Donkey Kong [GameBoy Classic TESZT]

GameBoy donkey kong

 

1981 -ben a Nintendo életében elérkezett az idő, hogy piacra dobjon egy szó szerint igazán ütős cuccot, ami új alapokra helyezheti a logikai/ügyességi játékok fogalmát. Eme projekt karakterének a megalkotása Mijamoto Sigeru videojáték tervezőre hárult, aki többek közt olyan neves művek létrejötténél közreműködött, mint a Mario, a Legend of Zelda, vagy a Star Fox. Mijamoto egy nem éppen furfangosságáról híres negatív karaktert kívánt a játékba főgonosznak, hanem egy bugyuta viselkedésű, vicces lényt. A végeredmény egy nagydarab bamba gorilla, Donkey Kong lett, aki eredetileg nem a saját nevével fémjelzett játékban kapott volna helyet, hanem az 1980 -ban Robin Williams főszereplésével a mozikba került Popeye film játékadaptációjába szánták főellenségnek.
Ez az egész ötlet sajnos Mijamoto tökéletesen hiányos angol nyelvtudásának köszönhetően rosszul sült el, ugyanis a “donkey” szóról azt hitte, hogy angolul hülyét jelent és mikor a mű terveit felvázolta a Nintendo amerikai részlegének, azok nemhogy elutasították, de jót is röhögtek rajta. Így a nagy tervből nem lett semmi. Ennek ellenére a bugyuta gorilla nevét nem változtatták meg, sőt újabb ötlet hiányában saját programot kapott, melyet nevével fémjeleztek. Ezzel útjára is indult az arcade gépeken a legelső Donkey Kong.

1.kép

2.kép

A játék pozitív hőse Jumpman, akit később Mario -ra kereszteltek és akiből a leghíresebb Nintendo karakter válhatott az idők folyamán. Az ő dolga csupán annyi, hogy felmásszon az épp aktuális épület tetejére, ahol az említett “bugyuta gorilla” jóízűen dühöngött és mellesleg fogva tartotta az ő kedvesét: Pauline -t. Ez első hallásra nem tűnhet joysticktörő feladatnak, bár ha figyelembe vesszük annak a tényét, miszerint Donkey Kong hordók és mindenféle nagyobb tárgyak lehajigálásával nehezítette ezt meg, valamint néha a terepen tűzgolyók repkedtek, illetve futószalagokon “gyilkos piték” közlekedtek… akkor bizony azonnal el is felejthetjük a könnyűség fogalmát. Rögtön az első pályán például egyből belefuthatunk a minket lehengerelni kívánó lefelé guruló hordókba, melyeket ügyesen átugrálva kicselezhetünk és már fent is vagyunk. Kongnál ezen még jobban bepipulva felkapja életünk választottját, hogy átráncigálja őt a következő szintre. Ha valahol kalapács jelenik meg, azt használhatjuk hordók, valamint egyéb barátságtalan guruló, repülő, leeső tárgyak szétveréséhez. A második pályán már láthatjuk, hogy az első szintre, valamint az utolsó előttire a készítők futószalagot is elhelyeztek amin a már emlegetett “gyilkos piték” közlekednek. Őket ildomos átugrással “kicselezni”. A középen elhelyezett lángoló hordót ugyancsak érdemes nem szem elől téveszteni, mert sunyi kis tűzlabdák pattannak ki belőle. Az akadályok ismételt kijátszása után Kong a már megszokott módon mászik tovább Pauline -al a hóna alatt egy még kacifántosabb pályára, ahol két össze-vissza bóklászó tűzgolyón kívül ugyancsak két darab, ellenkező irányokba közlekedő lift nehezíti meg a kedvesünkhöz való eljutást. Amennyiben ezt a pályát sikeresen letudtuk, jön az utolsó, ami egyben az épület tetejét jelenti. Nincs más dolgunk, mint a tűzgolyókat ismét lecselezni és szintenként jobb, illetve bal oldalon a tartópilléreket kiszedni. Az eredmény az lesz, hogy az épület belső szerkezete Kong -gal együtt leszakad és ő szépen fejre áll a legalsó szinten, ahol eltorzult tekintettel számolgatja a feje körül keringő csillagokat. Ezzel a négy, elsőre kegyetlenül nehéznek tűnő pályával be is fejeződött az örökzöld 1981 -es arcade Donkey Kong játék. És hogy miért tolmácsoltam nektek ezt a rövid “kalandot”? Csupán azért, mert 13 évvel később, pontosan 1994 június 10 -én a Nintendo ismét elővette a kis “varázsfiókjából” ezt a gammát és nem másra, mint az ő legütősebb kézikonzoljára, a GameBoy Classicra jelentette meg. E kiadásban mind a négy szint kivitelezésében a készítők szerencsére hűek maradtak az eredeti verzióhoz, valamint a történetben sem történt változtatás, vagyis az addigra már világszerte hatalmasra növekedett rajongótábor lehetőséget kapott arra, hogy eme kézi csodán Mario -val ismét megmenthesse Pauline -t a hatalmas, bugyuta gorillától. A program először Donkey Kong ’94 néven futott, de ezt a kiadás előtti utolsó pillanatban jobbnak látták visszaváltoztatni az eredetire. A játékmenet hasonlóságát azt alább elhelyezett, a Super GameBoy cartridge -nek hála “beszínezett” képeken is láthatjátok, egyébként a program természetesen csupán a szokásos 8 szürke színárnyalattal rendelkezett.

