GameBoy Classic – Egy rajongó szemével.

Az utazást megelőző éjjelen nem bírtam álomra hajtani a fejem, jobb híján a Giana Sisters –t toltam C64-en, majd hajnalban a búcsúzkodás letudtával maximális fokozatra kapcsolt bennem az izgalom. A hazatérésükig leragadtam a konyhában lógó falióra elé számolni a perceket. Baromi hosszú napnak néztem elébe!
Végre eljött az este és mi, a papámmal kikocsikáztunk érkezésük helyszínére, a nagyvárad téri parkolóba. Addigra kissé lanyhult a lelkesedésem, mert ugyebár benne volt a pakliban, hogy mamáméknak keresztbe tesz a készlethiány, de aztán megérkeztek és a csomagok pakolásakor lassan előkerült az a bizonyos szürkés doboz. Kikerekedett szemmel bámultam rá, mialatt kimondhatatlanul ujjongva szorongattam annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, jó darabig játékom sem lesz hozzá. Még aznap, a vacsoránál ismét egy csodának lehettem szemtanúja, mikor mamám kivett a retiküljéből egy játékot, a Bionic Commando -t…

gb6

Mielőtt kezembe nyomta, a szemembe nézve azt mondta, hogy a kitartásomért ez a jutalmam. Perceken keresztül megbabonázva tartottam magam elé életem első GameBoy kazettáját… Rám tört a bőség zavara, pedig csak egyetlen GameBoy –ról és a Bionic Commando -ról volt szó, aztán erőt vettem magamon. Mélyen beszívtam a friss műanyag illatát, ahogy a gyilkos bitek gyönyörű formába zárt gépezetét kiszabadítottam a védőcsomagolásából. Egy fantasztikus handheld mosolygott rám és úgy éreztem, sosem voltam ilyen boldog.
A bajok a konzol beizzításakor kezdődtek, tudniillik első alkalommal foghattam e szürke téglát a kezemben, a német nyelven íródott használati útmutatónak meg max az ábráiból bogarásztam ki a teendőket. Ellentétben a bekapcsológombbal az elemek helyét aránylag rekord idő alatt megtaláltam. Belehelyeztem a Bionic Commando –t… Semmi! Ellenőriztem az elemeket… Semmi! Na elkezdődött a pánik, aminek lángjaira nagyszüleim majrézása lapátolta a szenet. Belekezdtek a milyen sz@rra dobtam ki gondatlanul olyan sok pénzt szövegbe, de mielőtt totálisan belelendülhettek volna meglett a bekapcsolásra szolgáló gomb (mely tulajdonképpen nem is gomb) és a konzol mono hangszórójából áradó halk súgás közepette lemászott a képernyőre a Nintendo felirat, utána pedig berobbant a Bionic Commando introja! Micsoda hangok! Micsoda grafika! Örök élmény maradt számomra az a játék. Kimerültségem ellenére aznap éjszaka végig égett szobámban a villany. Talán egy órát ha aludtam és az azt követő néhány hónapban mindig az ágyam melletti szekrényre tettem a gépet lefekvés előtt, hogy reggel vele kezdhessem a napom.

gb7b

Újdonsült GameBoy tulajként több megoldandó probléma gördült elém. Először is az elempótlás! Szerencsére a papám műhelyében találtam a handheld működéséhez megfelelő áramellátást biztosító hálózati adaptert, viszont azt nem vihettem magammal a suliba. A „túléléshez” akksikra és töltőre volt szükség, csakhogy a ’90 –es években ezeket baromi drágán osztogatták idehaza. Ismét a HUMA, jobban mondva az áruház túlvégében található Media Markt segítségére szorultam. A megoldás ott leledzett egy VHS kazi méretű töltő személyében. Ekkor fedeztem fel, hogy a pénztárak elé elhelyezett kosarakat az 1790 Ft -ra leakciózott GB/NES játékokkal hajigálták tele. A konzolom megvételére való gyűjtögető hadjáratom után ezt az összeget játszva összedobtam, kiváltképp mert megláttam benne az üzlet lehetőségét. Az 576 -ban súlyos 6-8 ezrekért árusított játékokat (Pl.: Star Wars, Metroid, Zelda) tőlem 2700 Ft –ért vehették meg a sulim diákjai, ennek értelmében ha vettem 3 kazit, akkor 1 gyakorlatilag ingyen volt. Az ismert címeken kívül valójában nem tudtam mire költöm a pénzt, jobbára a dobozok hátoldalára nyomtatott ingame képek alapján választottam.
Telt-múlt az idő és az egy darab kazettám 62 -re gyarapodott, aztán a jólétnek történetesen vége szakadt, mikor az utazási iroda váratlanul duplájára emelte a buszkirándulás díját. Ezzel elkezdődött a csereberélés korszaka, melyből irgalmatlanul rosszul jöttem ki anyagilag a boltok rabló üzletpolitikájának köszönhetően. A legolcsóbb helyen 1000 Ft “csereár” fejében cserélhettem kazit. Legtöbb esetben azonban a jó fej eladó az üzlet lebonyolítását megelőzően megengedte a kartondobozból kibogarászott darabok kipróbálását.

