Wizard’s Videójáték Üzlet [AJÁNLÓ]

 

Mostanában lépten-nyomon azon kapom magam, hogy nosztalgiázhatnékom támad. Hol a reneszánszukat élő pixelgrafikus játékok és a kiadók remasterelési vágyának áldozatul esett régi örökzöldek tömkelege, hol pedig a 80-as éveket idéző akcióorgiák (Kung Fury, Taken, John Wick, Atomic Blonde), a rejtélyekkel teli ifjúsági filmekre hasonlító sorozatok (Stranger Things) váltják ki belőlem a rendszeres múltba merengést, de ez mind smafu ahhoz a hatáshoz képest, amit jelen ajánlóm “főszereplője” ért el nálam. Ennek apropóján azonnal szerettem volna megosztani veletek fotókat róla Facebook-on, de mivel részletes beszámoló nélkül fotót nem szívesen töltenék fel, inkább a nosztalgiaszemüveget felöltve indokolnám meg, hogy valójában miért oly borzasztóan különleges számomra és miért hagyott bennem maradandó emlékeket ez a retro videojáték lelőhely.
A magyarázathoz sok-sok évet kell visszamennünk az időben, úgyhogy nem szaporítanám tovább a szót, lépjünk a gázra! Készüljetek fel az ősidőkre, öveket becsatolni! (A múltidézést mellőzni kívánó olvasóink most görgessenek le, a Wizard’s játékterem reklámjáig.)

 

A rendszerváltást követő időkben a Novotrade számítástechnikai üzleteinek szép lassan leáldozott és a “konzolbolt” mindenhol ugyanazt jelentette Budapesten: az 1992. októberében a Pozsonyi út 14. szám alatt nagy sikerrel debütált 576 KByte Shop-ot. Nem tagadom, én is rontottam ott a levegőt számos alkalommal, mert a “legújabb” játékokat csak náluk találhattuk meg és a Nintendo konzoljait meg kipróbálhatóvá tették a vevők számára, ám hozzám mégis az 576 -tal párhuzamosan, a legeldugottabb helyeken (Pl.: panelházak tövében) megjelenő, maszek konzol boltok hivatottak megtestesíteni az igazi Kánaánt.
Tizenévesen, mikor helyi tékás épp kifogyott az újabb rongyosra nézhető VHS-ekből, rendszeresen felpattantam sötétkék BMX-emre, hogy letekerjek Cinkotáról a hozzánk legközelebb eső SNES, Mega Drive játékokra specializálódott boltokba, mely Gödöllőn egy szétmatricázott kirakattal büszkélkedő üzletet (a neve sajna nem ugrik be), Rákosmentén pedig egy simán Mario névre keresztelt, Sonic poszterekkel több rétegben kitapétázott aprócska klubot jelentett. Tulajdonképpen érdeklődhettem volna az újabb címek érkezése felől telefonon is, de az “ősidőkben” bizony el kellett sétálnom a ki tudja hány perc járóföldnyire lévő fülkéhez ha fel akartam hívni valakit. Ennél fogva logikusabbnak tartottam a lebicajozást, meg hát különben is hatalmas élményszámba ment a polcra kipakolt dobozok megtekintgetése (Régen bezzeg el tudták látni frankó borítókkal azokat a játékokat!). A mai világban elő nem fordulhatna olyasmi, hogy az adott stuffról semmit nem tudva csak az alapján ruháznék be rá, mert ütős a borítóképe.

 

