A 2017-es rendezvény sikerére való tekintettel idén ismét megrendezésre került a SaveGame Független Videojáték-kiállítás. Mivel ez az esemény évente egynél többször nem jelentkezik, némileg szakrálisabb feelingel bír, mint a pár havonta megrendezett kiállítások. Különlegessége továbbá, hogy csupán egyetlen napra nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt (március 17-én) a Lurdy Konferencia- és Rendezvényközpontban (1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.). Más gamer rendezvényektől eltérően a SaveGame úgy igyekezett színesebb lenni és változatosságával kiemelkedni a tömegből, hogy mindennel foglalkozott egy kicsit. E rövid bemutató iromány keretén belül szépen sorjában tekintsünk bele a rendezvény eseménydús napját kitöltő programok tengerébe.

 

 

Bár a látogatók elég álmosan érkeztek reggel és gondolom a borús időjárás sem volt az ínyükre, mégis a játékok “erejével” ‘seperc alatt sikerült feldobni a hangulatukat. Például a kiállítás gerincét képező ReGamEX – Retro video- és kvarcjáték kiállításnak köszönhetően nem csupán megcsodálhatták a videojáték történelem ikonikus darabjait, érdekességeit, hanem kézzelfogható közelségből szemügyre is vehették azokat. A kapunyitástól számítva nem telt el 20 perc és a kávém meghitt kortyolgatása közben már arra kaptam fel a fejem, hogy heves meccsek kerekedtek a kétjátékos opciót kínáló stuffoknál.

Ha a játékok közül szigorúan csak egyet kellene kiemelnem, az nehezen menne, viszont azt tudom, hogy nagy érdeklődéssel figyeltem Atarian-nak az ATARI 2600-ra fejlesztett Plague című platformerét.


 

Többek közt kipróbálható volt még a Pong, a Vectrex, Sega Saturn-on Wipeout, Dreamcast-en a fénypisztolyos House of the Dead 2 meg a Soul Calibur pörgött, PS1-en X-men Mutant Academy 2, PC-Engine-en az R-Type, Commodore 64-en Wizard of Wor, Nintendo 64-en a Mario Kart, SNES-en Teenage Mutant Ninja Turtles IV: Turtles In Time, Final fight 3, Atari 800 XL-en a Ms. Pac-Man, Atari 2600-on Galaxian, Philips CDI-n a Morton’s Wood Door Hysteria Hotel, a Mega Drive-ban egy több játékos kazi lapult és még sorolhatnám a széles választékot, mely segített totálisan elmerülni a nosztalgiában.

 

Aki retro fan, vagy korábban már járt ReGamEX-en az tudja jól, teljesen más ez az egész, mintha emulátorral játszanánk. Azt a leírhatatlan élményt, amit a videojátékok hajnalán éltünk át, a villogó TV-ken és az eredeti hardvereken kívül más nem adhatja vissza (legalábbis nekem nem). A régi nagyok körül tett sétám alkalmával mint mindig, most is rácsodálkoztam, hogy anno a szemfüles fejlesztők mi mindent bírtak kisajtolni a Commodore 64 és a többi szépség erőművéből (bánatomra a PS3 – Xbox360 páros utolsó évei óta nem fogott el hasonló érzés) és azon pláne elcsodálkoztam, hogy honnan volt SakmaN-nek ennyi energiája kézben tartani a dolgokat. Egész nap mérgezett egér módjára cirkált fel, s alá. Én tuti nem bírtam volna szuflával a szervezést, a folyamatos ingázással való küzdelmeket. Minden tiszteletem az övé!

 

Nagyon imponáló volt, hogy nem csak a veterán gamerek, hanem sok új arc, kisgyerekes családok is felbukkantak az eseményen, így a legfiatalabb generáció is megismerkedhetett a videojátékok legszebb éveivel. Komolyan mondom, a hőskorból származó gépek előtt legalább annyi felnőtt üldögélt, mint gyerek. Öröm volt látni, amint a 4-8 éves srácok hatalmas lelkesedéssel rákattantak a 6 Super Nintendo mindegyikére.

 

Mintha magamat láttam volna a 90-es évek maszek Nintendo klubjaiban, mikor szombat reggelente rohantam befoglalni a legjobb gépet, hogy aztán a nap további részében szünet nélkül tolhassam rajta az újonnan érkezett stuffokat. Ilyenkor kicsit öregnek érzem magam… mégis vigaszt nyújt hogy ezek a játékok 50 év múlva sem fognak kimenni a divatból. Na de kanyarodjunk vissza a kiállításhoz!

