Game Boy holmik a BestStuff-nál [AJÁNLÓ]


 

Az 1989. április 21-én napvilágot látott Game Boy Classic volt az életemben a legelső olyan konzol, amely annyira elbűvölt, hogy már-már megszállottá tett. Miután tudomást szereztem létezéséről, több mint két évig spóroltam rá, aztán mikor végre valahára magaménak tudhattam egyet, szinte ki sem mozdultam nélküle otthonról. Ez a kis szürke tégla a mai napig a kedvenc handheld masinám a kiotói óriástól és valahányszor elmerengek gyerekkorom vele töltött időszakán, meg úgy unblock a 90-es éveken, általában felmerül bennem, hogy régen minden jobb volt. Persze tudom jól, hogy ez nem teljesen igaz, mert teszem azt, ma már a hátam közepére sem kívánnám a szeretett Commodore 64-esem 1530-as DataSet kazettás egységének kiscsavarhúzóval való fejbeállítós hadműveleteit, az emberpróbáló betöltési idő alatt a számláló bűvölését, vagy azt a szitut, mikor csupán a borító alapján választhattam a nehezen összekuporgatott pénzemből NES, SNES, Game Boy stuffokat, hiszen az internet hazai térhódítása előtt nem volt hely, ahol utánanézhettem volna pár in game screen-nek, külföldi magazinok pontszámainak, az 576 Kbyte hasábjain meg tartalmas leírást kizárólag a nevesebb címekről publikáltak.
Ugyanakkor hiányoznak a nem csili-vili, de legalább szórakoztató, ötletgazdag játékok. Emlékszem, a régi gépeken minimális memória állt a fejlesztők rendelkezésre, s ezt minél hatékonyabban kellett kihasználniuk. Ennek eredményeként főként egyedi ötletekkel, trükkökkel, semmint látványbeli extrákkal kápráztatták el a nagyérdeműt. Számtalan olyan megvalósíthatatlannak hitt emlékezetes alkotás látott úgy napvilágot Commodore 64-re, melyekről még a cég mérnökei is korábban azt állították, hogy a gépük nem alkalmas azok elkészítésére.

Ehhez képest jelen korunk játékfejlesztői (TISZTELET A KIVÉTELNEK) elődeiknél hanyagabbul bánnak a rendelkezésükre álló erőforrásokkal, nem törekszenek egyedi ötletek életre hívására, a produktum történetét sokszor háttérbe szorítják és szemkápráztató grafikai megoldásokkal igyekeznek palástolni az esetlegesen lapos cselekményt. Elég vicces ez az ötlethiány téma, mert anno nem többszáz fős csapat rittyentett össze egyetlen játékot millió dolláros büdzséből, hanem a szabadidejüket beáldozva egy-két egyetemista pusztán szórakozásból, vagy például a Novotrade megbízásából erre kialakított pincékben, lakásokban.
Hiányoznak még a dupla számtech órák, ahol a suli maroknyi gépe előtt párokban gubbasztva toltuk Chaos engine-t és a Wolf 3D-t (egyikünk az ajtónyitás, lövés billentyűket kezelte, másikunk pedig Blazkowicz navigálásáról gondoskodott),a monitorcipelős, ájulásig tartó LAN party-k, a számítógépes játékokkal foglalkozó havilapok apróhirdetésinek átnyálazása, a lemezmásolás, a CD írás varázsa (tűkön ülve izgultam az utolsó lemezeknél, hogy a puffer ne ürüljön ki és ne vesszen kárba a lemez), az adathordozás, amikor fél napba tellett kikapni a winyót, és elcipelni a haverhoz vagy épp Ő hozta át a sajátját.

A hétvégeken csemegézni a piaci kereskedők standjainál kipakolt Nintendo kazik közt, hátha kezem ügyébe akad egy, még nem látott szuper játék, de a legjobban a konzolokhoz gyártott, furábbnál furább funkciókkal ellátott menő kütyüket hiányolom régről. Lehetett akármilyen természetellenes kinézetük, mégis közel álltak a szívemhez, mert velük többnek, tökéletesebbnek érezhettem a kedvenc konzoljaimat.

Különösen igaz ez a Game Boy Classic-ra, hisz hajdanán hozzá jelent meg a legtöbb féle/fajta hivatalos és nem hivatalos kiegészítő, tartozék meg hát sok annak nevezhető miegymás. Aki e őskövülettel foglalkozik még, az jól tudja, hogy míg emulátorral bármit pillanatok alatt (ingyen) beszerezhetünk, addig az eredeti masinához megjelent fényforrással felszerelt nagyítók, felcsatolható rádiók, akku egységek, hangszórók, napelemes töltők, különféle tárolódobozok, tokok, kofferek,vésztöltők…stb. ára hihetetlenül elszállt az utóbbi nyolc évben. Egy-egy izgalmasabb, kiegészítő, mint a Game Boy-ból egy csapásra stereo hangszórókkal felszerelt mini arcade gépet varázsoló Konami HyperBoy 25-50 ezer forintot is kóstálhat, plusz postaköltség, meg doboz és füzet, az igazi ritkaságokról pedig inkább ne is beszéljünk.