Na de nem csak a dobozok látták el egészen egyedi varázzsal e konzolboltokat! A vásárláson kívül csereberélhettünk (ráfizetéssel), bérelhettünk játékokat és akár konzolt is. Hazavitted egy-két napra, vagy amíg a pénztárcád bírta, de biztosítottak lehetőséget arra is, hogy ott a helyszínen játszhass órákon keresztül a kedvenceddel, persze 50-100 Ft/óra díjért. Ilyen helyeken lógtam nyáron egész napokat, mivel mind a SNES-ről, mind a Mega Drive-ról csak álmodozhattam és egy Street Fighter 2, Mortal Kombat, Super Star Wars: The Empire Strikes Back vagy NBA JAM mellől nem léphetett le csak úgy az ember. Muszáj volt visszavágni, bezsákolni azt a lasztit, kipucolni a Hoth-ra felhúzott bázist, végigpróbálgatni minden szereplő fatality-jét…. Nem mindig jutottam hozzá a gépekhez, tudniillik a nálam fiatalabb kiskölkök már nyitás után egy perccel ott tobzódtak a képernyő előtt és nem hagytak érvényesülni. Néha meg azért nem lehetett megmoccanni az kis alapterületű helyiségben, mert házi Street Fighter 2 bajnokságot rendeztek és a látogatók többsége csak szurkolni jött. A nap végén a győztes 1 óra ingyen (bármikor felhasználható) játéklehetőséggel lett gazdagabb.
Emlékszem, életkort tekintve 8-10 évestől 25-30-ig bezárólag minden korosztály megfordult a rákosmenti üzletben és két TV-n ment helyszíni gamelés, a harmadikon meg “demozott” valamelyik játék. Mondjuk találtam elég elfoglaltságot valahányszor a soromat ki kellett várnom, hiszen a polcok tövében becsúsztatva, használt kazikkal teli műanyag dobozok sorakoztak, melyek tartalma bánatomra ritkán frissült, ám valami megmagyarázhatatlan oknál fogva jól esett minduntalan átlapozgatni őket. A Nintendo meg Mega Drive logókkal kicicomázott, egyszerű pult alatt megbúvó Game Boy, illetve Game Gear kaziktól roskadozó kartondobozokat már automatikusan előhalászta a tulaj, mikor diskurálni kezdtem vele. Főleg cserélgetésre álltam rá, de ha találtam valami számomra érdekesebb cuccot, vagy a szívemhez közelebb állót, azért hajlandó voltam a spórolt pénzemet odaadni.
Rengeteg jó élmény fűz ezekhez az üzletekhez. Vagy csak az idő szépíti meg a régi emlékeket, nem tudom. Mindenesetre pont azért akartam megosztani Veletek e személyes sztorit, mert manapság leginkább ezeket az időket idéző helyeket igyekszem felkutatni és a 2000-es évek hajnala óta a Wizard’s-on kívül egyetlen másik konzolbolt sem bírta kiváltani belőlem újfent ezt az élményt. A félreértések elkerülése végett közlöm, nem, nem arról Wizard’s játékteremről van szó, ahol a fene sem tudja hány alkalommal Quasar-oztam! Az már rég eltűnt a föld színéről, mikor ez a vele névrokonságban lévő konzolbolt 2014 Április 1-jén színre lépett és fekete lyukként szempillantás alatt beszippantott a külvilág elől.

 

Rég nem érzett hangulatot áraszt magából (bár nem valószínű, hogy mindenki hozzám hasonlóan nagy extázis-élményként éli majd meg az “első találkozást”). Én egyszerűen visszacsöppentem a gyermekkoromba! Eddig azt hittem velem van a baj, mert hát felnőttem és hasonló élmények biztos nem lehetnek az életemben, de tévedtem! A Wizard’s bebizonyította, hogy ez nem teljesen a vásárló kérdése. Nagyszerű választék, hamisítatlan retro hangulat jellemzi és egyáltalán nem törekszik a komoly, divatos, csilivili feelingre. Láthatóan nem ímmel-ámmal döntöttek ezen design mellett, hanem megpróbálták a lehető leghűbben visszaadni a kilencvenes évek konzolboltjainak a stílusát. Többnyire úgy éreztem magam a kicsit szűk helyiségbe léptemkor, mintha egy apró játékmúzeumba csöppennék. Telis-tele van rég elfeledett, de máig értékes ritkaságokkal. Már rögtön a pultnál, az üveglap mögül rám visszanéző SNES kazetták megindították a nyálelválasztásomat.

 

Aztán dermedt tekintetem próbáltam más irányokba terelni, de egyre csak elhatalmasodott rajtam a bőség zavara.

 

Kis hazánk konzolboltjainak többségében csupán elvétve találhatunk 15-20 évnél idősebb játékokat és ha netán találunk is, akkor az maximum 10-20 leharcolt példányban merül ki, melyek minden bizonnyal valahol a raktárban, meg a legesleghátsó zugokban porosodnak. A Wizard’s láthatóan ezen a helyzeten hivatott változtatni. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ha csak egy kicsit az üzlet mélyére nézünk, sok kitartás mellett jó eséllyel írhatná át a hazai közönség konzolboltokról alkotott elképzeléseit. Egyszerűen nem hittem a szememnek!

 

 

Milyen klasszikus konzol gépek játékai közül választhatunk? Nos, van NES, SNES, Nintendo 64, Game Cube, Sega Mega Drive, Sega Saturn, Sega CD, Sega Master System, Sega 32X, Sega Dreamcast, Atari, PlayStation, PlayStation 2, PSP, de ennyiben nem merül ám ki a hely kínálata: vannak kvarcjátékok, továbbá a pult mögötti helyen Game Boy, Game Boy Color, Game Boy Advance és Sega Game Gear kazikkal, különféle kábelekkel, Joystick-okkal, kiegészítőkkel, ajándéktárgyakkal, meg még a fene se tudja milyen felbecsülhetetlen értékű csecsebecsékkel megpakolt dobozok tornyosulnak. Időnként Commodore, Enterprise termékek szintén felbukkannak, úgyhogy érdemes rákérdezni egyes címekre akkor is, ha nincs belőlük kihelyezve a boltban. A választék folyamatosan bővül és a weboldal/webáruház is hamarosan elstartol.


Oldalak: 1 2


Szólj hozzá Te is

Minden hozzászólás 1 COIN -t ér. Gyűjtsd a COIN -okat, mert többek közt a nyereményjátékokban való részvételhez is szükséged lehet rájuk!

Be kell jelentkezni a honlapra egy hozzászólás beküldéséhez.