Halálos Fegyver Filmszemle I. Rész.

főcím590

1987 -ben járunk. Már csupán néhány nap van hátra karácsonyig, de ez a 20-25 fok körüli Los Angelesben mit sem látszódik. Az éjszakai város fényei ugyanolyan halványan ragyognak, mint az év bármely napján. Az egyetlen ünnepekre utaló jel a háttérből beszűrődő Jingle Bell Rock című szám Bobby Helms előadásában, majd néhány másodperccel később a kamera kiválaszt magának a csodás éjszakai látképen egy pontot, amihez kíváncsiskodóan egyre közelebb és közelebb merészkedik. Szép lassan körvonalazódik előttünk az ott lévő szálloda, pontosabban annak az egyik emeletén elhelyezkedő szobának a színes égősorral, illetve feldíszített mini fenyőfával kicicomázott erkélyére, ahonnan befelé haladva betekintést is nyerünk a szoba csendes világába.
Bent teljes sötétség honol. A halvány fényt, melyben a szélfútta függöny játssza misztikus árnyéktáncát, a színes égőkön kívül csak egy asztali lámpa szolgáltatja. E fényben körülnézni sincs időnk, ugyanis tekintetünk azonnal az ágyban fekvő, lenge öltözetű 22 éves, Tennessee -ből érkezett prostituáltra, bizonyos Amanda Hunsaker -re terelődik, aki épp abban a pillanatban ébred fel álmából. Arcán kaján mosoly ragyog.
Vajon mi lehet ennek a vidámsággal teli “kivetkőzésnek” az oka? Talán a legutóbbi “ügyfél”, akivel olyan éjszakát tölthetett el, mint amilyet eddig még soha? Vagy esetleg egy fergeteges buliból hazaérvén ledobta a cuccait, kidőlt és ébredés után hirtelen bevillant neki, hogy miféle “pikáns” dolgok történtek ott vele? Hát ez az, amire soha nem fog fény derülni (és remélem a későbbiekben nem csinálnak e témából valami elfuserált előzményfilmet), de arra igen, hogy a következőkben mit készül tenni. Felkel az ágyból és a dohányzó asztal fölé hajol, ahonnan az ott heverő kis barna üvegcséből kiömlött kokainból felszív egy jó nagy adagot, s az erkély felé indul, hogy megcsodálhassa azt a világot, mellyel mostanra már csak ilyen állapotban képes szembenézni. Először még láthatóan élvezi a kábítószer okozta érdekes látványt, aztán egyik pillanatról a másikra mintha felvilágosulna eddigi életével kapcsolatban, az idétlenül mosolygós arcából hirtelen az elkeseredett, megmenthetetlen szomorúság kezd el áradni. Minden tétovázás nélkül felkapaszkodik az erkély vékony korlátjára, felméri az alatta tátongó sötét mélységet, ami egyre inkább az utolsó menekülési útvonalnak tűnik számára rémálommá vált életéből… és egy határozott elrugaszkodással leveti magát. Utolsó pillanataiban még kiélvezi az őt körül ölelő csendet, a törékeny testét simogató szellőt, ahogy elsuhan az emeletek mellett, végül a szálloda előtt parkoló kocsira zuhanva eltávozik ebből a “homályos” világból…

1

Nos Amanda Hunsaker halálával nem akármilyen dolog történt. Egy bizonyos “porszem” került Los Angeles nyugalmas mindennapjainak gépezetébe. Egy porszem mely a későbbiek folyamán két olyan rendőr barátságát okozta, akik a jövőben a legelképesztőbb közös kalandokba csöppenve a legelképesztőbb bűnözőket hajkurászva fenekestül felforgatják e város életét. És hogy kik ők?
Egyikük a kiégett, öngyilkos hajlamokkal megáldott Martin Riggs őrmester, aki 11 évnyi boldog házasság után egy tragikus autóbalesetben elvesztette a feleségét 3 évvel ezelőtt. Magányosan él lepukkant lakókocsijában, távol a nyüzsgő város zajától, kint a tengerparton. Napjai nagyrészt egyformák: felkel, bemegy dolgozni, megkísérli lelövetni magát valamely drogokkal kapcsolatos bűntény felderítése közben (ugyanis a kábítószereseknél dolgozik), végül hazamegy, lefekszik. Mindezt természetesen úgy teszi, hogy cigivel a szájában kel, és ugyanúgy tér nyugovóra. A cigik között igyekszik rendszeres időközönként bedobni néhány sört is, melyekkel próbálja szétcseszni a már amúgy is elcseszett életét. Mellesleg a múltjáról csak annyit, hogy 19 évesen csatlakozott a sereghez. Ott fegyverspecialista lett, kiemelkedő kiképzést kapott közelharcból. Nagyrészt Vietnamban töltötte katonai szolgálatát, egészen pontosan a CIA Phoenix-program nevezetű hadműveletének keretein belül mesterlövészként, no meg orgyilkosként munkálkodott.
Vele szemben másik “főhősünk” a szintén Vietnami csatateret megjárt és a szintén őrmester Roger Murtaugh, aki a  gyilkossági ügyeinek felgöngyölítése mellett otthon ülő, tisztes családapa. Kedvenc hobbija a garázsa előtt porosodó motorcsónak bütykölése valamint a horgászás, amennyiben lenne rá lehetősége. Egyetlen problémája a folyamatos aggódás gyönyörű tinédzser lánya, Rianne miatt. Roger pont a Riggs -el való találkozását megelőző napon tölti be 50. életévét, amely nagy örömöt okoz számára, hiszen ez emlékezteti arra, hogy már egyre kevesebb van hátra neki a nyugdíjig. Természetesen a “kedves” családja a fürdőszobába toppanva, váratlan szülinapi tortás ünneplés közepette emlékezteti a fölötte eljárt időre. Ennek köszönhetően munkába indulás előtt megrökönyödve leborotválja a szakállát.