 

Az sem maradt ám hoppon, aki a “retro életérzésből” kívánt egy apró darabkát hazavinni magával emlékbe, ugyanis a Wizard’s Videojáték üzlet (Budapest, József körút 59-61. Nyitva hétfőtől péntekig: 13-18) standjánál csomó videojátékos ritkaság, konzol, Game Boy, NES, SNES, Nintendo 64, PS1, meg az újabbak közül PS4, PS Vita, Nintendo DS, Nintendo 3DS, Xbox játék várt új gazdára.

 

Kísértésnek a Geek Corner-nél még akadt egy rakat a filmek, sorozatok, játékok Funko POP! figuráiból, posztereiből, kulcstartóiból, bögréiből, különféle plüssökből, retro konzol feliratos relikviákból, geek ruházati termékekből és zsákbamacska csomagokból, de minden lelki erőmet összeszedve sikerült gátat szabnom a végtelen költekezésnek.

 

A sok földi jóval hívogató választék sasolása és két konzolozás között számomra még érdekesebbé tették a rendezvényt egy „kortárs” magyar rajzoló és játékprogram-fejlesztő Szemeti Mihály, alias Leon elég menő pixel art munkái (15 darabot állított ki). Egyébként Ö az egyik fő szervezője az Ajkán minden évben megrendezésre kerülő Árok Party-nak is. Festményekre hajazó képei 64 ezer pixelből állnak össze és elkészítésükhöz a művész Úr mindössze 16 színt használhatott. Számtalan külföldi versenyen indult már munkáival és rendszeresen dobogós helyezést ért el Szlovákiában, Németországban meg Hollandiában. Hát igen, kis hazánk találékony grafikusai mindig brutális dolgokat hoztak ki a rendelkezésükre álló nyúlfarknyi lehetőségből! Borzasztóan sajnálom, hogy Leon legutóbbi projektje, a Commodore 64-re fejlesztett 4 Emelet parkolópályára került, mert irtó klassz állóképeket készített hozzá.

 

A retro gaming irányvonalon kívül természetesen jelen korunk újdonságaival is megspékelték a repertoárt. A Save Game kiemelten fókuszált a VR technológiára (HTC VIVE), megcsodálhattuk a Senso Media által fejlesztett asztalt, mely egyaránt alkalmas interaktív használatra, célzott hirdetések megjelenítésére és részletes információk lehívására. Aztán Bagszi társaságában, a Nintendós részlegen három Nintendo Switch-et nyüstölhettünk. Ezekben Mario Kart 8 Deluxe, ARMS, valamint a Legend of Zelda sorozat legújabb része, az irdatlanul nagy, szerteágazó világú The Legend of Zelda: Breath of the Wild izzott.

 

És a felhozatalnak még koránt sincs vége! A szervezők ráfeküdtek az arcade-vonalra is: Tiszteletét tette a Flippermúzeum 8 válogatott szépséggel és Fancsik Gesztenye István szintén hozzájárult a nagy eseményhez ugyancsak 8 darab játékgépével. Már csak a villanyoltás, meg a neon fények hiányoztak. Nekem személy szerint a kormánnyal, sebváltóval és pedálokkal felszerelt Atari LeMans autóverseny, az Indiana Jones and the Temple of Doom, illetve a NES-es Super Mario Bros árkád változata dobogtatta meg legjobban a szívem, bár nem tagadom, a Mortal Kombat 2 is felelevenítette bennem azokat az ősidőket, mikoron tizenévesként megannyi délutánt töltöttem el a helyi kocsmában, hogy felváltva hol a hátsó sarokban felállított Mortal gépbe, hol pedig a szomszédságában feszítő Twilight Zone flipperbe szórhassam a megtakarított zsebpénzemet.

 

Mivel a másik gyengém a flipper, már péntek délután, a kipakolás pillanatában kirobbanó örömmel fogadtam az arcade játékgépek és virtuális flipperek előállítására specializálódott Pirategames jelenlétét, akik idén LCD flippereket hoztak magukkal. Lehet, hogy sokatoknak nem jelentenek akkora legendát ezek a golyós játékok, de nagyságuk nem kopott meg az idő múlásával. Erre a játékstílusra ma is abszolút rá lehet kattanni, ha a kivitelező kellő odafigyeléssel nyúl a témához és nekem nagyon úgy tűnt, hogy a Pirategames-nek ez sikerült. A függőségem 3 perc alatt alakult ki… Na jó, talán kicsit hamarabb. Ezekre a masinákra több játék tölthető fel, melyek tökéletes formában visszaadják játéktermi társaikat. Mind a látványt, mind a játékmenetet teljesen meggyőzően adják vissza és a zenék, hangeffektek sem hagynak kívánnivalót maguk után. A gombnyomásra mazsolázható címek közül legjobban a Back to the Future, a Star Wars, a Jurassic Park, meg a Skyrim asztalra csorgattam a nyálam. Profibb játékosoknak ezeket az asztalokat ajánlanám kipróbálásra, elég sok és hosszú kihívást nyújtanak.

