Die Hard Arcade – Egy újabb túlélőtúra John McClane-el [Sega Saturn TESZT]

A repkedő töltényeket ügyesen kikerülve mindketten leugrunk a tetőről. Ne kérdezzétek, hogy miként éljük túl a zuhanást. A lényeg, hogy egy erkélyen landolunk, a rossz-fiúk egyből ránk találnak és máris indulhat a csihi-puhi! Majd elfelejtettem! Akit zavarna az ütések által keltett össze-vissza fröcsögő vér látványa, az options -ban, a violence menüpont alatt lehetősége nyílik annak kikapcsolására.
Elsőre látni fogjuk, hogy a régi Double Dragon, vagy Final Fight -hoz hasonlóan itt is csak abban az esetben tudunk tovább haladni, ha az éppen megjelenített képernyőképen el nem teszünk láb alól mindenkit, vagy egyfajta újításként fenn áll az a lehetőség, hogy megbilincseljük az elkövetőket, hiszen McClane nem egy szívtelen zsaru, akit mindenképpen a gyilkolhatnék hajt. Mikor elintéztük  az adott helyszín rosszfiúit, még fellélegezni sem marad időnk, mert általában egy olyan átvezető video jön, melyben próbára teszik reflexünket. Ilyen például az, mikor a folyosón futás közben, a megadott jelre kell lezúznunk (KICK) az ott járőröző terroristát, illetve ugyanilyen jelre kell a parkoló szinten elugranunk a felénk száguldó tűzoltóautó elől (JUMP), vagy a liftaknában elmászni a közeledő liftek elől (JUMP). Akkor, ha a felsorolt esetek közül az elsőnél, a folyosón az ütés nem jönne össze, úgy a továbbiakban rendes küzdelemben szükséges lenyomnunk a szerencsétlent, ha a másik két esetben valamelyik ugrásnál hibázunk, nekünk annyi.

8.kép

9.kép

Egy-egy nagyobb fejezet végeztével a kivetítik nekünk a Nakatomi Plaza -t és megmutatják melyik emeleten folytathatjuk rendőri tevékenységünket. Tulajdonképpen minden nagyobb pálya a toronyház egy szintjének felel meg és nekünk a legfelső szintre kell eljutnunk, az ál-terroristavezér White Feng -hez, mert pontosan ott, és ő tartja fogva az elnök lányát. Az épület jól ismert logoja amúgy rengetegszer előkerül valamilyen formában. Gondolom ezzel akarták nyomatékosítani, hogy ha tetszik, ha nem, ennek a játéknak bizony teljes mértékben köze van a DIE HARD 1 -hez.

10.kép

11.kép

A hasonló üsd-vágd központú címekből már hozzászokhattunk az itt ránk váró váratlan “meglepetésekre”. Például a változatos emberi külsőt magukra öltő ellenségeink liftekből, vagy ajtókon keresztül, azonos időközönként, nagyobb hullámokban szeretnek támadni. Először még pár jól irányzott rúgással, ökölcsapással csak-csak ki lehet fektetni őket, aztán ahogy haladunk előre a pályákon, egyre szívósabbak lesznek. Kitűnő megoldás ellenük a felvehető rakétavető. Persze elég irreális, hogy az épület folyosóin minden gond nélkül lőhetünk vele és még irreálisabb az, hogy erősebb ellenségeink körülbelül csak a negyedik rakéta becsapódása után hajlandók feldobni a talpukat, de ez egy Sega DIE HARD játékban tök természetes… A küldetések végén nem hiányozhatnak a nélkülözhetetlen főellenségek sem. Találkozhatunk gránátszóró, minket dühödten a levegőben megpörgető és elhajító birkózóbajnokkal, vagy a biztonságiak termét őrző póklábú, ugráló robotokkal (???????).

12.kép

A küldetéseink befejeztével az utolsó szobában ott vár ránk a fő gonosz, White Feng, hatalmas íróasztala mögött terpeszkedve. Amint meglát minket, úgy pattan fel, hogy az öregúr száz évet simán letagadhatna. Ezen már meglepődni sem volt időm, mert, minden teketória nélkül, brutális lábmunkával nekiállt szétrúgni a seggem.

