodsorban egy mezei tojás hogy volt képes megunhatatlan kalandokat produkálni, nem mint manapság mondjuk a Resident Evil.
Akkoriban a neves játékok újabb felvonásait nem úgy raktuk a gépbe, hogy azon morfondíroztunk közben: “Uncsi ez a bőrlehúzás, biztos egyre jobban el fogják toszni az egészet.” Az Oliver testvérekben nem csalódhattunk. Folyamatosan megfűszerezték némi újdonsággal az egy sémára épülő játékukat, a megvalósításnak pedig mindenki örült. Így volt ez a mostani “HELP” rovatunk alanyával, a bizarr sorozat 6. részével, a Prince of the Yolkfolk -al is.

dizzyprince3

Ebben a felvonásban a grafika már gyönyörű volt, nem panaszkodhattunk. Mintha egy rajzfilmet bámulnánk. És ez a kellemes látvány az újabb részek eljövetelével minden platformon csak kidolgozottabb lett (azért a PC -n kívül mindegyiken meghúztak egy bizonyos határt).

dizzyprince4

A térkép megnőtt elődeihez képest, megtriplázták a kalandelemeket, a küldetéseket és az ellenfeleket változatosabbá tették. Dizzy itt-ott segítőkész barátokba botlott bele, no meg arról sem feledkeztek meg, hogy a régebbi énjével ellentétben ne purcanjon ki azonnal, csak csökkenjen az életereje, ha hozzáér egyhez a rosszfiúk közül.
Továbbra is a legnagyobb nehézséget a tárgyak cipelése okozta, mert egy bizonyos mennyiségen felül nem vihetett többet magával. Szerencsére az adott környezet könnyen rávezetett arra, melyik cuccot hol használjuk.
Elhelyeztek a pályán pár tévútra vezető tárgyat is, melyeket többnyire úgy szúrhattunk ki a “tömegből”, hogy híresebb mesékből vették azokat (például ilyen a repülő szőnyeg). Amin nem változtattak, az a játék befejezéséhez feltétlenül szükséges “bónusz-tárgyak” (cseresznye, pénz, kiscsillag… stb) elrejtése. Nélkülük soha nem juthattunk el a “Vége” főcímig.
Említésre méltó továbbá a korábbi részek falat kaparóan csilingelő dallamait felváltó, fergetegesen fogós, kellemes muzsika. Szinte fel sem tűnik, hogy egyáltalán szól-e bármiféle zene a háttérben. C64 -en igazi vidám atmoszférát kölcsönzött a játéknak, PC -n már irritálóbbra sikeredett.

dizzyprince5

Sztori szempontjából egyik rész esetében se firkantottak Oscar díjas forgatókönyvet, inkább amolyan (normálisabb) rajzfilmekre jellemző mélységekig fúrtak le:
Dizzy, a nagy kalandokat megjárt, tojásforma “emberünknek” egy verőfényes napon Yolkfolk -ba vitt az útja, de nem ám azért, mert az előző 5, hőstettel végződő játéka után a szögre akassza piros kesztyűit és kikapcsolódásképp megsasolja a kisváros nevezetességeit… Nem. Őt bizony nem olyan fából faragták (fából tojást???), aki egyhamar takarékra teszi magát. Neki mindig sikerült az univerzum létét fenyegető balhékat kiszagolnia és ez most sem volt másként.
Yolkfolk -ot azért vette napirendre, mert a helyi kastélyból elkergette az uralkodót egy semmiből előtermett, Godzilla méretű (na jó… annál kisebb), gonosz troll. Jelen pillanatban ez a barbár állat a kastély falai közt ólálkodik, fogva tartva a királylányt, meg Dizzy kedvesét (Ő hogy a búbánatba került oda???).
Hősünk nem tétlenkedett. Felvette piros kesztyűjét, majd próbálta le kung-fuzni a trollt, de egymaga, csöppnyi erejével alulmaradt az összecsapás során. Dizzynek sosem a testében, hanem a fejében (van egyáltalán külön feje és teste???) rejlett az ereje. Most sincs másként. Kizárólag ésszel győzheti le a behemótot, s mentheti meg a két hölgyeményt. Hogyan? Erre a válasz az alant olvasható végigjátszásunkban rejlik:

dizzyprince6

Tojás-barátunk bőrébe (jobban mondva a héja alá) bújva nem éppen a legrózsásabban kezdődő kalandba csöppenünk, ugyanis egy föld alatti, sötét tömlöcbe vágott be minket a Troll-pajtás, csak ő még nem tudja, hogy Dizzy a Fűrész filmek, meg a McGyver valamennyi évadának végignézésével tökéletesre fejlesztette a szabadulóművészetben való jártasságát, ennél fogva számára innen meglépni egyenlő a piskótával. Kezdjünk is neki a David Copperfield béna mutatványainak lealázásához:A cellánkban elhelyezett 3 mozgatható tárgy (levélkupac, gyufásdoboz, vízzel teli kancsó) segítségével fogjuk végrehajtani a nagy szökést (tényleg brutálisan profi a srác). Na akkor pirózzunk egy kicsit. Kapjuk fel a levélkupacot és tegyük a cellaajtó mellé, aztán a gyufásdobozzal gyújtsuk fel. Mikor az ajtó lángra kapott, öntsük le a kancsó vízzel. Tojásurasággal a megboldogult ajtó hamvain keresztül lépkedjünk ki, a szabad levegőre. Mondtam, hogy piskóta!
dizzyprince7Az erdőben tegyünk pár lépést balra. Egy orrát lógató fickóba botlunk, akit bánatával kapcsolatban addig nyaggassuk, míg ki nem önti nekünk a lelkét. Röviden felvázolja a piszok nagy, zöld trollal kapcsolatos sztorit
Együtt érzően sajnálkozunk néhány sort, rokonszenvezünk vele, majd a lenyugodott idegen a diskurálásért cserébe odaadja az eget Sea Harrier FRS.1 -esként hasító varázsszőnyegét. Hűűű, ez biztos überklafa cucc, de mivel jelen mesénk nem az Aladdin meg a lámpásból előbukkanó szellem köré épül, hagyjuk ott nála, nem lesz szükségünk rá.
Inkább a kastély bejáratát keressük fel (balra van). Ott a sziklából kiálló csákány az előbbi haszontalan rongydarabbal ellentétben hasznunkra válhat, ja és ha már eljöttünk idáig, szemügyre vehetjük az emlegetett trollt. A bazi nagy teremtmény, bunkósbotjával felszerelkezve áll őrt a felvonóhídon. Eszünkbe ne jusson rárontani! Még nem jött el az ideje.

dizzyprince8


Oldalak: 1 2 3


Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.