 

A flipperrek, játéktermi gépek, meg az elmúlt 40 év videojátékai, otthoni számítógépei mellett, olyan hazai indie (független) játékfejlesztők legfrissebb alkotásai fogadták az érdeklődőket, mint a Rushing Pixel (Turn It On!), az Aranygrafika Kft. (Rajzfilmszerű zombivadászós Dead World Heroes), a Rouge Relay (Pengame), a Gamelab Zrt. (Wormster Dash), The Mysterious Machine (Weird Dream, Maze – The Angels Walk Silently, MAZE – The Mysterious Disappearance of Mr.Lovecraft), a Pixel Invoke (Wormster Dash), Mito + a haverok (Tofutengó) és a Loki (80-as éveket idéző képi világgal operáló Escape from Neon Prison). Minden játék játszható formában volt jelen.

 

Annyira felüdülést jelent látni, hogy évről-évre egyre jobb, kompaktabb és összeszedettebb projektek készülnek. Most sem volt másként. Nagy örömömre szolgált a kapunyitás előtt gyorsan kipróbálni a Rushing Pixel szuper hangulatú, feladatmegoldó Androidos alkotását (iOS és Steam port is érkezik majd), a Turn It On!-t, melyben különböző dobozok működését kell kiismernünk, felhasználva az azokon lévő kapcsolókat, gombokat, fogaskerekeket. A mű ötlete még 2017. októberében született meg, 1 hónapra rá pedig már bemutatásra került a PixelCon-on. Több szempontból is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt mert izgalmasan teszi próbára és csiszolgatja fokozatosan nehezedő fejtörőivel a logikai és feladatmegoldó képességünket, másrészt pedig mert a gyermeki énünket pillanatok alatt felszínre hozza a gombok nyomogatásával, kapcsolók kapcsolgatásával, karok átállítgatásával, kerekek tekergetésével. Tehát a hangulatra abszolút nem lehetett panasz. Egy ilyen agytekervényeinket megmozgató programnál igen fontos szempont a könnyen átlátható kezelhetőség, nos ezt a fejlesztőknek sikerült tökéletesen megoldani, ami elég szép teljesítmény.

 

Figyelemre méltó projekttel állt elő az Aranygrafika Kft. is. A béta állapotban lévő képregényes köntösbe bújtatott Dead World Heroes-ról egészen mostanáig nem hallottam, pedig egy stratégiai elemekkel megfűszerezett klassz kis zombis lövöldét készítettek az igényesebb fajtából. Ebben a felülnézetes játékban egy más és más speciális támadással, különböző erősséggel, gyengeséggel felruházott túlélőkből álló csapattal vehetjük fel a harcot az élőhalottak teljes népességet megsemmisítő inváziója ellen poszt apokaliptikus környezetben. Ehhez számtalan közelharci- és lőfegyver, meg felszedhető power up állnak a rendelkezésünkre. Az oszlott húsevők palettája az előrehaladás során egyre csak növekszik, úgyhogy imádkozhatunk, hogy a ledarálásukat túlélve ép bőrrel verekedjük el magunkat az itt-ott felállított menedékhelyekig. De nem csak az ellenséges lények okozhatnak fejtörést, hiszen túlélés érdekében törődnünk kell a fejlődéssel, továbbá az embereink olyan alapvető szükségleteivel, mint az éhség, szomjúság, fáradtság, kondíció. Feltöltődésre az említett menedékhelyeken van lehetőség. Az egyre hatásosabb csúzlikkal való felfegyverkezés sem elvetendő, hacsak nem akarunk két lábon járó kajaként funkcionálni. Az ütős játékmenettel és magával ragadó hangulattal kecsegtető Dead World Heroes egyaránt próbára teszi reflexeinket és taktikai készségünket.