13.kép

Megölni itt nem tudjuk. Az utolsó földre kerülése után felkel, gyorsan magával hurcolja a lányt a legközelebbi liftbe, mely ajtajának becsukódásakor jut ideje arra is, hogy ízlésesen bemutasson nekünk.
Néhány pillanattal később félmeztelenül, szamurájkarddal felszerelkezve találkozhatunk vele a tetőn. Ekkor következik a végső, mindent eldöntő küzdelem. Aztán White Feng halálával elérkezünk az oturo -hoz, és az elnök lányának társaságában, az épp ott várakozó helikopterrel elhúzunk (végre) az éjszakába.

14.kép

 

15.kép

 

Pozitívum

Olyan grafikai, animációs megoldásokat látni benne, amelyek néhány mai játékból is egyértelműen hiányoznak. A Double Dragon és annak társaitól eltérően ebben a programban már minden teljes mértékig 3D -ben történik. Ha akciódús esemény van folyamatban a képernyőn, akkor arra automatikusan rázoomol a játék, az épület berendezéseit pedig ugyanúgy szétverhetjük, mint kedves ellenségeinket, de ha ez még mindig nem elég, akkor akár felvehetjük a szétvert bútorok darabjait, vagy kisebb tereptárgyakat (mondjuk partvist) fegyverként használva azt. A mellékhelyiségbe berontva olyan huncutságokat is elkövethetünk, hogy gyanútlanul ráronthatunk a piszoárt éppen használó rossz-fiúra.

partvis piszoár

Az ütéseknek, dobásoknak, rúgásoknak szintén tucatnyi fajtája kap helyet. Sőt! Ezek bizonyos kombinációival újabb ütésfajtákat idézhetünk elő. Ilyen opciókkal akkortájt maximum a Street Fighter -ben, vagy a Mortal Kombat -ban találkozhattunk, de azok még mindig távol álltak a 3D -től. Számomra a legpoénosabb az ágyékon rúgás lehetősége, mely annyira megviseli szegény támadót, hogy néhány másodpercig görnyedt helyzetben álldogál előttünk, harcképtelenül.
A klassz irányításhoz társuló sokszínű ütésvariációk mellett lehetőséget kapunk pisztolyok, gépfegyverek, a már emlegetett rakétavetők, páncéltörők, gáz-sprék megszerzésére, mégpedig oly módon, hogy elvesszük őket ellenfeleinktől. Kifogyott állapotukban is hasznossá tehetjük azokat, például hozzá vághatjuk őket valakihez.
Hangok terén egyedül a beszédhangok furák. A háttérzene arcade játékhoz illően pörgős, az effektek elég gépi hangzásúak, de azért elviselhetők.

Negatívum

Ebben a műben mit tartok negatívumnak? Hát, ha úgy tekintek rá, mint DIE HARD játékadaptációra, akkor mindent. Magyarán úgy hulladék, ahogy van. Még “Barátok közt” ultra gagyi sorozatnak is több köze van a DIE HARD filmhez, mint ennek. Komolyan mondom, Bruce Willis forogna tőle a sírjában ha már nem élne.  Dynamite Cop -ként már sokkal jobb szájízzel tekintenék rá, csak a pontszerző mini-game, a hihetetlenül rövid játékmenet és a béna főellenségek kergetnek az őrületbe.

ÖSSZEGZÉS

Összegzésképpen azt tudom mondani, ez az a játék az, ami fölött nem tudok ítélkezni. Gáz is és nem is. A már felhánytorgatott negatív tulajdonságaival ellentétben meglepően kellemes csalódás fogadott végigvitele során.
Személyében olyan egyedi beat’em up gammát kaptunk a Sega -tól, ami 3D -s megjelenítésében, zoomolgatásában, ütésvariációiban, ötletességében, tárgy és fegyverhasználatában koronázatlan királyként tündökölhetett volna korának hasonló programjai mellet, ha nem erőltetik bele a DIE HARD névbe. Aki max egy óra leforgása alatt le szeretné vezetni valamin a mindennapok viszontagságait, az tegyen vele egy próbát.

infobox értékelés die hard arcade saturn futuretro2

 

 


Oldalak: 1 2

Értékeld a játékot

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (4 szavazat, átlag: 5,00 / 5)
Loading...

Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.