A szám szerint több, mint 260 darabra rúgó hasznos, vagy épp haszontalan kiegészítő mellet a konzol töretlen sikerének hála szép lassan felbukkantak a hétköznapokban használt mezei tárgyak Game Boy mintás változatai is, amit szintén örömmel fogadtam, hiszen egy igazi Nintendo fan számára semmi nem lehet menőbb annál, mint Game Boy-os pólóban Game Boy-os hasitasival, s benne szintén Game Boy mintás zsebrádióval nyomulni, na meg Game Boy-os bögréből reggeli kávét kortyolgatni, Game Boy-os uzsidobozból étkezni, vagy miniatűr Game Boy-t ábrázoló karóráról lenézni a pontos időt.

Ám az öröm nem tartott sokáig. A Game Boy 2003-mas nyugdíjazásával egyértelművé vált, hogy vele együtt ezeknek a cuccoknak is leáldozott az ideje. Viszont napjainkban, mikor a régi számítógépeken illetve konzolokon futó retró játékok reneszánszukat élik, sok padlásról kerülnek elő a kartondobozokba elpakolt gépek, a kisebb fejlesztőcsapatok lépten-nyomon pixelgrafikus programokkal állnak elő, a Nintendo meg lecsökkentett méretben teszi elérhetővé a klasszikus 8-bites és 16-bites sikerkonzoljainak esszenciáját…stb., bizony várható volt, hogy a geek cuccairól elhíresült west sussex-i székhelyű Paladone cég retro konzol mintás termékekkel fog meglepni minket, melyeket kis hazánkban az ajándékokra, partikellékekre, meg filmes, képregényes holmikra specializálódott BestStuff ajándékboltban szerezhetünk be kedvező áron.

Jelen ajánlómban amellett, hogy górcső alá veszek néhányat e kincsek közül, természetesen azt is szemrevételezni fogom, milyen különlegességekkel gyarapodott tavaly óta a BestStuff kínálata. Elöljáróban szeretném leszögezni a félreértések elkerülése végett, hogy a Game Boy mintás kütyük egyike sem alkalmas Game Boy játékok futtatására, ami egyesekben csalódást kelthet, ám tartsuk szem előtt, hogy egyszerű “dísztárgyakról” beszélünk. Őszintén szólva engem kifejezetten örömmel tölt el a tudat, miszerint az éjjeliszekrényemen heverő jellegtelen, kattogó műanyagdarab helyét ezentúl egy, a gyermekkorom legszebb konzolos éveire emlékeztető ébresztőóra veheti át.

Eltekintve a világosabb árnyalatú, valamelyest egyszerűbb háztól, no meg a cartridge bemenet és a kipattintható elemfedél hiányától, a tálalás lenyűgöző, sőt a Paladone terméke az eredetivel megszólalásig megegyező hangzást képes produkálni. Pont olyan hűen adja vissza a Super Mario Land alatt duruzsoló ikonikus dallamokat, mint ahogy a játéktermi Pac Man játékét az arcade gép formába öntött Pac Man-es óra, mely tömérdek más Pac Man mintás produktummal együtt ugyancsak BestStuff ajándékbolt kínálatát erősíti.

Mellesleg a Super Mario Land játékzenéje mindig egyike marad azon kedvenceimnek, mely miatt képes vagyok számtalanszor újrajátszani egy-egy pályát. Nemcsak a dallamossága fogott meg, hanem az, hogy korlátozott lehetőségekből milyen bitangjó zenét produkált Tanaka Hirokazu, aki az egyik legtermékenyebb zeneszerző Nintendós berkekben (a Game Boy-nak négy csatornája van: két csatorna pulse-görbéket játszik le, egy csatorna zajt, egy pedig sample adatokat).
Az ébresztőóra kezelőfelületén megtalálható minden, az eredeti konzolnál megszokott funkciógomb, egyedül a Select-nek és a Start-nak nincs semmilyen rendeltetése. Az idő, a dátum, valamint a riasztás a “A”, “B” akciógombok és a D-pad segítségével állítható be. Ezek nem lötyögnek, nem kattognak, tapintásuk, megnyomásuk ugyanazt a nosztalgikus érzetet kelti, mintha valóban egy a Classic-al játszanánk. Használatukon sem különösebben bonyolult kiigazodni, bár a lenémítás módja még mindig titok előttem. Erről valószínűleg csak az tehet, hogy a nagy rácsodálkozások közepette elkerülte a figyelmem az útmutató ide vonatkozó bekezdése.