3.kép

Mint ahogyan az a képeken látható, a Nintendo emberei az összes szereplőt gondosan újjá tervezték. Donkey Kong még egy elegáns “DK” feliratú nyakkendőt is kapott, de hölgyeim és uraim, amiért ma itt vagyunk az nem az e fajta újítások megtekintése és elemezgetése, hanem az, ami az utolsó pálya végeztével elkezdődik. Bizony, amikor gorillánk sikeresen fejest ugrott, én személy szerint azt hittem ezzel vége és bizonyára ismét kezdődik az egész előröl… majd a gép kikapcsolása előtt felfigyeltem valami fura hangra, majd mikor a képernyőre pillantottam, azt hittem hallucinálok, mert a fejre esett gorilla felpattant, ismét elragadta a hős Mario csaját és dühöngve kivonult a képernyőből. A következő pillanatban valami városkapu felé rohant hősünkkel a sarkában és miután mindannyian beléptek azon, elém tárult “BIG CITY”, a maga vadonatúj nyolc pályájával.

 

4.kép

Mondanom sem kell, először nem tudtam, most örüljek, vagy előre elfogjon a rettegés attól, ami ott rám várhat. Szóval innentől mindenki vegye tudomásul, hogy a “régi” négy pálya csupán amolyan bevezetőként szolgált a GameBoy -ra készült hatalmas méretű játékhoz. Aztán összeszedtem minden bátorságomat (a géphez meg minden, még használható ceruzaelemet) és elindultam eme “üldözési mánia” ez idáig még járatlan útjain. Az első szinten rögtön bele is botlottam a ténybe, miszerint az arcade verzió piskóta ehhez a folytatáshoz képest. Ez később, a nyolc pálya befejeztével még inkább bebizonyosodott, hiszen a további fejezetekben már 12 -es, 18 -as pályamennyiséggel találkozhatunk, amelyeket ha összeadunk, egy 100 -as fölötti számot kapunk és ez bizony nem csak a régi négy pályás programhoz képest durva, hanem a GameBoy képességeihez mérten sem semmi. Na akkor nézzük meg sorrendben melyek ezek:

5.kép


Oldalak: 1 2

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

2 hozzászólás

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

  • Ruzsi adatlap-képe
    Ruzsi [ 153 ] [] 2014-02-21
    0
    0

    Ki gondolta volna, hogy még 20 évvel később is ezek a karakterek fogják húzni a Nintendo szekerét.

    • CyberBob adatlap-képe Admin
      CyberBob [ 1504607 ] [fiú] [Alapító] 2014-02-21
      0
      0

      A Nintendo anno jól csinálta, mert olyan karaktereket hozott létre, amiket mindig el lehet adni. A Sony -nál ilyen lehetett volna Crash, de amúgy egy hasonló karakterük sincs “raktáron”.

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.