 

Szeretném még külön kiemelni a 80-as éveket idéző képi világával, synthwave muzsikájával pompás hangulatot teremtő Escape from Neon Prison-t. Horváth Loránd és Somlyai Kristóf Unity 3D-ben hegesztett játéka Androidra és iOS-re jelent meg. Egy NeonGirl nevezetű tolvaj bőrébe bújhatunk általa, akit jövőbeli börtönbe juttat egy időzavar, mikor egy időgép tervrajzait próbálja meglovasítani. A program színhelyét ez a neonfényben pompázó, 10×10 méretű sakktábla-szerű pályák tömkelegéből felépített komplexum szolgáltatja, ahol a karakterünk kijutását neurális hálózatok által vezérelt szuper intelligens robotok (skorpiórobot, drón, lézerrel felszerelt cyberszörny), robbanó vegyi hordók, lézercsapdák és tükrök nehezítik.

 

Itt jön elő a logika a játékban, mivel a lézersugarakat kapcsolókkal deaktiválhatjuk, vagy tükrökkel terelhetjük el az utunkból. Néhol a csapdákat előnyünkre fordíthatjuk. Például a robbanások falakat képesek lerombolni. Aztán nem csak a logikánkra, az ügyességünkre is szükség van: versenyt kell futunk a robotokkal és a detonációk lökéshullámával, de a Escape from Neon Prison nem éri ám be ennyivel! A pályaszerkesztő opció lehetőséget ad saját, többi játékossal megosztható börtönünk elkészítésére.
Összességében ez a logikai-akció játék szuper lett. Az audio szekció és a grafikai elemek igényesek, az irányítás megvalósítása felettébb ötletes.

 

Nagy sikert aratott még nálam két darab, egyenként kevesebb, mint 1 nap leforgása alatt összedobott vicces játék. Az elsőnél egy „Nyúlj bele” felirattal ellátott dobozban lehetett matatni és mialatt az ott lévő nyálkás meztelencsiga állagához hasonlító trutyihoz hozzáértem, a képernyőt benépesítő űrlények közül mindig reagált valamelyik a kezem érintésére. A játék lényege annyi volt, hogy a képernyőn feltüntetett sorrendben kellett a lényekhez tartozó trutyikat markolászni.

 

A másik a Mito + a haverok kreálmánya, mely a Hackathon 24 órás versenye alatt látott napvilágot. Ez az utcai lábtengót bolondította meg sok-sok poénnal.

 

A fent felsorolt produktumokkal való ismerkedés közben végig azon morfondíroztam, hogy annyira divatos manapság minden új címen fanyalogni, és ezt sokan azzal magyarázzák, hogy legtöbb esetben biztos nem a játékokkal van a baj, hanem velünk, no meg az egyre gyarapodó elvárásainkkal. Nem tudom mi ebből az igazság, de egy biztos, a rendezvényen egyetlen fejlesztőcsapat alkotásának a kipróbálásánál sem éreztem keserű mellékízt, sőt lépten-nyomon kellemes meglepetés ért! Például a Senso Media digitális asztalán keresztül lehidaló volt belemerülni a horrorvonalon utazó The Mysterious Machine csapat Save Game-en debütáló Weird Dream című RPG halálos veszélyekkel teli útvesztőjébe.

 

E fény/árnyék effekteket kiválóan alkalmazó játék történetéről a következőket tudtam meg: Morthulius szembeszáll testvérével, aki csapdába ejtette az embereket saját álmaikban. Akkodon az álomdémon hogy megállítsa Morthuliust árnyseregeit szétszórta az álmok dimenzióiban. És Morthulius az egyetlen, aki megállíthatja. Így az álmok rétegein keresztül kell átküzdenie magát, hogy véget vessen az őrület ezen örök álmának.
Eddig nagyon bizakodó vagyok és behunyt szemmel is látom, hogy ez egy újabb minőségi darab lesz a The Mysterious Machine-tól.

 

A SaveGame a klasszikus retro/vintage/árkád/modern gaming életérzéssel egyidejűleg a terem túloldalán kiemelten fókuszált a társasjátékokra, képregényekre, könyvekre is, melyek elhozataláról a Delta Vision Kiadó, a A-games csapata, a Játékos Emberek Magazinja, az Antler Games és a Nemundir gondoskodott. Ám ha valakinek a videojátékos részleg helyett mondjuk a figurafestés, a terepasztalos társasjátékok és a szerepjátékok jöttek be jobban, az a HammerTime Cafe asztalainál csillogtathatta meg tudását.