A hátoldal középső részén csavarral rögzített elemtartófedél 2 darab AA elemet takar, lejjebb pedig két rögzíthető támasztékkal érhetjük el, hogy a “konzol” kissé megdöntött pozícióban állva maradhasson, bár a 300 grammos tömegének köszönhetően garantáltan nem fog egy kósza fuvallattól felborulni. Ezeket a támasztékokat kedvünk szerint hanyagolhatjuk és egy falba ütött szögre akasztva akár faliórát is varázsolhatunk a kicsikéből.

Tulajdonképpen nem tapasztaltam semmi negatívumot vele kapcsolatban, egyedül az old school LCD kijelző szúrta a szemem, de szerintem ez csak az én rigolyám. Szép emberes számokkal tisztán megjeleníti ugyan az időt a többi információval egyetemben, ellenben nem a szürke szín 4 árnyalatával. Képzeljétek magatok elé a pixeles animációkkal tarkított Game Boy kijelzőjét és rögtön érteni fogjátok, miért kelt bennem egy kicsit csalódottságot ez a megoldás. Szerencsére a fanyalgásomon hamar túllendített a riasztásnak beállítható zene. Biztos átéltétek már azt az érzést, amikor hajnalban épp jóízűen fordulnátok a másik oldalatokra, de az ébresztő fülsértő hangja galádul közbeszól és ilyenkor legszívesebben a sarokba hajítanátok az órát/telefont dühötökben… Nos, ha valaki a kezében Game Boy-al nőtt fel, mint én, annak Super Mario Land dallamai nem a harag melegágyát, hanem a nosztalgia kellemes ölelését fogják jelenteni, így a paplan alól való kikászálódás meglehetősen könnyebb lehet reggelente.

Persze ismerek retro rajongókat, akik csak úgy képesek fölébredni, hogy az okostelefonjuk fél órán át riaszt egyhuzamban ötpercenként. Számukra sajnos nem jelenthet megoldást a Game Boy Alarm Clock, ellenben a BestStuff ajándékbolt Star Wars mintás termékei közt található bivalyerős csörgésű ébresztő óra még a mélyálomban szundikáló Ellen Ripley-t is kirobbantaná az ágyából.

Természetesen arra is létezik megoldás, ha mindenképpen ragaszkodunk a Game Boy külsőhöz, mert az itt alant látható Game Boy karórából nem spórolták ki a fent említett ötperces időközönkénti riasztás opciót.

Méretei az Apple Watch nagyobb verziójának paramétereivel nagyjából megegyezőek, de ne legyenek hiú ábrándjaink a hardvert illetően. Nem támogat alkalmazásokat, nem látták el érintőkijelzővel, pulzusszámmérővel vagy lépészámlálóval. Csupán egy mezei karórának tervezték, viszont mint mezei karóra tökéletesen megállja a helyét. Büszkélkedhet egy kényelmes, szilikon szíjjal, strapabíró házzal, csavarokkal rögzített, fém hátlappal, nagy kijelzővel. Az ébresztőórához hasonlóan a beállításokat az apró, mégis kiválóan kezelhető “A” és “B” gombokkal, meg a D-pad-al intézhetjük (Például a “B” gombot folyamatosan nyomva tartva állíthatjuk be az időt és a dátumot.), illetve itt is a Super Mario Land dallamai csendülnek fel ébresztés gyanánt.
Negatívumokkal élni a Game Boy Watch kijelzőjével kapcsolatban már nem olyan egyszerű, mint az ébresztőóra esetében, mivel a 80-as évek futurisztikus jövőt sejtető digitális karórái manapság szintén a reneszánszukat élik. Ennél fogva a két téma úgy összepasszol, mint a borsó meg a héja, ráadásként a D-pad egyszeri megnyomásával felvillanó zöld háttérvilágítás sokat dob a Game Boy feelingen. Tehát erről az oldalról nézve több szempontból kielégítheti a retro stílusú karórákért rajongó gamerek kívánalmait. A csuklómra feltéve annyira éreztem kiváltságosnak magam, mint mikor anno az egyik külföldön járt ismerősömtől megkaptam egy karóra kalkulátort. Fenomenális érzés volt!

A strapabíróságához még annyit hozzáfűznék, hogy a Magas-Tátra hegyein dúló szélsőséges időjárás meg sem kottyant neki, pedig a dobozának aljába hajtogatott képekkel illusztrált útmutatóban leírtak szerint nem vízálló a készülék. Ezúton köszönetet is mondanék a BestStuff csapatának, hogy hála Nekik egy ilyen óra szegődhetett mellém társnak a legutóbbi Game Boy túrán!


Oldalak: 1 2


Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.