2

Eme két “főhős” első “bemutatott napját” kezdjük Riggs -ével. Ő a reggelt saját testének/elméjének  összekaparásával kezdi, hiszen az előző esti “álomba-sörözés” nem múlik el mellékhatások nélkül, majd miután sikerül felfognia, hogy megért egy újabb szépséges napot, életuntan, de kötelességtudóan készül a munkába. Tekintetéből szinte egyszerre árad az elkeseredés és a düh (meg a mindennapos másnaposság). Ez megmutatkozik abban is, mikor egy idegesítő reklám miatt szimplán belevágja sörösüvegét a tv -be. Ezt követően felállítja az onnan leborult esküvői fotókat, egy ideig bámulja őket, ezzel egyidejűleg megállapítja, hogy vesz egy új tv -t.
Munkába menet a diszpécsertől értesül a közeli penningtoni iskolában  lövöldöző ámokfutóról. A fickó az egyik terembe nagyon jól beásta magát, onnan pufogtat vaktában. Helyszínre érvén informálják Riggs -et, miszerint túszokat szerencsére nem ejtett, de egy 9 éves gyereket eltalált, a különleges osztag meg még oly messze jár. Riggs előkapja 9mm -es Berettáját és szájába tol egy cigit. Minden elővigyázatosság nélkül, fityegő cigivel megindul a lövések irányába. Ahogy egyre közelebb ér mind inkább tudomásul veszi,  itt nincs mit tenni, cselekedni kell, viszont azzal cseppet sem törődik mi lesz, ha esetleg őt közben eltalálják. Először megkísérli felvenni a kapcsolatot, de csak újabb lövéseket kap válaszul.
Innentől kezdve nem foglalkozik a kommunikálással, pár mondattal igyekszik felpiszkálni a fickó agyát, és mikor az arra reagálván ismét lőni készülne, minden gondolkodás nélkül lepuffantja. Se szó, se beszéd, elbattyog onnan, mint aki jól végezte dolgát.

4

Következő állomása néhány igen rosszarcú fenyőfaárushoz vezet, akik kokaineladással próbálnak egy kis bónusz bevételt szerezni maguknak az ünnepekre. Itt kissé szórakozott-féleszű vásárlónak tünteti fel magát és mikor fizetésre kerülne a sor lazán megvillogtatja jelvényét, pisztolyát az eladók előtt. Ezzel megindul a bujkálós, egymásra lövöldözős folyamat, melyben ketten meghalnak, egy fickó megsérül és egy másiknak pedig sikerül túszul ejtenie Riggs -et, aki szépen szólva nagy ívben szarik rá az életveszélyes helyzetre. Eszelős ordibálások közepette hol rendőrtársait biztatja, hogy lőjék péppé a drogárust, hol pedig a fickónak dumál arról, ne tököljön, eressze végre bele azt a rohadt golyót a fejébe. Aztán mintha megunnná a halálra váró fölösleges várakozást, kiragadja fogva tartója kezéből a fegyvert és lefejeli. Fanatikus tekintettel az állának szegezi a fegyvert. Egyértelműen látszódik rajta a túlvilág utáni sóvárgás és a csalódás, hogy egy ilyen kis pitiáner bűnöző sem volt képes végezni vele. A többiek sikeresen leállítják őt.
Eme akciódús nap végeztével vesz magának egy új tv -t, hazamegy a lakókocsijába, ahol már hűséges kutyája várja, akit megajándékoz egy szendviccsel, magát pedig a szokásos esti sördömpinggel, később pedig átvált whiskey -re.
Ahogy fogy az alkohol, egyre inkább törnek felszínre benne a múlt képei a feleségéről, a vele eltöltött minden apró pillanatról, legyen az jó, vagy éppenséggel rossz. Képtelen szabadulni a 11 felejthetetlen évtől, mely anno az élete értelmét jelentette és melyet már nem kap vissza soha. Elvesztette azt, aki egykoron a mindene volt és most ezek az emlékmaradványok jelentenek számára mindent. A tv előtt ülve csak mereng, ölében a szerelme esküvői képével, jobb kezében pedig pisztolyát szorongatja. Egyetlen könnycseppet sem hullajt. Úgy tűnik már teljesen belefáradt a sírásba. Hirtelen gondol egyet és felemeli a fegyvert. Kiveszi belőle a tárat a plusz egy tölténnyel együtt, aztán visszatesz egyet a csőbe, amit magának szán. Gondosan letörölgeti a pisztolyt, hogy csak az ő ujjlenyomatai díszítsék. Kibiztosítja és maga felé fordítja. Először a homlokához szorítja, aztán a biztos halál érdekében szájába veszi a rideg pisztolycsövet. Összeszorított szemekkel igyekszik meghúzni a ravaszt, mely úgy néz ki már-már sikerül is neki, de nem. Kirántja a szájából és egyből sírva fakad. Magyarázkodni kezd halott kedvesének, és a film legszomorúbb pillanatát még azzal tetőzi, hogy azt mondja a fényképnek: “Később találkozunk. Ha nem is egyhamar.”

5


Oldalak: 1 2


Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.