gb7b

Időközben a GameBoy -om szinte hozzám nőtt. Velem volt a vidékre utazós rokonlátogatások alkalmával, a vonaton, az osztálykirándulásokon. Feldobta az andalító órákat a suliban (vagy azokat, amelyeket rühelltem). Még az Ofő szekrényét is többször kibérelte magának, miután géppel a kezemben lebuktam matekórán. Lenyugtatott mikor szétvetett az ideg, és több alkalommal kirángatott a szomorúságból. 4 árnyalatával beszínezte komor téli napjaimat, ha épp ágyhoz kötött az influenza. Jobban ragaszkodtam hozzá, mint bármelyik későbbi konzolomhoz. Éveken keresztül el sem lehetett szakítani minket egymástól.
Aztán jött az elkerülhetetlen…

gb7b

A kijelzőt függőlegesen feldaraboló csíkokkal kezdődő teljes elsötétülés…. Orvosolni sehol nem tudták e típushibát. Mikor megtudtam, hogy egy forrasztopalkás “trükk” ismét életet lehelhetne belé, már késő volt. Elkeseredésemben odaadtam egy régi ismerősömnek, kinek épp gombokra, meg egy külső borításra volt szüksége. Gondoltam, ha másképp nem is, legalább ebben a formában tovább “élhet” a GameBoy -om.
Vettem ugyan egy almazöld Colort a kazettáim futtatásához, és nemrégiben az egyik barátom, Roland is hozzájárult a Futu-Retro Magazin gyűjteményéhez egy működő Classic példánnyal, amit borzasztóan köszönök Neki és nagy hasznát fogom venni a stuffok tesztelésénél, de sajnos a Color sem, meg ez a Classic sem fog megajándékozni mindazzal, amivel anno az enyém. “Ez a vonat már elment”…
Tudom, hülyén hangzik, de még így is, ha tehetném, személyesen köszönném meg az alkotójának azt az élményt, amit az évek alatt kaptam az Ő kis szürke “teremtményétől”. Talán a szívemben érzett hála (vagy csak a GameBoy mánia) adott indíttatást ahhoz, hogy belevágjak a Futu-Retro Online GameBoy Classic Múzeumának létrehozásába, mely ma már az ország legnagyobb GameBoy kazetta gyűjteményével, továbbá megannyi különlegességgel rendelkezik. Személyes célom, hogy majd a jövőben kiállítások alkalmával tárhassam e gyűjtemény valamennyi kincsét a nagyvilág elé.

gb7b

Most pedig ígéretemhez hűen következzen megemlékezésül néhány ínyencség itt és most mindenkinek erről a kis masináról:

Az eredeti, szürke színű, négy szürke árnyalatot megjelenítő 8-bites Nintendo GameBoy feltalálója Gunpei Yokoi (1941 – 1997), annak idején többek között olyan játékok születésénél bábáskodott, mint az 1983 -as Mario Bros, a Metroid, illetve az Ő nevéhez fűződik a Game & Watch széria. A Classic -ot (egyes országokban Original –t) Japánban 1989. április 21 -én, Észak-Amerikában 1989. július 31 -én, végül Európában 1990. szeptember 28 -án dobták piacra. Bevezető ára 89.99 dollár volt. E konzolt gyakorlatilag a kvarcjátékok utódjának szánták, de képességeivel a kor asztali gépeit is simán lekörözte, valamint a handheld fogalmát egy teljesen új szintre emelte. Legeslegnagyobb újítást a programkazetták cserélhetőségének lehetősége jelentette. A 9 cm x 14.8 cm mérettel rendelkező zsebkonzolon (érdekességképpen a gigantikus PS Vita méretei: 8 cm x 18 cm) 5 cm x 5 cm -es monocrome kijelző foglalt helyet, melyen egy időben maximum 40 db 8×8 pixeles sprite mozoghatott minden belassulás nélkül. A géptesten elhelyezett gombok elrendezését Európában szokatlanul fogadták, bár a minőségi játékok hamar elfeledtették eme apró problémát.
Ezek után nem is csoda, hogy a GameBoy máig a legnagyobb mennyiségben eladott kézi konzol. 1997 -ig, a GameBoy Color piaci megjelenéséig mintegy 64.42 millió példány talált belőle gazdára. Ha ehhez még hozzácsapjuk az értékesítésre került Color –ok számát, akkor a végeredmény 118.69 millió darab eladott gép.

gb7b

Essen pár szó a GameBoy –ra fejlesztett, jelentősebb címekről: Ezt a remekművet a számítógépes logikai játékok egyik alapkövének nevezhető programmal, a TETRIS -szel indították történelmi útjára, melyet az orosz matematikus, Alekszej Pazsitnov talált fel. Neve a görög tetra kifejezésből és Pazsitnov kedvenc sportja, a tenisz összevonásából született. Pazsitnov 1984-ben írta meg a programot a Moszkvai Tudományos Akadémia Számítástudományi Központjában két munkatársa segítségével egy Elektronyika 60 számítógépen. A játék pontosan 1984. június 6 -án jelent meg a Szovjetunióban és egy 1988-as kiállításon szemet is vetett rá a Nintendo of America első elnök-vezérigazgatója, Minoru Arakawa. A TETRIS -nek köszönhetően 1992 -ig 25 millió Classic -ot adtak el. Magából a játékkazettából, (ha bele számoljuk a bundle-csomagokat is) 33 milliót értékesítettek.

gb8


Oldalak: 1 2 3 4


5 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.