 

Mindeközben folyamatosan mentek a kőkemény versenyek, nyereményjátékok. A legfőbb nyeremény egy, a Wizard’s Videojáték üzlet által felajánlott PlayStation 4 konzol volt, melyért 36 gamer mérte össze az erejét a Super Mario bros 3 – Battle mode-jában. Ezen kívül a szervezők csináltak a Kahoot rendszerében három, 15-15 kérdést tartalmazó kvízkérdést is. A szerencsés győztesek társasjátékot, Regamex belépőjegyet, vagy Flippermúzeum belépőjegyet zsebelhettek be. Voltak még a színpadon a játékok világához kapcsolódó előadások. A legtöbb fejlesztő megtartotta a maga kis különbejáratú bemutatóját mely lehetőséget adott arra, hogy a hallgatóság testközelből faggathassa őket. A Bonus Stage és a Gamer365 stábtagjainak társaságában lefolytatott kerekasztal beszélgetéseknél pedig nagyon sok érdekes dolog elhangzott.

 

Elnézést, ha valakit kifelejtettem e rövid beszámolóból, de őszintén szólva nem tudtam minden egyes kiállítónál elidőzni, előadásokat mindvégig teljes figyelemmel kísérni, mivel ez volt a legeslegelső alkalom, hogy nem csupán mint látogató vehettem részt egy nagy kaliberű gamer rendezvényen és igazából csak ritkán eszméltem fel az élmény okozta ámulatból. Én magam a magazinunk Game Boy Classic Múzeumának 490 darabos játékkazetta gyűjteményének a 305 darab kazijával, 4 darab (kipróbálható) Game Boy Classic konzoljával, majdnem 50 Game Boy Classic kiegészítőjével, tartozékával, Game Boy mintás termékével és egy 1992-ből származó Game Boy Classic display-el igyekeztem erősíteni a kiállítók táborát.


 

Ezt a felhozatalt sikerült a Save Game alatt tovább gyarapítani, mégpedig a Wizard’s Videojáték üzletnek hála egy 300 játékkal ellátott Game Boy klónnal (BittBoy) és egy Probotector játékkal, valamint SakmaN-nek, Viktornak, Kálmánnak és Gergelynek köszönhetően egy Classic kazettával (Yoshi), meg egy hosszúkás (eredeti) Color kazival, amihez foghatót még ezidáig nem láttam és amivel együtt már 190 darabra nőtt Game Boy Color kazettagyűjteményünk száma.

 

A délelőtt 10:00-től egészen este 19:00-ig tartó műsor tartalmát tekintve hihetetlenül akciódús, szerethető volt. Egy kicsit még mindig fáj a szívem, hogy villám gyorsan lezajlott, szívesen maradtam volna tovább (mondjuk pár napot). Külön öröm volt megosztani Siklaraval a Game Boy gyűjtemény “történetének” főbb állomásait.
Tetszett a nagyobb helyszín, ez a rendezvényt sokkal átjárhatóbbá, grandiózusabbá tette. Talán erős túlzás tőlem, de engem abszolút egy “mini” PlayIT Show-ra emlékeztetett már, nyilván a kettő ég és föld, viszont teljesen olyan volt a jellege. Ha a szervezők így folytatják, még pár év, és simán az Arénába költözhet a Save Game. Egyébként tényleg minden elismerésem a szervezőké, akik a napot műsor-vezetéssel, kisegítéssel, vagy játékok bemutatásával töltötték.

 

Szóval jó élményekkel gazdagodtam és örömmel konstatáltam, ahogy a retro konzoloknak hála összeolvadtak a generációk. Giga-mega élményként éltem meg, hogy a kedvenc rendezvényem, azaz a ReGamEX után ismét végigmehettem az utóbbi 30 év legklasszabb játékain. Szívesen kipróbáltam volna a DDR-t is, hogy jobbnál-jobb slágerekre ropjam, de sajnos sosem volt elég érzékem az ilyen játékokhoz. Annak idején már a NES Power Pad táncszőnyeggel való első találkozás során olyan sérüléseket szereztem a produkálandó kunsztok közben, hogy dühömben még azon a héten túladtam rajta.

Ezúton is szeretnék külön köszönetet mondani SakmaN-nek, illetve a többi szervezőnek, hogy részese lehettem idén ennek a fantasztikus, semmihez se fogható izgalmas eseménynek. Valamint ezer köszönet illeti azokat, akik a botrányos időjárás ellenére megtisztelték jelenlétükkel a SaveGame Független Videojáték-kiállítást. Egész idő alatt csak olyan játékostársakkal találkoztam, akik miatt megérte az egész napos eseményt megtartani, mert fantasztikusak voltak. Hatalmas tapsot érdemel a magyar játékosközösség!

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket. A következő oldalakon megtekinthetitek a kiállításon lőtt összes fotót.